Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Esik a...MondoCon

- Diiiivóóóraaaa! - rohant felém Rami. Mindig ezt csinálja, ha valami nagy híre van.

- Hm? - fordultam meg, ezzel kis híján kitörve a karom, mivel Deidara kezét fogtam. Igen, épp suliba tartok Hidannal, Sasorival (aki inkább néz ki tanárnak, mint diáknak ebben az öltözetben) és persze Deidarával.

- Megyünk, megyünk, megyünk?! - ragadta meg a kezem és kezdett el fel-le ugrálni.

- Mi, mi, mi?! Hova megyünk?! - kapkodtam a fejem, követve Rami mozdulatát.

- Con, con, con! - ugrált.

- Yota? - biccentettem oldalra a fejem, mivel ezt a szöveget, ilyen hanggal, Yota mondta, aki képes volt az időjárást befolyásolni.

- MondoCoooon!! - ordította a fülembe, mire odatapasztottam a kezem, és hátráltam egy lépést, ezzel nekiütközve Deidarának, aki biztatóan megsimogatta a vállam.

- Rami... - Rami ugrál - Rami! - Rami még mindig ugrál - RAMI, FIGYELJ MÁR RÁM, HM!!! - Rami nagyokat pislog és falfehéren néz a szöszire - Nyugodj le. Menjünk be a suliba, tedd le a segged egy székre és meséld el, mit akarsz, hm! - közölte kedvesem rezzenéstelen arccal, teljesen természetes hangon. Erre megfordultam, lábujjhegyre álltam, majd egy nagy puszit adtam az arcára:

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Erre egy gyors csókot nyomott a számra.
                          ❄❄❄
- Na szóval, mi is...? - vágta le magát a helyére Zso, szokásosan lazán. Szerintem, ha az ember lánya ennél is lazább, szétesik.

- MondoCon! - mondta Rami, egy cseppet sem csökkent lelkesedéssel - Nektek be se kéne öltözni. - mutatott a srácokra. Azok összenéztek, végül megvonták a vállukat. Ki lettünk segítve, mondhatom.

- Megmondom őszintén, én nagyon tudnék örülni egy ilyennek. - mondtam, és már a lelki szemeim előtt volt a kép, ahogy a többiek összefutnak a cosplayesekkel.

- Akkor megyünk, hm! - mosolygott rám kedvesen Deidara. Erre elnevettem magam:

- Köszönöm, hogy jönnél, csak azért, mert engem boldoggá tenne. De azért gondoljuk át, jó? - fogtam meg a kezét.

- Zso jössz? - kérdezte úgy mellékesen Hidan.

- Ja, tervezem. - biccentett.

- Megyünk. - közölte természetesen ősz barátunk, majd visszatért eddigi tevékenységéhez: a nyaklánca birizgálásához.

- Hidan... - kezdte Deidara - Veled minden rendben? Bevágtad a fejed, vagy csak új áldozatot keresel Jashin-samának, hm? - kérdezte.

- Hidan, eszedbe ne jusson... - morogtam.

- Mármint felszedni Zsot vagy új áldozatot bemutatni Jashin-samának? - röhögte el magát. Feltettem a mutatóujjam, de Zso... Beleült Hidan ölébe?!

- Divóra, nem értem, mi bajod. - tárta szét a karját értetlenül - Te is így vagy Deidarával. - segítségkérően rá pillantottam. Kedvesen mosolygott rám, ami szokás szerint megnyugtatott. Sóhajtottam egy nagyot, majd bólintottam.

