Way home...

Megőrültél?

Reggel viszonylag kellemesen ébredtem habár a tudat hogy már csak egy napot töltünk a fiúknál elég rossz volt és ez elszomorított.

Felűltem de Jungkokkot nem találtam sehol. Felálltam hogy megkeressem erre kijön a fűrdőből egy szál boxerben.

- ATYA ÚR ISTEN..!! -estem le az ágyról.
-Hát veled meg mi történt korán reggel? -nevetett.
-OPPA... VEGYÉL MÁR FEL VALAMIT. -takartam az arcom kínomban.
-Csak nem elpirúltáál?? -nevetett miközben oda settenkedett elém.
-Ez nem is ig... -vettem el kezem arcomról de azon nyomban vissza is tettem az ilyedségtől amit azzal okozott hogy most meg hirtelen előttem gugolt.
AIGOO OPPA.... ezt többet ne csináld!
-Mit?? -mosolygott.
-Hát ezt. Hogy csak így zavarba hozol... -fogtam még mindíg az arcom.
-De olyan édes vagy... -vette el kezemet és adott egy aprócska puszit orromra.
Na gyere menjünk. -nyújtotta ki felém kezét.
-De nem akarsz legalább egy pólót felvenni?
-Minek? Már máskor is láttak így reggelizni a fiúk.
-De ott lesz Raven is.
-Akkor legalább jó reggele lesz. -kuncogott.
-Kicsit sem vagy öntelt igaz? -nevettem.
-Nem. Na gyere menjünk.

Mikor le értünk Raven már lent evett de Jimin még sehol sem volt. Remélem tényleg elmondja neki és nem fogja félrevezetni.

Jungkookkal leűltünk Raven mellé aki igen gondolkodott valamin.

-Annyeong Raven. -köszöntem a lányra aki csak másodpercekkel később vette észre a létezésem.
-Oh bianee.. csak elgondolkodtam valamin. -túrt bele hajába.
-Na és min, Jiminen? -haraptam bele a szendvicsbe amit Jin tett ki elém.
-Na ja. -evett ő is egy falatot.
-Semmi értelme most ezen rágódnod, hidd el nemsokára úgy is megtudod a választ.
-De Sung. Ha most nem gondolkodom rajta akkor később sem fog az eszembe jutni!! -csapta le a kaját az asztalra és elment.
-Hát vele még mitörént?? -néztek rám a fiúk.
-Passzolok. -nem akartam elmondani hogy Jimin miatt ilyen.

Eközben Jimin írt nekem egy üzenetet hogy menjek fel megint mert beszélni akar velem. Komolyan ha így folytatjuk gyanakodni kezdenek majd a többiek.

Felmentem, gyorsan szét néztem hogy nem e lát meg valaki, és kopogtatni kezdtem.

Gyorsan ajtót is nyitott és már be is hívott.

-Figyelj Jimin! Én nem tudom hogy mi bajod van de nagyon gyorsan el kell mondanod mindent Ravennek mert már szerencsétlent felemészti az hogy nem emlékszik semmire! - vázoltam fel neki a helyzetet nyomatéskosabban.
-De Sung.. Épp az hogy nemtudom. -űlt le az ágy szélére.
-Jimin... Tudom hogy el tudod neki mondani csak egy picit félsz attól hogy hogyan reagálna. De én tudom hogy mennyire szereted, látom rajtad. -fogtam meg a vallát miközben mosolyogva ültem le mellé.
És pont ez fog neked segíteni abban hogy elmond neki hogy lefeküdtetek aznap. - hirtelen egy hangra lettünk mindketten figyelmesek.
-Hogy mivan? - ordította el magát Raven az ajtó mögül.
Te voltál az aki meg fektetett??!! - sírta el magát.
-Raven nyugodj meg! -álltam fel hogy elindúljak hozzá.
-Sungt te maradj ki ebből! Nem értesz te semmit!! - ordibált.
-Raven fejezd be! - szólt rá Jimin.
-Nem, nem fejezem be! - odament és pofon vágta. Engem fektettél meg nem őt, és neki mondod el elsőre!! -na itt már nem bírtam tovább.
-Mért te értesz?! -muszáj voltam kiállni Jimin mellett is. Megértem Ravent hogy megbántották de ne keltsen zűrzavart úgy hogy még nem ért semmit.
Tudom hogy megbontottak és most dühös vagy, de úgy hogy még fingod sincs semmiről ne veszekedj! Ma akart neked elmondani mindent csak a tanácsomat kérte mert félt a reakciódtól! Szeret téged te hülye!! -itt már végképp nem bírtam és kimentem.

Vissza mentem Jungkook szobájába aki ott ült és ölelésére tárta karjait amit el is fogadtam.

