Way home...

1.rész.

Sosem rajongtam az iskoláért, az a sok koránkelés folytonos megfelelési kényszer a tanároknak és az a sok hajtás a jó jegyek miatt. Hogy ha a legapróbb hibát is vétem azért is megszolnak.
És ez ma sem volt másképp.

Véletlenül elaludtam órán mert tegnap este hajnali fél kettőig tanúltam egy bizonyos dolgozatra ami kiderűlt hogy ma elmarad. Olyan boldog voltam komolyan mondom mikor meghallottam a tanár szájából hogy ma még sem írunk és egész este feleslegesen voltam ébren. Persze ilyenkor jön az a jól megszokott duma hogy a tanulás sosem felesleges.

Próbáltam odafigyelni arra amit a tanár mond de sajnos nemsikerűlt mert a szemem egyre nehezedett és nehezedett míg nem elnyomott az álom.

Álmomban egy erdő melletti úton ébredtem. Felálltam de nem láttam senkit. Köd volt. Hangokat hallottam magam mögűl és ösztönösen futni kezdtem. Hirtelen egy sötét házban találtam magam. Keresni kezdtem a villanykapcsolót de az orromig sem láttam. Hirtelen felkapcsolódott a villany és egy maszkos férfi állt elöttem. Erősen megragadta vállaimat.

-El fognak rabolni! -mondta.
-Mi? Micsoda? Mégis ki rabolna el? -kérdeztem tág szemekkel.

Mielőtt bármit is tehettem volna az illető eltűnt, és én arra ébredtem hogy valaki a vállamat bögdösi.

Felnéztem és a tanárnő ideges fejével találtam magam szembe.

-Hát maga?! -kérdezi a dühtől vörösen izzó fejjel.

-É-én csak elaludtam. Sajnálom. -mondtam.

-Oké a sajnálatát az igazgatónál is kinyilváníthatja! -mondta a kezében a tollat nyomogatva ami olyan idegesítő volt hogy azthittem kivágom az ablakon.

-Ah remek. -azthittem nemhalja majd meg de tévedtem.

-Hogy micsoda?!

-Semmi. -és már mentem is le az igazgatóiba.

            ........

-Jó reggelt! -köszöntem illedelmesen.

-Magának már jólkezdődik. -mondta egy fél mosolyt húzva arcára. Bírom ezt az igazgatót. Jófej, jól kilehet vele jönni nem büntet meg hülyeségekért. Na jó ad egy kis büntetés jellegű dolgot de nem halsz bele.

-Na igen, nagyon jól. -mondtam szemforgatva.

-Na már megint mitcsinált?

-Mii?? Most vagyok itt először!

-Jaj csak húztam az agyát. -nevetett. Hát mondhatom elég vicces volt.

-Ahj... -fújtam ki a maradék levegőt tüdőmből.

-Jolvan abbahagyom. Mit keres itt?

-Hát az úgy volt hogy tegnap este nagyon sokáig fentmaradtam tanúlni a mai dolgozatra ami kiderűlt nemrég hogy elmarad és véletlenül elaludtam órán. Tényleg nem állt szandékomban csak véletlen volt. Egyből bocsánatot kértem a tanártól
de aztmondta hogy ezt inkább nyilvánítsam ki itt és idekűldött.

-Na mégis mit kezdjek magával. -mondta gondolkodó arccal.

-Ömm talán utamra is engedhet. -néztem rá vigyorogva.

-Elengedném én magát de tudja hogy ezt sajnos nem lehet.

-Tudom. Akkor most mégis milegyen?

-Megvan! Ma iskola után bentmarad egy kicsit takarítani. -mondta ezt ugy mimtha ez lenne a világ leg kellemesebb dolga. Mások után feltakarítani.

-És mégis a takarítónők mire vannak?? -tettem keresztbe a karom.

-Tudja maga nagyon jól hogy valami büntetest muszáj adnom és ez még mindig jobb minthogy ha a szüleit kellene berángatnom és elbeszélgetnem velük. Úgyhogy ez még elég elviselhető feladat.

-Na jó megcsinálom. Legalább láthatja mennyi mindent teszek az iskoláért. -mondtam dühösen.

          .........

Suli után bent is maradtam. Megkerestem a tisztítószereket, felmosókat, rongyokat és még minden ehez szükséges dolgokat és nekivágtam a takarításnak.

Hát mit is mondjak elég gusztustalanok az itt levők. Na jó nem szépítek a dolgokon egyenesen hányingerem volt miközben takarítottam. A padok alatt félig megrágcsált rágó maradványok, takonytól ázott zsepik mindenütt, valami váladék szerű dolog a falra kenve, és ez még csak egy terem volt a sokközűl.

Mikor végeztem ránéztem a telefonomra és láttam hogy hét óra.

Gyorsan összekaptam magam, azokat a szarokat bevágtam az egyik szertárba, az biztos hogy az életben nem nyúlok hozzájuk, és már indúltam is kifelé.

Nagynehezen elértem a villamost. Fel is szálltam rá és a buszmegálló felé vettem az irányt. Leszálltam és sikerült elérnem a buszt ami majdnem elment elöttem.

Egyedüli utasként ülve a buszon azon godolkodtam hogy vajon mit jelenthetett az a fura állom. Miért mondta az az alak hogy el fogna rabolni? A buszon ülve ezeken gondolkodtam.

Hát a busz nem volt a legeslegtisztabb amin valaha űltem. A padló csupa csupa sár volt és latyak az essőtöl. Ja azt még nem is mondtam hogy szakadt az esső így minden sáros volt.

Már az ilyen erdősebb résznél jártam a busszal mire felszállt egy nálam magasabb fekete hajú fiú maszkban és sapkában, szaggatott farmerben bakancsban és kockásingben. Egyenesen felém vette az irány és mellém űlt. Nemértem miért pont mellém mikor csak ketten voltunk a buszon és rajtam kívűl még csomó hely volt ahová ülhetett volna.