- Hát akkor, hazaérve megbeszéljük a részleteket.
                         ❄❄❄
- Divóra! - nyitott be a szobámba Deidara. Hidan megint elfoglalta a gépem, úgyhogy kénytelen voltam telefonon tájékozódni. Letettem a telefont, majd rá figyeltem. Leült mellém, majd az ölébe húzott. Azonnal rádőltem, hagytam, hogy megtartson. Megsimogatta a hajam, majd a keze a derekamra csúszott - Miért ellenzed ennyire, hogy Hidan és Zso összejöjjön? - kérdezte halkan. Nagyot sóhajtottam:

- Félek. Félek attól, hogy nem maradtok itt... Rémesen nehéz volt elviselnem, amíg nem voltál velem, pedig csak négy hónapig voltál távol. Én ezt a szenvedést, vágyódást, nem kívánom Zsonak. Nem akarom, hogy felőrölje a tudat, hogy a szerelme nincs vele... - bújtam hozzá még jobban, és szinte már éreztem, hogy megint el kell mennie, és beláthatatlan ideig nem látom viszont. Erősen szorított magához.

- Csss, naaa... - simogatott - Semmi baj, hm. Itt maradok, és a többiek is. Értem, hogy aggódsz, de szerintem nagyon élvezed, mikor átölellek, simogatom az arcod, vagy csak rád mosolygok, hm. Igazam van? - mondta halkan.

- Igazad van.

- Ne szólj bele az ő ügyükbe, jó? Ha kellesz, hidd el, előbb utóbb valamelyik keresni fog, hm. - magyarázta. A fejem a nyakába rejtettem:

- Köszönöm, Deidara! - suttogtam, mire egy halk kuncogás volt a válasz.

- Akkor megyünk a Conra?

- Megyünk.
                        ❄❄❄
Nagy nehézségek árán, de bejutottunk! Halleluja! Már most megőszültem. Varrattunk mindenkinek Akatsuki köpenyt, úgyhogy mondhatni komplett volt a csapat. Meg is lett a hatása:

- Can I take a photo? - jött oda hozzánk, szinte azonnal egy emberke.

- Of course! - bólogatott nagyokat Zso.

- Mit akar? - hajolt oda hozzá Hidan.

- Képet, hm! - rikkantotta nagy vidáman Deidara, majd felkapott az ölébe, menyasszony pózba.

- Whoáá, Deidara! - kapaszkodtam meg a vállában - Most egy kép miatt vagy ennyire bezsongva? - kérdeztem elfojtott nevetéssel, bár mosolyogtam. Ő meg felpillantott, aztán megcsókolt - Mph!! - meglepett, amit csinált, nem gondoltam, hogy ennyire fel lesz villanyozva.

- Wow, híresek vagyunk! - tolta fel a napszemüvegét Hidan. Hogy honnan van, nem kérdeztem meg. Van egy olyan érzésem, hogy a vérnyomásom addig marad normális, amíg nem tudom. Mindannyian tovább sétáltunk, mikor egy Akatsuki köpeny jött felém, majd megölelt. - Hé! - ráncolta a szemöldökét Deidara, majd mögém lépett, hogy megnézze a "támadómat"- He?! Uchiha, mi a francot keresel itt?! Hm?! - kiáltotta. Elengedtem Itachit, majd Deidara mallkasára tettem a kezem.

- Naa, kérlek, nyugi! Ez a MondoCon, szinte természetes, hogy úton, útfélen megölel valaki. - nyugtattam.

- De nem egy Uchiha! - szorított magához, és szinte éreztem a dühöt, ami belőle áradt. És... Megrémített.

- Itachi-kuuuun!! - rohant oda hozzá egy szőke lány, majd azonnal a meglepett Uchihára ugrott, kis híján kiszorítva belőle a szuszt.

- Öhm, Divóra... Hogy is mondtad? Ez természetes? - lihegte Itachi. Mi pedig jót nevettünk.

- Deidara... - pillantottam fel rá.

- Hm?

- Nincs semmi baj. - mondtam neki mosolyogva. Erre adott egy puszit a homlokomra, majd elindultunk (a szöszivel együtt) mivel Kisame felvetette, elmehetnénk ramenezni. Mi pedig nem ellenkeztünk...