Lolita | Jimin ff

17. fejezet

Egy újabb nap eltelt. Egyre jobban közeledett Minjun látogatása – ezzel együtt pedig az újabb és újabb bonyodalmak és problémák, amelyek azonnal kihatottak Hwaráék körére, egyre jobban veszélybe sodorva ezzel őket. Nade nem kell ennyire előre haladni! Nézzünk mindent szépen sorjában. Elejétől a végégig.

A közös szobában ült egymással szemben Jimin és Hoseok a saját ágyukon és beszélgettek. A beszélgetés témája pedig egyértelműen a tegnapi kis incidens volt az egész üggyel egybevéve.

- Te, Jimin, figyelj... most komolyan azzal a lánnyal enyelegsz? – vonta fel a barna hajú az egyik szemöldökét.

- Cs-Csak ismerkedünk, semmi más... - jött váratlanul zavarba a kérdezett.

- Aha, persze, csak ismerkedtek... - bólogatott sejtelmesen a másik.

Az ezüsthajú kis habozás után újra megszólalt, végre bevallva az igazságot:

- Na jó, igazából... tudod... alakulóban van valami... - vakarta meg a tarkóját.

- De miért pont vele?

- Figyelj... nem tudom, hogy miért vagy vele ennyire ellenszenves, de ez az egész kezd egyre furcsább lenni. Ő csak egy lány, nem értem mi a bajod vele. Végre valahára van egy elég gyorsan alakuló kapcsolatom valakivel.

- Szerintem te eltévesztetted a házszámot, mert épphogy Hwarával kezdett el valami alakulni és nem Yourával, nemde? – dőlt előre ülő helyzetben Hoseok és úgy vizslatta társa arcát valami válasz után kutatva.

Az említett azonnal lesütötte szemeit.

- Az meglehet, de már egy nagyon reménytelen eset. Láss csak a dolgok mögé: semmi esélyem nincs nála. Elvesztettem a bizalmát, ráijesztettem, még több gátlása van miattam, ráadásul már most megvan a leendő férje, egy másik herceg. Neki egy herceg kell és nem csak egy ócska újonc lovag – miközben az utolsó mondatot kimondta: belül teljesen összetört. Úgy érezte, mintha gyomra a feje tetejére állna és minden szervét mardosná valami, keserű ízt keltve.

Csak ő tudta, hogy nem csupán egy lovag, egy harcos... hanem annál sokkal több. Hiszen ő is egy herceg volt ott legbelül. Egy herceg, kinek gyermekkora nem volt éppen a legfényesebb a többi uralkodóéhoz képest. Egy herceg, aki menekült saját démonjai elől. Egy herceg, aki rejtőzködött és menedéket keresett.

- Ha te ezt így ahogy van, elhiszed... ki kell jelentenem, hogy nem vagy magadnál. Nem engedem, hogy Youra mellett dönts.

- Mégis miért? – nézett vissza Hoseokra Jimin.

- Ha úgy hiszed, hogy jól ismered őt: el kell szomorítsalak, hogy tévedsz – sóhajtott fel a kérdezett – Ez a lány őrült. Éhezik a népszerűségre és ránk, lovagokra. Gondolom nem értetted azt, amit tegnap mondtam nektek: de az színtiszta igazság volt. Valóban volt közöm hozzá, ezért is tudom a nevét, ráadásul elég sok mindent tudok róla ahhoz, hogy lebeszéljelek róla. Ha most nem rázod le, később nem fogsz tőle egykönnyen megszabadulni. Játszadozni fog veled és nem egyszer át fog vágni. Mindig el akarja majd élni azt, hogy jobban szeresd, aztán szépen ki fog veled szúrni.

- Na jó, ez már tényleg sok. Egyáltalán nem nézem ezt ki belőle, akármit is mondasz – lett Jimin kissé feszültebb.

- Hát jól van – csapott rá térdeire a társa, miközben felsóhajtott és kiegyenesedett – Ha nekem nem hiszel, kérdezd meg Hwarát vagy Hyunjaet és gondolkozz el ezen az egészen. Ők mindent tudnak.