Way home...

Azt hittem végre minden másabb lesz.

Nagyra nyílt tekintettel firtattam. Minek tart ő itthon fegyvereket??

Csak ledöbbenve hallgattam a susogását.

-Megérdemelted te ribanc...-kuncogott.
Ha Sungnak nagyobb baja lett volna.. -itt tartott egy kisebb szünetet.
Meg is öltelek volna. Kár hogy hamar jött a rendőrség... Tuti ott maradtál volna...vigyorgott.

Mi?  Na várjunk.. Ha jól következtetek akkor ő volt az aki megsebesítette azt a lányt. Az egy dolog hogy mit tett velem, de ezért nem ölünk vagy bántunk embereket hogy megbosszuljuk a tettüket.

Egy ideje csak álltam néztem és hallgattam mit mond és csinál mikor hirtelen megreccsent alattam a parketta.

-Sung?! -kapta rám az említett a tekintetét.
-Ömm.. -indultam volna meg lefelé ha nem siet utánam és nem fogja meg a karom.
-Ugye mindent láttál.. -turta füle mögé egyik kósza hajszálát.
-Hát.. Én.. Öm..
-Úgye nem félsz tőlem?? -lépett egyet hátra.
-Miii?? Ééén... Neeem.. -már hogy az életben ne ilyedtem volna meg. Hisz ott az a sok fegyver és elég pszihopatán viselkedett miközben törölgette a "DRÁGASÁGAIT" -hirtelen ölelgetni kezdett.
-ÁU, ÁU, ÁU!!  -még mindig fájtak a sebeim.
-Jaj öhm bocsánat! -engedett el.
Csak úgy örülök hogy itthon vagy! Gyere van itthon süti és friss tea!
Felvegyelek a hátamra?
-Mi?  Nem kell. -nevettem.
De azért köszi.

Óvatosan lementünk a konyhába ahol Raven elém tett egy tányért rajta 3 féle cukrász süteménnyel, és öntött nekem egy nagy pohár teát.

-Na és hogy hogy itthon vagy? -ült le elém miközben kezeit összekulcsolva az ála alá helyezte.
-Jungkook meggyőzte az orvost hogy hamarabb engedjenek ki. -ettem le a villáról a sütemény darabot.
-Óh ez a Jungkook..- vigyorgott.
-Khm-Khm.. -nyeltem félre a nevetéstől.
Fejezd be! -nevettem.
-Jól van na. És hogy érezted magad a kórházban, milyen volt?  -töltött magának ő is egy pohár teát.
-Háát.. Mivel kómában voltam..Elég fura volt. Mindent kívülről láttam. Láttam mindannyiótokat ahogy szomorkodtok stb... Elég bizarr volt, ott voltam de senki sem hallott vagy látott.
-Azta szóval azt mondod mindent hallottál, láttál, és mindent észleltél ami a kórházban zajlott.
-Pontosan.
-Na és milyen érzés volt?
-Elég rossz. Volt mikor majdnem eltűntem mert feladom de aztán eszembe jutottatok ti mindannyian és próbáltam erős lenni. De a legvégén Jungkook volt az aki vissza hozott.
-....
-Énekelt nekem... Valóságos csoda hogy felkeltem rá.
-Azta...
-Képzeld el behoztak ma egy lányt a rendőrök. Valami alhasi sérülése volt. És képzeld , kiderült hogy ő volt az aki rám támadt a sniccerrel.
-Khm.. Igen? -nyelt egy nagyot.
-Na igen. Nem volt ismerős neked valahonnan? 
-Nem. -harapott bele ajkába.
-Igen??
-Aigoo jól van már!
-Szóval mégis ismered!
-Igen de csak miattad csináltam ezt Sung!
-Rae én megértem hogy nem helyes amit csinált mert tényleg nem az, de attól még ez nem ad arra okot hogy olyan légy mint ő!
-Most haragszol rám?
-Egy kicsit. Inkább vegyes érzelmeim vannak. Haragszom rád mert jogtalanul bántottad szerencsétlent,  de viszont azt becsülöm hogy ennyire szeretsz. De többet ilyet nem csinálhatsz megértetted!
-Igen! -ölelt meg.

Még beszélgettünk aztán Lucyval is játszottam egy kicsit, hogy ha a széken ülést és labdadobálást lehet e játéknak mondani, akkor igen.

Nem sokkal később felmentem lefeküdni mivel az orvos azt mondta hogy sokat kell pihennem. Át öltöztem pizsire és bebujtam az ágyba, pedig még csak fél három volt.
Pár másodperc lehetett és már el is nyomott az álom.