Way home...

Derek.

-Ohm hello...-néztünk rá egyszerre Ravennel.
-Milyen kicsi a világ nemigaz..? -mosolygott Ravenre mint a vadalma.
-De..nagyon..-forgatta Raven a szemeit.

Egy darabig csak nézték egymást míg nem közbe kellett hogy szóljak hisz láttam Raen hogy kellemetlenül érzi magát.

-Áh szóval hogy te vagy Derek...már sokat hallottam rólad. Egyébként én Sung vagyok szia! -nyújtottam ki a karom felé miközben egy hatalmas mosolyt erőltettem az arcomra.

A fiú úgy nézett rám kb mintegy őrültre.

-Sokat?? -tátotta el a szájat.
-Áh szóval hogy te nem vagy az a köszönős típus...-húztam vissza a karom.
-Oh bocsánat!
-Semmi baj megértem! De most mennünkkell, Lucynak nagy a mozgás igénye! -azzal a könnyedséggel fogtam meg Lucy pórázát és Raven karját és már indulunk is.

Meglepődtem mikor azt éreztem hogy Raven karja kicsúszik a kezeim közül.

-Öm..Khmm..Raven beszélhetnénk?! -húzta el a lányt.
-....végülis..-egyezett bele Raven.
-Kettesben..!-nézett rám Derek.
-Chh..végülis. -legyintettem egyet majd odébb álltam.

Nemtudtam mire vélni... Csak úgy aztmondja "Kettesben" mivagyok én, és amúgy is letámadja Ravent csak úgy a semmiből és még ehez vágjak is jó képet?? Hát nem! Valami nem stimmel ezzel a sráccal...

-Derek nem és kész! Hagyj békén!!

Tudtam! Olyan igazam volt! Egyből odasiettem de akkor már késő volt.

RAVEN SZEMSZÖGÉBŐL:

Mikor megláttam hogy Derek felénk siet, bevallom őszintén egy kicsit megijedtem. Nem akartam hogy újra felhánytorgassa bennem a már méjre rejtett felelmeimet. Megkért hogy beszéljünk de nem akartam, aztán. Aztán valami ok folytán kíváncsi lettem arra hogy valyon mit akarhat mondani. Miután Sungot elküldte, amit nem is értek hogy miért, közelebb mentem hozzá.

-Rendben. De siess.
-Raven én átgondoltam a dolgokat és rájöttem hogy nem bírok nélküled élni! Nekem csak te kellesz! -közeledett felém.
-Még van képed?! Erre csak most jössz rá?! És akkor holvoltam mikor megcsaltál az egyik barátnőmmel! Úristen nem is értem hogy vesztegethetem rád még most is az időm!! -fordultam meg hogy elmenjek de ő hátulról erősen megragadta a karom és magához húzott.
-Addig nem mész el még meg nem bocsájtasz nekem!!
-Derek ez faj engedj el!!!
-Nem értékelsz te Ringyó! Vissza jössz hozzám és kész! -rángatott össze vissza.
-Derek nem és kész! Hagyj békén!
-Büdös ribanc!! -azzal a lendülettel adott egy jó nagy csattanós pofont és a földre lökött.
Ezzel még nincs vége!

SUNG SZEMSZÖGÉBŐL:

Mikor odasiettem Lucy egyből oda sprintelt Derekhez és lábon harapta. Kaptam a pillanaton, gyorsan hátamra kaptam a síró és vérző lányt a földről és amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem.

Igazából nemtudtam holvagyunk. Eltévedtünk valahol az erdőben és lassan besötétedett az az elmebeteg Derek meg valahol az erdőben vadászik ránk. Raven kivan ütve. Márcsak magamra és Lucyra számíthatok.

Már egy óra is eltelhetett hogy az erdőben egy barlang szerű valamiben bújkálunk úgy hogy még +ban be is sötétedett és kitudja Derek hol van most épp.

Teljes kétségbeesésemre tárcsáztam a 911-et.

-Igen itt a 911, mi a bejelentés?!
-A barátnőmet megtámadta a volt párja és nincs eszméleténél! Itt bújkálunk az erdőben egy barlangban, azthiszem meg akar minket ölni! -próbáltam nem elsírnin magam és a leg érthetőbben elmagyarázni.
-Rendben. Maradjon nyugodt. Megtudná mondani hogy az erdő melyik részén tartózkodnak?
-Nem..nagyon félek...-itt már nembirtam tovább tartani magam. Eleredtek a könnyeim.
-Kérem vegyen mély levegőt és nyugodjon meg. Nem lesz semmi baj. Bemértük a telefonját a segítség már úton van!

