-Sung...
Miért törődsz velem ennyire...miközben én bunkó voltam veled az elején?
-Mert 1...az UB-m vagy
2...ezáltal fontos vagy nekem és másoknak is és nem tehetjük kockára az egészséged....
3...-próbáltam összeszedni a megfelelő szavakat ahoz hogy kifejezzem magam de mint általában most sem ment nagyon.
-...- itt elakadtam, igazából teljesen elvette a tekintetemet az a nagy mogyoró barna szempár ami neki van. Teljesen elméjjűltem benne.
-Mindegy elfelejtettem...-nevettem kínosan az újjamat birizgálva, hisz nem mondhattam neki meg az igazságot. Neeem az nem fordúlhat elő túl kínos lenne.
-Figyelj ezzel még majd később számolunk. -nyomta meg gyengéden az orrom hegyét amire egyből oda is kaptam a kezem.
-Aigooo! -kuncurásztam.Hírtelen ajtó nyitódasra lettünk figyelmesek mind a ketten és az ajtó irányába kaptuk tekintetünket. Egy hangoskodó Jimin ugrott át a küszöbön.
-Suuung!!! -ordítozott mikor alig egy méterre állt tőlem.
-Jimin ne ordíts, mi az?
-Telefonon keresnek. -adta meg a jelet hogy idúljak lefele.-Ránéztem Jungkookra, ő rám.
Most megyek. -mosolyogtam.
-Rendben.
-Nemsokára jövök. -engettem ismét egy mosolyt az arcomra amit ő is így viszonzott.Elindúltam Jiminnel lefelé. Mikor le értem egyből megrohamoztam a zenélő telefonom és kihangosítottam.
-Igen? -szóltam bele én először. Erre nem kaptam normális választ csak egy böhöm nagy ordítást amit mimdenki tág szemekkel firtatott. Egyből rájöttem hogy a drágalátos Raven barátnőm az.
-HOL A GYÁSZBAN VAN A KIS SEGGED SUNG?! A SULIBAN IS KERESLEK MEG MINDEN. ANYÁD NEM MOND SEMMIT ÉS KITUDJA HOL VAGY?!
BELSŐSZERVED MEG VAN?!-Ömm..bonyolúlt. -nem kicsit akadhatott ki.
-Tudod mi a bonyolúlt?! Az hogy már nem látlak egy hete! Tudod mennyi házi van!!!
-MI?! -csak néztem nagyokat hogy már egy hete itt vagyok és nem mentem sehova...azta.
-IGEN! És képzeld halálra unom magam! Nincs kivel énekelni a BTS zenéket!!! -erre elvörösödtem a fiúk meg persze csak jót kuncoráztak az egészen.
-Kivel fogok fangörcsölni JIMINnen??!! Jó...ott vannak a többiek...de ezeket leginkább veled dumálom meg...AAA. GYERE HAZAAA -szegény, nagyon hiányolhat. Itt elnevettem magam persze magamban. Ránéztem a fiukra akik tátott szájjal hallgatták Raven siránkozását és egyben leszidását is. Ránéztem Jiminre aki végig el volt pirúlva azokon amiket Raven mesélt róla. A fiúk persze elkezdték bögdösni hogy "Júúj Jiminie van egy Army-d aki rólad álmodozik meztelenűl. Erre én odakaptam a fejem hogy mivan? Alig bírtam visszatartani a nevetésem.
-Tudom Raven...tudom. De ez tényleg bonyolúlt. - nem nagyon szerettem volna neki elmondani hogy azt sem tudom hol vagyok, ahogy kinézem belőle rendőrökkel kerestetne.
-Hah..mindegy..lassan vége a sulinak is legalább nem kell a dogákat megírnod. Szerencsére mindenből jól állsz. De a házit muszály megcsinálnod. -minden egyes mondatában hallatszott az aggodalom.
-Rendben...akkor délután 3ra a városban találkozhatnánk. -már csak az a kérdés hogy jutok el a városba, nevettem magamba.
-VÉGRE! De most leteszem, szia puszi.
-Szia.
Na már csak egy bökkenő van. Mivan hogy ha a fiúk nem visznek el. Áhh minek idegeskedem, úgy is elvisznek, nem??
TUDOM MÁR NAGYON RÉG VOLT ÚJ RÉSZ ÉS ENNEK AZ AZ OKA HOGY VOLT EGY KIS MAGÁN ÉLETI PROBLÉMÁM...RÖVIDEN ENNYI😅 MEG ELÉG ELFOGLALT IS VOLTAM EZEKBEN AZ IDŐSZALOKBAN DE MOST MEGPRÓBÁLTAM NEKTEK ÖSSZE KAPARNI VALAMIT. REMÉLEM SENKINEK NEM OKOZTAM EZÁLTAL KELLEMETLENSÉGET VAGY VALAMI HASONLÓT😅😅💖💖💖
YOU ARE READING
Way home...
FanfictionSung egy átlagos 16 éves lány aki hazafelé tart az iskolából. Csak pont azt nem gondolta volna hogy egy buszon akár ez is megtörténhet.