Way home...

Vajon boldog tudnék e lenni?

-Sung beszéljünk. Kérlek!

Nem tudtam ki lehet az de nem is akartam tudni. Egyedűl akartam maradni.

-Kérlek engedj be!
-Nem akarok most senkivel beszélni. -utasítottam hogy menjen innen de az illető pót kulccsal rendelkezett és benyitott.

Tényleg egyedűl akartam maradni. Gondolkodni akartam és magamba roskadni.

-Sung... Istenem mitcsinálsz.. -jött oda és gugolt le elém.
-Jin nemszeretnék most beszélgetni. -szipogtam és törölgettem szemeim.
-De hisz biztos tudok neked segíteni. És szeretnék is.
Bármi van én itt leszek és segítek amiben tudok. -mosolyog egész végig.
-De ezen nem tudsz mit segíteni Jin..! -fakadt ki belőlem ismét a sírás.
-Mi a baj? -nézett rem aggódó szemekkel.
-Én sem tudom, egyszerűen nemtudom mit higyjek vagy gondoljak.
-Jungkook a probléma? Tette kezeit térdemre.
-Ühümm...-bólogattam miközben peregtek könnyeim.
-Aigoo... -nem szólt semmi többet csak jó szorosan magához húzott és átölelt. Nagyon jól esett mintha anyukám ölelt volna át.
Nem lesz semmi baj, ő is ugyan úgy szeret téged mint te őt. -suttogta fülembe az ölelés közepette.
-Dehogy szeret ő engem. Ha szeretne nem bántana. -engedtem el.
-Hidd el tudom hogy hogyan érez irántad. -fogta meg csuklóm.
-Honnan? -kerekedtek el szemeim.
-Hát miután ti elmentetek a háziért nem sokkal később bementem Jungkookhoz beszélni mert hallottam hogy mit művelt. Elmondta hogy ő nem akar veled ilyen kemény lenni csak nagyon félt téged és meg szeretne óvni. Azt mondta te vagy a második szerelme. Az elsőt elvesztette mert nem volt elég óvatos és nálad nem szeretné hogy ez megtörténjen. Szóval tisza szíveből nagyon szeret téged. Látom rajta. -Jin csak mesélte azokat amiket állítólagosan Kook érez irántam de én valahogy nem akartam elhinni egy szavát sem, és nem hogy nem akartam inkább nemtudtam. Az a temérdeknyi boldogság ami akkor fogott el és amit akkor éreztem mikor a közelében voltam kezdett elfogyni. Minden esetre alaposan át kell gondolnom a dolgokat.
-Jin...én benned és a fiúkban nagyon megbízom és szeretlek titeket de ez Kook részéről nem elmondható. Még a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában. Nagyon vágyakoztam azután hogy majd egyszer mindegyikőtökkel találkozom ha nem is így mint most de legaláb egyszer messziről látom valamelyikőtöket vagy esetleg mindegyikőtöket, főképp Jungkookkot. Mikor megismertem a banda zenéit szinte beleszerelmesedtem ennek a fiúnak a hangjába és az egész lényébe. Ha megláttam hogy mosolyog a szívem iszonyatosan verni kezdett, elmondhatatlanúl.boldog voltam. De most...úgy érzem ez az egész kezd megszűnni és már nem érzek úgy iránta mint régen. -bámúltam folyamatosan a padlót és a könyneim ismét kezdtek lecsöppenni.
-Én aztmondom hogy ne tégy idő előtt olyat amit még megbánnál. -emelte fel a fejem hogy beletudjon nézni a szemembe.
-Jin... Én gondolkodtam. -néztem ismét le a földre.
-Igen?
-Én... Most szerintem mindenkinek az lenne a legjobb ha elköltöznék. -nem mertem a szemeibe nézni, csak az ujjaimat birizgátam.
-Mi? Jól átgondoltad? -egy kicsi csalódotságot véltem felfedezni rajta.
-Igen. Át tudnám gondolni alaposan ezt az egészet, és amíg Jungkook közelében vagyok addig ezt nemtudom megtenni.
-De Sung...szerinted mi és a fiúk mit éreznénk, nagyon hamar a szívünkhöz nőttél. -nézett lefelé.
-Tudom. És hidd el így lenne a legjobb. Nem azt momdom hogy meg szeretném veled és a többiek szakítani a kapcsolatot csak Jungkooktól szeretnék eltávolondni amíg nem tisztázom magamban a helyzetet.
-Rendben Sung, én és a fiúk mindenben támogatni fogunk.
-Köszönöm. És azt is hogy egy ilyen jó barátra leltem mint te. -simogattam meg vállát.

Mikor lefeküdtem egész végig azon járt az eszem hogy vajon én boldog tudnék e lenni Jungkookkal.