Alattam döcög a busz. Nem tudom, mit fog mondani, hazaküld, vagy megölel, de fene tudja, ő Sasori. Nem vettem semmit, végülis nem azért szülinapos az emberek, hogy elhalmozzák ajándékokkal. Szerintem ez is csak egy nap a sok közül, hozzáteszem, csak a saját szülinapommal bánok így, a többiekével kevésbé. Bár ez is ember függő. Megnyomtam a leszállásjelzőt, és (még mindig) gondolataimba merülve battyogtam az ajtóhoz. Ez a kis magánakció a legnagyobb titokban történik, s csak Deidara tud róla, át is adta a kis csomagot, amit ő küld Sasorinak. Asszem tudom, mi van benne... Az utcákon páran voltak, esetleg beszélgettek a házak előtti padokon. Egy-két ember rám köszönt, mire boldogan integettem vissza. Végül elértem azt a házat. Gonosz módon, s a meglepetés érdekében nem becsengettem, hanem nemes egyszerűséggel jéggel feltörtem a zárat, no persze ezzel nem tönkretéve azt. Vigyorogva kopogtattam az ajtón (azt azért már mégsem illik feltörni csak úgy, majd az ablakot), mire nem is olyan soká a várt személy nyitott ajtót.
- Boldog szülinapot apa! - öleltem meg szorosan, mire ő köpni nyelni nem tudott. Megértem. Négy óra felé járt az idő, bőven suli után voltam, ráadásul nem szóltam, hogy jövök.
- Divóra... Te itt? - kérdezte meglepetten, és viszonozta az ölelést, sőt, meg szorosabbra vette azt - Köszönöm, Kincsem! - suttogta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Belebújtam az ölelő karokba.
- Jaj apa, úgy hiányoztál! - nyomtam egy puszit az arcára, mire bűnbánóan elmosolyodott - De jól vagytok itt, ugye? - kérdeztem halkabban, majd mikor átnéztem Sasori válla fölött, megláttam Aisat, aki mosolyogva a falnak támaszkodva nézett minket.
- Igen. Igen jól vagyunk. - pillantott oldalra zavartan. Elfojtott fangörccsel méregettem hol az egyiket, hol a másikat. Aztán eszembe jutott, hogy még nem végeztem.
- Jaj apa! - dobtam le a hátizsákom, és végül kihalásztam a kis csomagot - Ezt Deidara küldi! - nyomtam a kezébe. Ő előbb megforgatta a kezében (gondolom azt nézte, mikor robban), s csak aztán bontotta ki. Egy papír volt benne:
- A robbantás művészet, hm. - olvsta fel apa unottan, mire Aisaval egyszerre felnevettünk.
Hali, hali! Tudom, nyolcadika tegnap volt, mégis ma kerül fel a rész. Elnézést, de most érkeztem idáig.
أنت تقرأ
Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️
أدب الهواةAz Animentsmeg! folytatása. A változatosság kedvéért most Divóra látja vendégül az Akatsukit. Sok vicces, illetve kínos helyzetbe kerülnek, ahogyan az "S" osztályú bűzözők keresik a helyüket olyan világban, mint a huszonegyedik század...
