Lolita | Jimin ff

20. fejezet

Vasárnap éjjel volt. Minjun már egy hete Hwaránál tartózkodott, akihez még közelebb került az idő elteltével. Próbált minél jobban romantikus lenni, ami mindig sikerült, ezzel még jobban elnyerve a lány bizalmát. Persze voltak kisebb összetűzéseik, ami a legtöbb esetben a fiú túlzott féltékenysége és akaratossága miatt volt, és persze egyszer sem jöttek ki belőle jól, hiszen a lány – érzékenységéhez híven – mindig könnyeket potyogtatott. Szerencsére utána mindig egy hosszú ölelkezése lett belőle.

Hirtelen egy hatalmas fénycsóva szelte át a borult eget, amely egy pillanatra bevilágította azt a kis szobát, amelyben Hwara aludt, egy nagy hangrobbanást hagyva maga után, pár pillanat múlva pedig elkezdett szakadni az eső, akárcsak dézsából öntötték volna.

A lány szemei hirtelen kipattantak és azonnal felült az ágyában.

Minjun éppen mélyen aludt, mit sem törődve a viharral. Persze ez sem tartott sokáig, hiszen hamarosan nyílt az ajtó, amely halk nyikorgással tárult ki.

- Oppa... - zökkentette ki álmából egy vékony kis kétségbeesett hang.

- Hmmm? – mordult fel és fordult az ajtó felé, kissé lejjebb lökve magáról a takarót. Csak a lány sötét alakját látta ott, amely fel-feltűnt, ahogyan a villám fénye bevilágította a szobát.

- Félek... - nyöszörgött halkan szipogva, miközben beljebb lépett a helyiségbe.

A fiú felsóhajtott, majd felült az ágyon, felkapcsolta a villanyt és szemeit összeszűkítve nézett felé, miközben beletúrt a hajába.

- Hwara, ezek csak fények meg hangok... - mondta rekedt hangon, de Hwara csak még beljebb lépett.

- D-De én félek... - remegtek meg ajkai, ahogyan a feltörni készülő sírást próbálta elfojtani.

A fiú megborzolta sötét haját és ásított egyet.

- Nagyon nagyon?

Erre a lánytól csak egy bólintás volt a válasz. Ezután pedig egy újabb mennydörgés csapott zajt, mire csak egyre jobban kezdett bepánikolni, amit a fiú azonnal észrevett és felállt.

- Ott legyek melletted, amíg elalszol? – kérdezte lágyan, mire az hevesen bólogatni kezdett, ő pedig egy nagy puszit nyomott a fejbúbjára és átkarolta. Így indultak vissza Hwara szobájába.

Hamarosan Hwara már az ágyában feküdt, Minjun pedig mellette ült a földön, tenyereibe zárva a lány egyik kezét. Minden egyes kis mozdulatát figyelte, miközben az végig próbált a szemeibe nézni, megnyugvást keresve.

- Itt vagyok, nem kell félni! – suttogta lágyan a fiú és nyugtatásképpen egy újabb puszit nyomott a homlokára, majd állát megtámasztotta az ágyon és mosolyogva figyelte íriszeit, mire a lány ajkaira halvány mosoly szökött.

Szinte elámult. Azonnal elolvasztotta a szívét még az a pici mosoly is, pedig alig tartott pár pillanatig. Ahogyan pedig a lámpa fénye megcsillant fehér bőrén, még jobban lenyűgözte a látvány. Ahogyan világosbarna tincsei arcába lógtak, ahogyan sötét íriszei meg-megcsillantak, ahogyan pici ajkai egymásra feküdtek: minden kis porcikája és mozdulata megdobogtatta a szívét. Alig tudta türtőztetni magát a közelében. Főleg az ilyen idilli pillanatokban, amelyek egyre többször fordultak elő.

Fejét kissé oldalra döntötte, majd újra megszólalt:

- Gyönyörű vagy! – suttogta, mire az nyelt egyet és lassan el is pirult – De tényleg. Rengeteg lányt láttam már, de ilyen szépet mint te: egyet sem.