Way home...

Bemutatkozás

RAVEN SZEMSZÖGÉBŐL:

Azt hiszem még idő előtt kivetem magam egy busz éle. Na jó nem...de ezt most anya és Sung sem gondolta komolyan igaz?? Ezt nekem kellett volna elmondanom nem Sungnak. Na mindegy, már nem tehetünk semmit...

Jiminnel karöltve elindultunk a bangtan dormbol egészen a megbeszélt helyig.

Mivel fújt a szél ezért úgy döntöttem hogy egy fekete garbó lesz rajtam, egy fekete nadrág, egy ugyan olyan fekete bakancs és egy sötétkék farmerdzseki nameg egy fekete oldaltáska.

Nem akartam túlzásba vinni a kinéztem ugyanis anyához megyünk és anya nem igényli hogy különösebben felöltözzünk. Szegény Jimin teljesen kétségbe volt esve, néha már jobban mint én, össze vissza szaladgált és azt sem tudta hol áll a feje. Ki akart öltözni hogy megfelelő legyen anyu számára.

-Jimin nyugodj meg! -mentem oda hozzá.
-De..de...csak jól akarok kinézni...-szedte ki a szekrényből a zakólyát.
-Jimin te úgy vagy jól ahogy vagy! Nem kell kiöltöznöd! -adtam egy csókot ajkára.
-De azért ő csak anyukád..-nézett rám mint egy kiskutya.
-Igen ő anya, de anya úgy fog elfogadni ahogy vagy.- néztem végig a szemébe.

Miután lelket öntöttem belé kocsiba szálltunk és elindultunk.

Ahová érkeztünk az egy park volt. Kicsit feszengve éreztem magam attól a gondolattól hogy mi lesz a beszélgetés tárgya,  hogy egyáltalán tudunk e majd normálisan beszélgetni.

Már egy jó 2 perce sétáltunk bent a parkban,  ugyanis egy hatalmas parkról van szó, mikor megláttunk egy alacsony nőt aki épp egy hatalmas plédet terített le a fűbe.

Ahogy egyre jobban haladtunk közelebb anyához a gyomrom úgy liftezett fel és lefelé.

-Szia eomma! -öleltem át az alacsony nőt aki az édesanyám volt.
-Szia kincsem! -puszilt arcon.
És akkor ő lenne az újdonsült kiszemelted. -húzogatta huncutul a szemöldökét.
-Naaa anyaaa....-tettem keresztben a karom.
-Na de akkor te lennél az a baba arcú herceg akiről Sung mesélt.- mosolygott anyu Jiminre.
-Öm..baba arcú..-vakarta zavarában a tarkóját.
Nos akkor ezekszerint én lennék az. Örvendek a találkozásnak, Park Jimin vagyok! -hajolt meg jó mélyen anyu előtt.
-Áh illedelmes a fiú...ez teszik. Én is nagyon örülök! -hajolt meg anya is Jiminie előtt.
-Na de akkor üljünk le és együnk valamit. Addig is beszélgethetünk. -mutatott a pléden elhelyezkedő kosárkára.

Mind helyet foglaltunk. Jimin és anya egymás mellett ültek és én meg valahol jobb oldalt foglaltam helyet.

