Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Különkiadás!

Gyerekek, május 5.... Péntek. Nem értem, miért nem válották le Peint és istesítik a pénteket, mint a szabadság Istenét. Május 5... Deidara szülinapja!

- DEIDARA! - rontottam ki a szobámból. A többiek már rég a nappaliban voltak, és ha jól láttam, üvegeztek.

- Divóra? - fordult meg.

- Boldog szülinapot, drágám! - ugrottam a nyakába és megcsókoltam. Eléggé hirtelen érte szegénykémet a felköszöntés, nem minden reggel rontok rá pizsamában. Bár, mire befejeztük a csókot, már átölelt, és mosolyogva pillantott rám.

- Nos, akkor... - vette kézbe a helyzetet Sasori - ...Isten éltessen! - vigyorgott gonoszul, majd elővett egy rakás... Füzetet - Ha már Divórával jársz suliba, felszerelésed legyen. - vonta meg a vállát. Én halkan kuncogtam, és egy elfojtott vigyorral Deidarára pillantottam, aki csak pislogott. Aztán egy gonosz vigyor jelent meg az arcán.

- Na tessék, milyen gondoskodó egy apósom van, hm! - nevette, Sasori meg igencsak kikerekítette a szemeit.

- Hát... Ja. - ez volt az elmés válasz.
                        ❄❄❄
A délelőtt végére (mivel közöltem, hogy ma Deidara miatt nem megyek suliba) már halomban voltak az ajándékok, üvegeztünk, halacskát fogtunk a kádból, még Konannal rizsgolyót is csináltunk (azt nem engedtem, hogy bármelyik berúgjon. Nem mintha egy üveg pezsgővel lehetne olyat. Max berúgja az ajtót, de az meg van halva). Úgyhogy az egész társaság nagyokat nevetett. Még társasoztunk és kártyáztunk is.

- Héé, Ita, ne csajjá'! - mutatott rá Kisame. Heh, Sharinganfan....

- Apa, te se! - néztem Sasorira, aki chakraszállal megfogta a számára kedvező kártyalapot. Megszólalásomra villantott egy telivigyort, majd elengetde a kártyát.

- Konan se, hm! - röhögte Deidara. Hát na, Konan nemes egyszerűséggel megcsinálta a neki kellő lapot.

- Deidara see! - hajoltam oda hozzá, mivel mellette ültem. Csak hát kaptam egy bódító csókot, és azt is elfelejtettem, hogy egyáltalán van kártyája, ami a földön landolt, mikor az ölébe húzott... Amúgy a neki nem kedvező szám agyaggal volt eltakarva, khm... Khm...

- Örülsz? - suttogtam neki. Erre újból megcsókolt.

- Igen, hm!

Na, hali, hali! Hát, mára egy gyors rögtönzés jutott, elnézést a rész rövidsége miatt. Deidara szülinapja nekem nagyon fontos, mint gondolom annyi lánynak... Nos, ez az én ajándékom!