Lolita | Jimin ff

14. fejezet

[An.: Na, sütikéim, ez egy gigantikus részre sikeredett^^ Készüljetek fel 2711 szóra ;)]

***************

Hwara és Hoseok szinte egész nap nem pillantották meg Jimint. Igaz, egyszer-kétszer felbukkant a szemük előtt, de sajnos szinte semmilyen érzést nem tudtak leolvasni az arcáról, és mindig nagyon gyorsan eltűnt.

Igaz, hogy a lány nem tehetett semmiről sem ebben az esetben, de mégis úgy érezte, hogy ő rontott el valamit. Hogy rajta csattan minden. Hogy ő tett tönkre valamit, amit nagyon nem szabadott volna. Magát is okolta, ami persze ebben a helyzetben teljesen érthető volt. Egyszerűen bepánikolt és így jött ki rajta ez az egész.

Elszomorodott. De olyannyira, hogy mikor megpillantotta Jimint, azonnal sírhatnékja támadt és nagyokat nyelt. Gyomra megállíthatatlanul liftezett, ami miatt egyáltalán nem érezte magát fényesen. Persze mikor beszélgetésbe keveredett a szülei mellett, mindig arcára erőltetett egy mosolyt. De értelemszerűen ez a mosoly sohasem volt igazi. Egy hamis mosoly volt. Egy olyan mosoly, amely mögött mindenáron ott lakozott a fájdalom. A fájdalom egy számára fontos ember iránt. Legszívesebben azonnal megkereste volna őt és odafutott volna hozzá, hogy „Jimin oppa! Én úgy sajnálom!", majd sírva karjaiba borult volna. Szorosan hozzábújt volna, és belekapaszkodott volna a felsőjébe, amely igaz, hogy csak egy sima, barna póló volt, de mindig is puhának találta, amelyre most pont szüksége volt. Egy meleg, hosszú ölelésre és egy puha mellkasra, amin kellően kisírhatja magát. Ebben viszont csak egy bökkenő volt: méghozzá az, hogy ő valóban nem tehetett semmiről, hisz' maga a bűnös Hoseok volt.

Már délután volt, kezdetét vette a lovagi torna. Emberek ezrei gyűltek össze a pálya körül – köztük persze a királyi családdal. A lovagok már oldalt várakoztak arra, hogy sorra kerüljenek.

Az egész olyan szépen és nyugodtan indult. Először jöttek a lovaggá ütöttek, majd szép sorban mindenki más. Hwara nagyon szeretett volna Hoseoknak bőszen szurkolni, de... egyszerűen egy hang se jött ki a torkán a délelőtti történtek miatt. Mikor pedig Jimin lépett a pályára: ez az egész csak rosszabbodott. Érezte, hogy nehezedik körülötte a levegő, amint őt követte szemeivel. Magabiztosan szelte a talajt lován, miközben próbált győztesen kikerülni. A napfény megcsillant páncélján, ahogyan egyre csak tőrt előre és előre.

A kört végül is Jimin nyerte, mire – mint minden egyes győzelemnél – felharsant a tapsvihar és itt-ott kisebb éljenzések.

Az említett eközben leszállt lováról, levette a sisakját, amit azonnal a hóna alá is csapot, majd megrázta a haját, mire egy-két helyről kisebb „ájuldozások" hallatszódtak – főleg előkelő lányok szájából. De ő mit sem foglalkozva ezzel, megragadta a lova zablájának közelében a kantárt és le is sétált a pályáról, otthagyva Hwarát teljes sokkban, aki azonnal elpirult az előbbi látványtól, de tudta, hogy nincs minden teljesen rendben.

Félt, hogy örökre elveszíti. Félt, hogy ez az egész helyzet csak rosszabbodni fog. Két tűz közé került, ami nem is volt annyira igaz. Hiszen Hoseok semmit sem akart tőle. Csupán csak azért cselekedett ilyen módon, mert egy elég jelentős titkot árult el neki, és egy szintén elég jelentős kérdést tett fel. De persze egy félreérthető helyzet alakult ki, rossz irányba fajult el.

Miután az utolsó párbaj is lement, hamarosan véget is ért a rendezvény. De Hwara még nem sejtette, hogy az éjszaka folyamán mi vár rá...

Immáron elérkezett a bál ideje is, beköszöntött az éj. A rendezvényre jogosultak már bőszen készülődtek, hogy minden időben le legyen tudva és minden tökéletes legyen az elképzelések szerint.