Way home...

Köszönöm.

-Mégis mit jelentsen ez??! -sokkot kaptam, az nem lehet hogy a biasom aki ráadásúl az UB-m okozta volna a sérülésem.

-Mond hogy nem te voltál!- néztem rá immár könnyes szemekkel. Nem szólt semmit csak elfutott. Miért tette ezt? Miért okozott fájdalmat? És főképp, miért nem mondta el az elején hogy ő az?!

-Jungkook!! Ne menj el! Ezt megkell beszélnünk! -futott utána V kiabálva.

Nálam itt telt be a pohár. Nem bírtam uralkodni az érzéseimen. Minden kijött belőlem, az egész napi stressz, fáradtság és még ő is rátett egy lapáttal. De akkor miért ült mellém a buszon? Valami oka csak volt. Áhh hülye vagyok! Ez az egész buszos sztori csak azért volt hogy kibasszon velem.

Legugoltam és sírni kezdtem.

-Ne sírj! -hallottam egy hangot magam előtt és két meleg kezet éreztem vállamon. Felnéztem és Suga mosolygó arcával találkozott tekintetem. Én csak szipogtam és hagytam hogy a könnyeim legördűljenek arcom oldalán de ő letörölte a sós folyadékot és csak mosolygott tovább. Komolyan a videókból amiket eddig láttam róla olyan másnaktűnt.

-Ne itasd az egereket. -mondta. A hangja olyan lágy és kellemes volt, nagyon megnyugtató érzés.

-De miért csinálja ezt velem? -és ismét sírni kezdtem.

-Aigoo... -mondta kétségbeesett hangon és átölelt. Én csak bámultam de egy percig sem kételkedtem tovább, vissza öleltem.
Olyan jó illata volt. Fejem szorosan belefúrtam tarkójába mire ő jobban magához szorított.

-Most már minden rendbenlesz. -suttogta fülembe. Eltoltam magamtól.

-Köszönöm. -mondtam a földet bámúlva.

-Micsodát? -nézett rám tátott szájjal.

-Hát hogy megvigasztaltál. -montam az ujjamat babrálva.

-Istenem. - mondta, és ismételten magához ölelt.
Ne butáskodj, míg ismersz mindig itt leszek az ilyen pillanatokban. -súgta fülembe. Na ettől nagyon meglepődtem hiszen nem is ismerjük egymást. Most találkoztunk először.

-De csak most találkoztunk először, alkalmunk sem volt megismerkedni. -mondtam neki tág szemekkel.

-Nem kell ahoz alkalom hogy valaki első látásra szimpatikus legyen. -mondta mosolyogva amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem.

-Jééé... Valaki már nem is szomorú! -mondta kicsit megcsiklandozva államat. Ettől muszáj volt nevetnem hisz aki ismer az tudja hogy mindenhol csikis vagyok.
Felnevettem és már együtt nevettünk.