-Hallottál mindent? -öleltem
-Ezt nem lehetett nem hallani. Akkor Jimin tényleg lefeküdt Ravennel..
-Igen. - feküdtem le.
-De most akkor tulajdon képpen mi is történt? - hasalt oda mellém.
-Jimin már két napja nem tudja hogyan tálaljon ki Raven előtt és az én segítségemet kérte. Úgy volt hogy ma elmond neki mindent de szegénynek elment a bátorsága mert szerelmes belé és nem tudta hogy hogyan reagálna. Az előbb a szobában meg annyi történt hogy épp bátorítottam abban hogy elmondjon neki mindent de Raven ezt valahogy meghallotta és elkezdett velem ordítani mikor én Jimin partját fogtam, mondjuk igazából senkiét sem mert minden a kettőt teljesen megértem. Erre Raven nagy részben engem tett meg hibásnak Jimint meg jól megpofozta. - meséltem el neki mindent miközben a hajammal babráltam.
-Azta ez igen.... -döbbent le.
Csak sajnálni tudom szegény Jimint mert most Raven aztán ad neki... -nevetett.
-Naa ne nevess ez nem vicces. - boxoltam váljon.

Eközben Jimin szobájában Raven a földön űlt és sírt.

Jimin elmondott neki az éjszakával kapcsolatosan mindent és bevallotta az iránta érzett szerelmét is.
Elmondta neki hogy akármennyire is megveri vagy megsérti, ő akkor sem fog rá haragudni. Raven ezt hallva megjobban sírni kezdett és most már nem hibáztatja Jimint.

Nem sokkal később kopogtatást hallottam az ajtó felől.

-Nyitva, gyere nyugodtan! -nem várt illető lépett be. Raven.
-Öm..beszélhetnénk? -vakarta tarkóját.
-Persze, mit szeretnél?
-Na akkor én most ki is megyek. -indult volna meg Kook.
-Nem kell maradj nyugodtan. -utasítottam és vissza mászott mellém.
-Hát jó.. Na szóval bocsánatot szeretnék kérni! Tudom te csak az én és Jimin javát szolgáltad... Nagyon sajnálom! De hé, kibékűltünk Jiminnel! -vigyorgott.
-Aha. És most mit vársz tőlem? -tettem kérsztbe a karom.
-Azt hittem hogy mi is kibékülünk... - szomorodott el.
-Ümmm.... -Raven csak nézte hogy mit fogok válaszolni, de ugyan úgy Jungkookkis aki hol rám, hol pedig Ravenre pillantott.
-Gyere ide! -tártam ki a karom egy ölelésébe invitálva.
-Mi? Most kibékültünk?? -ölelt meg.
-Igen ki! - nevettem.
-Omoo!!! - szorongatott. Jungkook meg csak mosolyogva nézett minket.
-Ugye tudod milyen szerencsés vagy! - mondta Jungkook Ravennek.
-Igen tudom! -ölelgetett még mindig.

Este a vacsoránál mindenki lent evett, beleértve Yoongit is aki habár néha néha furán rám nézett de azért örültem hogy ő is lent vacsorázik velünk.

Miután mindenki végzett Jimin felállt és hangosan füttyentett egyet.

-Srácok figyeljetek! -erre mindenki oda kapta a fejét.
Van itt egy számomra nagyon különleges személy akit mióta megláttam és megismertem a tekintem le sem tudom róla venni. Ez a személy minden lépésével megbabonáz! Raven, én nemtudok csak a barátod lenni! Boldog lennék ha ilyen barátnőm lenne mint te. Na mit szólsz? Leszel a narátnőm?! -könnyezett be Jiminie szeme.
-IGEN!! EZERSZER IS IGEN!!! -ugrott bele sírva az ölébe Raven.

Ezután a fiúk megölték Ravent Jiminnel meg jól lepacsiztak.
Én is így tettem. Jól megölelgettem mind a kettőt.

Miután megtörtént a nagy bejelentés Jimin pesgőt nyitott töltött mindenkinek azután pedig közösen koccintottunk.

Mindenki elköszönt a másiktól és fel mentünk aludni. Raven is már Jiminnel aludt.
Mi is lefeküdtünk Jungkookkal.

Olyan éjfél körűl arra keltem hogy szomjas vagyok. Érdekes módon most Jungkook nem terpeszkedett rajtam. Felálltam beledugaszoltam lábaim a mamuszomba és elindultam a konyha irányába lefele.

Mikor leértem kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy kis doboz narancslevet. Mihelyst becsuktam a hűtő ajtót a doboz úgy esett ki a kezből és loccsant szét a földön.

-Yoongi, tudod hogy megilyeztettel..! -tettem a kezem a gyorsan verdeső szívemre.
Várj egy pillanatot, csak hozok valamit amivel feltörölhetem. -fordúltam meg hogy keressek egy rongyot de megfogta a csípőm és magához fordított.
-Figyelj.
-Mitcsinalsz?! -próbáltam leszedni kezét derekamról.
-Csak figyelj rám egy kicsit! -szorongatott.
-Nem, nem figyelek! Te teljesen megőrűltél!? - végre sikerült kiszabadulnom szorításából.

Hagytam mindent lent a francba úgy ahogy van beleértve Yoongit is és felrohantam vissza a szobába. Bemásztam a takaró alá és jól átkaroltam Kookkot. Remélem holnapra elfelejtödik ez az egész.