Bevallom nagyon féltem hogy Derek ránk fog találni és megöl mindegyikünket.

Ezután tárcsáztam Jungkook számat de nem vette fel. Jézusom ilyenkor nem veszi fel mikor a legnagyobb szükség lenne rá. Nem tétlenkedtem, rögtön ezután Jiminnek telefonáltam.

-Szia Sung!
-Azthiszem meg akarnak ölni minket... Kérlek segítsetek!
-Mi? Minket? Raven is ottvan?? Holvagytok??!
-Az erdőben vala...ÁÁÁÁÁ!!!!!
-Sung?! Sung??! Raven?! Ottvagytok?!!
-******

Hirtelen a nyakam körül éreztem egy szorítást és már csak azt láttam hogy valaki vonszol engem a földön. Magam mellé néztem és Ravent láttam akit szintén húztak.

Derek volt az. A hátam mögé kötözte a karom és a lábaimat is össze kötötte. Színt úgy Ravennek is. Szegény még mindig ki volt ütve.

-Mire készülsz Derek?!! -ordítottam rá ahogy csak bírtam.
-Ne ordíts itt senki sem hallja a hangod! És hogy a kérdésedre valasztadjak...Megöllek! Mind a kettőtöket!
-De mégis miért?! Ártottunk mi neked valaha is?! -csordultak le a könnyeim.
-Te éppenséggel nem. De Raven egy Ribanc, és a ribiknek pusztulniuk kell!
-Raven nem ribanc te seggarc! Te vagy a hibás! Még  csodálkozol hogy Raven otthagyott??! Megcsaltad te szemét!! -erre odajött és pofonvágott.
-Na látod pont ezért kell neked is meghalnod, a nagy szádért!

Derek elkezdte élezni a kését egy kővel. Lassan közelített Raven felé aki éledezni kezdett.

-Mi folyik itt...-emelte fel fejét Raven.
-Derek kérlek ne!! -kiabáltam rá.
-Derek mitcsinálsz??! -nézett a fiúra aki épp felé tartotta a kését.
-Így jár az aki egy ribanc! -és felé lendítette a kést.
-Neee!!! -kiáltottam.

Ebben a pillanatban egy lövést hallottuk és Derek a földre esett.

-Rendben, eltaláltuk a vállat, vigyék el! -futott oda Derekhez két FBI-os.

Egymásra néztünk Ravennel aztan előre és megláttuk a szirénázó és fényes rendőrautókat amik sorban egymás mögött álltak.

-Jolvannak?! -jött oda hozzám és Ravenhez egy egy férfi hogy eloldozzon minket.

Ezután Ravennel egymást ölelve sírtuk el magunkat.

A férfik odakisértek minket a mentőautóhoz ahol ránkterítettek egy egy pokrócot és elvégezték az alap vizsgálatokat. Szerencsére egyiküknek sem lett komolyabb baja pár kék folt, zúzódások es persze a félelmen kívül.

-Holvannak, holvannak??!! -hallottuk a kiabálásokat.

Jimin és Jungkook voltak azok.

-Jolvagytok?! Mitörtént??! -öleltek át minket közösen a fiúk.

Jimin ezután Ravenhez furdult Jungkookeg hozzám.

-ISTENEM! HA BÁRMI BAJOD TÖRTÉNT VOLNA AZT ÉN...ÉN...-folytak le a könnyei. -nem szóltam semmint csak sírva átöleltem.
-Nincs semmi baj! -szipogtam miközben homlokát pusziltam.
-NEM ÉLETEM VOLNA TUL2HA ELVESZÍTETLEK! -csókolt meg. Éreztem arcomon az ő könnyet amint egybefonódik az enyémmel.
-SZERETLEK! -töröltem meg könnyes szemét.
-SZERETLEK! -ölelt meg.

RAVEN SZEMSZÖGÉBŐL:

-HOL VAN AZ A PARASZT ÁLLAT?!! -szorult ökölbe Jimin keze.
-Drágám már elvitték...
-Kicsinálom ezt az őrületet esküszöm! Ha valamit, ha csak egy újjal is bántani mert volna azt nem éli túl!  -lábadt könnybe a szeme.
-Tudom szerelmem! De most az a lényeg hogy mindenki jólvan és nem történt semmi komolyabb baj a félelmen kívül. -kurcsoltam össze ujjaimat az övéivel.
-Ha meghaltál volna komolyan mondom én... -folytak le a könnyei.
-Oppa én nagyon szereltek..-sirtam el magam.
-En még annál is jobban. -csókolt meg. Éreztem agogy a szeméből áramló sós folyadék az enyémmel keveredik.