Lolita | Jimin ff

5. fejezet

A sors ismét közbeszólt egyik nap. Főleg Jimint érintette, de Hwarához is közelebb hozta.

Újabb edzéshez készülődtek, méghozzá ezúttal terepen. Persze tudták, hogy a palotán kívül vigyázniuk kell a merénylőkkel, hiszen akármikor beosonhattak a kapun keresztül, hiába állnak ott őrök. Sohasem féltek semmitől.

Jimin a gyakorlópályánál beszélgetett Hoseokkal az edzés kezdetére várva, mikor a nevét hallotta:

- Park Jimin, gyere csak ide egy kicsit!

Az illető felé kapta Hoseokkal együtt a fejét, majd mélyen meghajoltak, amint szembetalálták magukat a királlyal.

- Igenis, uram – indult meg felé a szólított, mikor pedig megállt előtte, várta a férfi mondanivalóját.

- Csak annyit szeretnék mondani, hogy... - hajolt közelebb hozzá, hogy jobban hallhassa suttogását és halk beszédét – Meg ne lássalak még egyszer Hwara közelében, értve vagyok? Tiltja a birodalom rendelete. Ha lesz köztetek valami: annak nem lesz jó vége. Ajánlom, hogy hagyd abba! – nézett rá komolyan.

- I-Igenis, uram... - szeppent meg a másik, majd nagyot nyelve nézte a férfi egyre távolodó alakját.

- Mit mondott? – állt meg hirtelen mellette Hoseok, mire kissé összerezzent.

- Nem akar még egyszer Hwara közelében meglátni, mert tiltják a rendeletek – sóhajtott fel – A végén még azt is meg fogják tiltani, hogy lélegezzek, vagy mi? – akadt ki.

- Mondjuk ezzel tényleg vigyáznod kéne... nem nézik jó szemmel... - helyeselt a másik – Én is csak azért lehetek vele jó kapcsolatban, mert Hyunjae a barátnője és már gyerekkorunk óta barátok vagyunk.

- De ez akkor is hülyeség... ő is ugyanolyan ember, mint mindenki más. Csak talán magasabb a rangja.

- Hidd el nekem: jobb, ha hallgatsz a királyra. Nem ismer kegyelmet ahhoz képest, hogy barátságosnak tűnik.

Nem sokkal később már vonultak is a birodalom főkapuja felé, majd utána már rótták is a réteket lovaikon ülve, miközben különböző gyakorlatokat és feladatokat teljesítettek. A palotától nem mentek el nagyon messzire, hogy időben bele tudjanak avatkozni az esetleges támadásokba. Fegyvert a biztonság kedvéért tartottak maguknál, melyre a nap folyamán szükség is volt. Hwara élete pedig szinte egy hajszálon múlott, ha nincs megfelelő menedék, ahol megbújhat.

Már a délutáni órákban jártak, amikor visszaindultak a szabadból a palotához. Viszont amint kiügettek a kikövezett útra: máris nagy felfordulás fogadta őket. A fekete ruhás emberek egyik fele az őrökkel harcolt, a másik fele pedig a nagy falat vette birtokba, hogy minél többen át tudjanak jutni. Pár perc sem kellett: sokan átjutottak a falon. Az volt az a pont, hogy az adrenalin szintek az egekbe szöktek és kezdetét vette a hatalmas galiba.

A lovagok reflexszerűen indultak meg a főkapu irányába. Olyan gyorsan vágtattak, ahogyan csak lehetett, hisz' a királyi család élete és a birodalom épsége forgott kockán.

Az égen már egy jó ideje gyülekeztek a sötétebbnél-sötétebb felhők. Az eső pár pillanat alatt zuhogni kezdett, az égen villámok cikáztak és mennydörgött.
A vezér a lovagok felével megküzdött a kapunál tolakodó merénylőkkel, a másik fél pedig bent védelmezte az embereket – közéjük tartozott Jimin is.

Szörnyű látvány volt az egész. Borogattak, fenyegetőztek és megfélemlítettek mindenkit, miközben egyre beljebb és beljebb nyomultak a város belsejéhez, egyenesen a palotához. Csakis az lebegett a szemük előtt, hogy meg kell ölniük az uralkodókat és el kell rabolniuk a hercegnőt.