Way home...

Miért hoznak zavarba??

-Mii? Most az én anyámról beszélünk.. -tudtam hogy anyu sosem engedné meg hogy egy idegen fiúnál helyesbítek fiúknál mert ugyebár heten vannak maradjak és hosszabb ideig.
-Hát nem örűlsz neki? -kérdezte Kook szomorúan.
-De..hogynem..csak ruhám az honnan lesz? Már 2 napja azokban a gönceimben járok amiket kimostatok nekem. Haza kéne mennem váltó ruhákért. -hangsújoztam a szavakat mert nem volt valami kellemes ugyan abban a fehérneműben és ruhákban flangálni.
-Oké ez megoldható! -csapta össze tenyerét Jimin.
-??? -néztem rá ezzel a tipikus "fejtsd már ki mit akarsz" fejjel.
-Nem fogsz te hazamenni! -mondta huncutan vigyorogva.
-Akkor?
-Majd mi elviszünk vásárolni! -és nemtudom miert de oda ment Jinhez és átkarolta vállát mint hogy ha ezt már előre kitervelték volna.
-Állj állj állj!! Nem kell elvinni sehová vásárolni. Csak vigyetek haz ott van elég ruhám, nem kell hogy még költsetek is rám!
-De mi szeretnénk! Igaz fiúk?! -kiabálta Jin.
-Teljes mértekben! -nyögték kórusban.
-Aissh!! Tudjátok ti hogy milyen makacsok is vagytok?! -fújtam ki maradek levegőm ami még tüdőmben megtalálható volt.

Már épp Jin szobájába tartottam felfelé hogy rádugjam a telefonom töltőre mikor megláttam hogy Jungkook rohamosan közelített felém. Megállt megfogta a kezeim rámnézett aztán behúzott a szobába. Én csak tág szemekkel néztem mit cselekszik. Becsukta magamögött az ajtót és szembefordított magával.

-Mi az? -kérdeztem kezemet kirántva az övéiből.
-Csak figyelmesztetni akartalak hogy vigyázz a fiúkkal!
-Miért?
-Mert ha ők vásárolni visznek egy lány, főleg egy olyat mint te..itt közbeszakítottam.
-Egy olyat mint én??! -tettem keresztbe a karom.
Miért én milyen lány vagyok??! -fordítottam neki hátat.
-Nem úgy értettem na! -fogta meg vállam és vissza fordított.
-Hát pedig nagyon úgy hangzott. -sütöttem le szemeim.
Állam alá nyúlt és felemelte fejem.
-Vigyázz velük mert külömben mindent rád aggatnának. -ezek után megfordúlt és kiment.

Oda ténferegtem az ágyhoz és levágódtam rá. Ez meg mivolt? Hogy értette hogy mindent rám aggatnának? Azért melltartót csak nem vállasztanának. Ezen a gondoaton elnevettem magam.
Hírtelen benyitott Jin.

-Veled meg mivan? Min nevetsz ennyire? -kérdezte mosolyogva miközbem rohamosan közelített a szekrénye felé.
-Één...? Semmin...-mosolyogtam mert még mindíg a meltartós dolog járt a fejemben amitől kénytelem voltam ismet felnevetni.
-Ahhaa... -mondta mosolyogva.

Odament a szekrényéhez és kerezsgélt benne egy pasztel rózsaszín pólót. Miután kivette lekapta magáról a másik pólóját és felvette a kikotortat. Én elvörösödtem és zavaromban a szemem elé tette a kezem.

-Neee Jin mitcsinálsz!! -fogtam a szemeim.

-Jah bocsi elfelejtettem hogy van itt egy lány is. -nevetett.
-Kössz! -mondtam durcásan.
-Te is nyugottan átöltözhetsz előttem, nem zavar. -mondta ezt teljesen komolyan minthogyha teszem azt valamelyik társával beszélne.
-Nemfogok de azétt kössz.
-Hát jó. -és kiment.

-Mikor hallottam hogy becsukódik az ajtó óvatosan elvettem kezeim szemem elől és sóhajtottam hogy istenem ilyen is csak velem törtenhet meg.
Már amikor épp nyugton voltam hogy vége eme kínos pillanatoknak, nyitódott az ajtó, vagyis inkább kicsapták az ajtót úgy mintha gépfegyveres FBI-osok lennének. Az ajtó irányába kaptam a tekintetem és egy boxeres Jiminn rontott be az ajtóba Jint keresve. Na én itt kaptam szívrohamot. Már megint játszadoznak a testi és lelki érzelmeimmel. Olyan szinten zavarban voltam hogy az leírhatatlan.

-Jimiiiin Aigooo ittvagyook!!!!!! -kiabátam teli torokból szemeimet szintén eltakarva.
-Áhh tényleg... De Jin Hyung holvan? -kérdezte rám sem hederítve. Egyáltalán nem érdekelve hogy ottvagyok és hogy a fejem már olyan vőrös mint a vér.

-Nemtudom! Kiment valahova! Kint keresd a Hyungodat!!! -és hozzá vágtam egy párnát hogy menjen már ki.
-Jolvan na megyek már!
-Menjél is! Fuhh!! Miért kell zavarba hozniii!!??? -fetrengtem jobbra balra össze vissza az ágyon.

Pár perccel késöbb ismét hallottam nyitódni azt a hülye zárat. Már készítettem is a párnát hogy majd most azzal takarom el a szemem, de most nem kellett. Végre jött valaki rruhábn is.

-Ha Jint keresed nemtudom merre van! -emeltem kicsit fel a hangom.
-Lent van és épp veszi a cipőjét. -hallottam meg J-Hope hangját.
-Bocsi hogy leszóltalak csak már felidegesítettek.
-Ki? -kérdezte és leűlt mellém az ágyra.
-Hát ki... Jin és Jimin. -vettem egy nagy levegőt
-Mitcsinált már az a két nem normális. -simogatta meg vállam.
-Zavarbahoztak! -néztem lefelé.
Mivel? -kérdezte.
-Háát..Jin levette előttem a pólóját Jimin meg nyílvánosan mutatkozott előttem boxerben. -siránkoztam neki.
-Na és legalább tetszett? -nevetett.
-Nem te hülye! -boxoltam vállba.
-Tudod te hogy milyen kicsiket ütsz! -nevetett még mindíg de most jobban.
-Nem is igaaaz!!!! -boxoltam megint vállon.
-Ahhjj te. Gyere inkább mert már indulunk. -mondta mosolyogva.
-Én nem megyek. És mondtam már hogy nem kell semmi csak vigyetek haza onnan majd elhozunk mindent. -nyújtottam ki lábaim.
-Tényleg nem jössz? -kérdezte elkomolyodva.
-Igen. -mondtam
-Tényleg?
-Igen.
-Tényleg?
-Igeeen. -nevettem.
-Akkor azthiszem erőszakkal kell hogy levigyelek. -nézett rám hülyén vigyorogva.
-Mi? -oda ugrott lábaimhoz, megfogta és csak úgy lazán feldobott a hátára.
-Én mondtam hogy jössz! -nevetett miközben ütögettem vádliját mind a két kezemmel.
-Necsináld ez csikis! -nevetett és húzta mégjobban az agyam.
-Nemár!! Tegyél leee!!! -kiabáltam és ez addig folytatódott amíg le nem értünk a többiekhez a bejárati ajtóhoz.

Mikor letett a többiek furán néztek hogy mi volt ez. Főleg Jungkookie aki elég sok villámot szort szegény Hobira. Gondolatban már biztos elárasztotta sok sok csúnya szóval és 100x kitekerte a nyakát.

Felvettem a cipőm és már indúltunkn is.