Way home...

Az a sok hazugság...

A reggelem nem volt zökkenőmentes...nyitva hagytam este véletlenül az ablakot és most csurom víz minden, valószínűleg eshetett az este, sőt biztos.

Oda mentem a ki-be csapódó ablakhoz amit az a fránya szél csapkodott, és bezártam.  Amint széjjel néztem megláttam hogy a rajzaim amiket a falra helyzetem fel hogy mutatósabb legyen a szoba, mind eláztak ezért amilyen gyorsan csak tudtam rátettem mindet a radiátorra száradni. Már előre látom a sárga papírokat magam előtt.

Ahogy pakolgattam ide-oda a cuccaim és szenvedtem össze-vissza eszembe jutott hogy ma nekem még  Minával is találkoznom kell...

Aigooo ezt nem hiszem el...miért ver engem a sors? Miért kell olyan emberekkel újra találkoznom akiket ki nem állhatok, sőt gyűlölök.

Ahjj de én mára Jungkookkal szerveztem találkozót. Most hagyjam ki csak miatta?? Aishh..ezt nem hiszem el.

Rögtön videó chatra is hívtam, de meglepetésemre ő volt az aki hívott

-Annyeong Sungi! -vigyorgott azzal a nyuszis bájával amivel minden egyes nap boldogít.
-Reggelt drága! -mosolyogtam.
-Mi a baj? Van valami, látom! Mond el! Avass be! -mosolygott szélesen.
-Áh ha ennyire akarod. Végül is.. Van vagyis volt, egy olyan ismerősöm akit kb 2 éve még a legjobb barátnőmnek hívtam de azóta már a föld alá kívánom. Ez a lány nagyon csunya dolgokat művelt amit telefonon keresztül nehéz emondani... És most anyám azt akarja ahogy találkozzunk és minden legyen olyan mint régen. -adagoltam be neki nagyjából hogy mi a baj.
-Értem. De szerintem anyukád csak jót akar. Azt szeretné hogy, még ha nem is lesztek a legjobb kapcsolatban, de legalább ne menjetek el egymás mellett köszönés nélkül.
-Ahhjj nem tudom. Semmi kedvem nincs ma menni, nem mint ha máskor majd lenne.
-Mi? Na várjunk,  ez ma lesz? -nézett rám kitágult pupillákkal.
-Igen...
-De naaa Sungii...mára már van programunk...-nyavajgott.
-Tudom... Pont ezért is szomorít el ennyire a dolog.
-Tudod mit! -csapott rá hirtelen az asztalra amitől bevallom egy kicsit betojtam olyan erősséggel csapott oda szegény fa asztalnak.
-Hmm??
-Majd én elkísérlek!
-Mi? Nem kell. Még a végén kiderül hogy megszerette a kpopot és nagy Jungkookie sasange...-nevettem.
-Jah, és majd biztos meztelen képeket gyűjt rólam. -nevetett mire Rapmon benyitott.
-Mi folyik itt??
-Ömm....-néztünk egyszerre a fiúra.
-Hát oké...Szia Sung! -intett nekem és kiment az ajtón. Mi egymásra néztünk Jungkookkal és rögtön hangos nevetésben törtünk ki.
-Amúgy eltudom róla képzelni.
-Mármint a képeket?
-Aha.
-Dehogyis az te vagy! -nevetett.
-Aigoo majd pont én leszek az aki Jeon Jungkookrol fog meztelen képeket gyűjteni.
-Aha. -vigyorgott.
-Minek amikor láthatom előben is...-ezen muszáj volt felnevetnem.
-Aww...na majd meglátjuk.. -húzta össze huncutúl szemeit.
-Ezt meg mégis hogy érted? -vakartam zavaromban a tarkóm.
-Titok...-harapta be szája szélét. 
-Chh...-nevettem kínosan.
-Amúgy....hallom BTS megy a háttérben. -mosolygott.
-Öm..jah aha, biztos Rae hallgatja. Amúgy azt sem tudom hol van. Megkeresem pillanat! -letettem az ágyra a telefont és elindultam az ajtó felé.
-NE HAGYJ ITT! -kiabált.
-OH TÉNYLEG BOCSII! -ezt nem hiszem el, komolyan itthagytam volna.