-Na beszéljetekcsak hogy történt ez az egész ismerkedés dolog. -vetett ránk anyu egy hatalmas pillantást.
-Anya...-itt anya beleszólt a mondandómba.
-Nen Raven, én Jimintől szeretném hallani. -nézett a fiúra amitől szegény srác teljesen összerezzent.
-Háát...Raven már az első pillantásával hatással volt rám. Épp Sung barátnője nálunk töltött pár napot, ugyanis én és még 6 barátom együtt élünk,  épp adódott egy kis probléma amiben csak Raven tudott segíteni. Amint megláttam beleszerettem.
-Na de várjunk...-Sung nálad és még 6 barátodnál egy lakásban?! -döbbent le teljesen.
-Ömm anya..van itt egy..hát..elég jelentős dolog amit ell kell mondanunk...-hirtelen verejtékezni kezdett a homlokom.
-Lányom csak nem terhes vagy??
-MII NEEEM!! -riadtam fel.
-Na de Raven..! -nyávogott Jimin.
-Raven??! -tette keresztbe a karját anya.
-FEJEZZE BE MINDENKI NEM VAGYOK TERHES!!!
-Én nem nevelem a pujáidat!  (gyerek)
-ANYA NEM LESZNEK PUJÁIM MERT NEM VAGYOK TERHES!!! -hát komolyan azt sem tudja mit akarok mondani de már a gyereken jár az esze.
-Hallgasd végig mit akartunk mondani! Jimin. -adtam át neki a szót.
-Szóóval..arról szeretnénk beszélni hogy ki is vagyok...Nos nem tudom hallott e már a BTS nevű fiú együtteséről. 
-Hát nem igazán..-tudom lehet furán hangzik hogy én élek halok a kpopért és anyám nem igazán tud róla bármit is. De ez így van. Anyu azonkívül hogy hallja a fanulásomat Jimin oppára, azonkívül nem igazán jártas a dologban.
-Anyu, Jimin ezzel azt akarja mondani hogy ő Park Jimin. Tudoood Jimin oppa. -súgtam oda neki.
-Ő a BTS 7 tagú fiú csapatának az egyik tagja.
-Áh vagy úúúgy...Jimin oppa, akiről mindig áradozol hogy "úristen amilyen jól nézki" és hogy mennyire megnyalnád a kocka hasát! -vigyirgott anya. Én már a fűben fetrengtem kinomban. Sosem gondoltam volna hogy a saját anyám fog ilyeneket elárulni életem emberének.  Szinte már éreztem magamon Jiminie perverz nézését.
-Tényleg ezeket mondta? -nézett a drágám vigyorogva anyára.
-De még mennyire! Vokt egy nap mikor egy nagy letakart valamivel a kezében lépett be az ajtón.  Én csak néztem rá hogy mi az, de ő nem válaszolt csak felfutott vele a szobájába. Mikor felmentem megnézni azt mondta hogy az semmi és menjek ki. Miután kimentem rá 5 percre ő is kijött hogy elmenjen a mosdóba, én meg addig gyorsan belopóztam a szobájába és megnéztem mi az a valami. Amikor megláttam mi az azthittem szívrohamot kapok a nevetéstől. Te voltál az egy életnagyságú kreppapír figuraként megjelenítve. -itt azthittem hogy fűbe harapok. Anya elárulta a legféltettebb titkom, hogy otthon ebből 3 is van, és mind a ketten jó ízűt nevettek a nyomoromon.
-Na jólvan anya, most már eleget meséltél rólam!  -takartam az arcom kinomban.
-Jólvan kis pirike..-ezt általában akkor mondja mikor elvörösödöm.
-Na de az alatt mit értett Jimin hogy Sung ott volt náluk? Nem nálad lakik??
-De, csak Sung is nagyon nagy BTS fan, és hát történt egy két dolog az idők során ami eléggé hosszú és nem mennék bele anyci. De az a lényeg hogy Sungi drágának Jungkookie az UB-je és hát pont úgy hozta a sors hogy ők össze találkozzanak. Innentől fogva úgy alakúltak a dolgok hogy ők is összejöttek.
-Oh azthiszem értem.- mosolygott.

Innentől anyával és Jiminnel a nap jól telt. Elkísértük anyát vissza a kocsihoz amivel jött.

-Szia kincsem szereltek!  Téged meg jó vokt megismeri. -átölelt mind a kettőnket aztán beszállt az autóba és elhajtott.

Jiminnel integetve néztük ahogy anyu elhajtott.

-Nem is mondtad hogy anyukád ilyen jófej. -kulcsolta össze kezünket és vissza indulunk az autóhoz amivel mi jöttünk.
-Hát.. Te meg azt nem mondtad hogy ilyen jól kezeled a helyzeteket. -nevettem.
-Te, először azthittem hogy valami idegen csaj aki épp a párját várja hogy egyenek egy jót. -nevetett.
-Ő az anyám Jiminie...
-Most már leesett. -nevetett.

A nap végére Jimi haza is vitt.

Igazából ez a nap zökkenőmentesen ment leszámítva hogy azthittem nem lesz ilyen könnyű dolgom.

Mikor felfelé indultam a szobámba megláttam a nyitott ajtónál ülő Sungot, persze az ő szobájánál.
Csak ült, meg sem szólalt. Mintha erősen mason járt volna az esze.

-Sung? -ültem le mellé a földre. Nem figyelt ezért mégegyszer megszólítottam.
-Sung! -semmi.
-Sung! -na itt már idefigyelt de csak egy hangot hallatott magából.
-Hmm..? -nezett még mindig előre.
-Minden rendben? -lengette kezem arca előtt de úgy tűnt nem nagyon zavartatta magát.
-Aha..
-Azt látom...
-Aha...jah...figyelj én megyek és lefekszem, elég fárasztó volt ez a mai nap. Szerintem feküdj le te is...ölelt meg.

Hát vele meg mivan? Na mindegy, ahogy ismerem majd úgy is elmondja.

Még át böngésztem az alap platformjaimar mint pl a facebook, instagram, és már menten is alkudni.

Még dobni akartam egy gyors üzit Jiminnek hogy jó éjt de ahogy láttam ő ezt már hamarabb megtette.

MOCHI💕
Szia életem én már az ágyban vagyok.🌙 Te miért nem vagy itt. Hiányzol!💖

MOCHI💕
Elalszom jó éjt édes🌙💖

Mosollyal az arcomon aludtan el.