Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Háztűznéző

- Elmentünk! - intettem a többieknek, majd Deidarával és apával kiléptünk a vaskapun. Persze az első állomás Aisahoz vezetett, én meg jól előre szaladtam, hátra hagyva a fiúkat. Aisaék házához odaérve ráfeküdtem a csengőre (nem szó szerint. Függőlegesen nehéz feküdni. Kényelmetlen. Te már próbáltad?). Erre Aisa kidugta a fejét a szobája ablakán.

- Hoooy, Aisawa-saaan! - integettem - Jöttünk háztűznézőbe! - közöltem vigyorogva. Tudod, mit jelent, ha valaki háztűznézőbe megy, ugye? A férfiak szoktak menni, feleséget keresni maguknak. Aisa vörös fejjel csapta be az ablakot, majd kijött, vállán táskával, és megállt előttem.

- Divóra, te olyan hülye vagy! - mondta nevetve, tettetett dühvel a hangjában, de inkább annyi történt, hogy fetrengtünk a röhögéstől. Jó, annyira azért nem... Közben a srácok odaértek hozzánk, mire Aisa apa nyakába ugrott ő pedig boldogan ölelte magához a lányt. Elhúztam a számat, mire Deidara odajött hozzám és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, aztán - a csók végeztével - a vállára hajtottam a fejem. Simogatta a hátam, és egy puszit nyomott a fülem mögé.

- Indulhatunk? - kérdezte Aisa.

- Persze. - engedtem el Deidarát.

- Baj van? - biccentettem oldalra a fejét Aisa. Azonnal észbe kaptam és egy mosolyt varázsoltam az arcomra:

- Dehogy! Mi lenne? Te, ha a strandon lesztek, próbáljátok ki a...

- Tudom, minden medencét ismerek, nagybátyám felel a medencék tisztaságáért, ezért én ingyen, vagy olcsóbban bemehetek! - mesélte boldogan.

- Akkor nem is folytatom. - mosolyogtam rá. Az út a buszig csendben telt, majd mikor felszálltunk, Deidarával megosztottuk a fülest. Csak apa intett, hogy üljünk hátul a négyesbe. Úgyhogy leült Aisa, mellé apa, én és legbelül Deidara. - Apa, aztán vigyázz nekem Aisára! Tudod, a fülébe nem mehet víz. - mutattam a sajátomra, mire apa biccentett:

- Igen, tudom. Megnyugtatlak, figyelek és vigyázok rá. - karolta át a barátnőjét. Mosologva lehunytam a szemem. Rendben lesznek. És én már akkor tudtam, hogy az új lakásnál nem kell plusz két fővel számolni.
                          ❄❄❄
- Sziasztok! Aztán remélem találtok olyan lakást, amilyet szeretnétek magatoknak! - intett Aisa és apa is, majd leszálltak.

- Bánt, igaz? - hajolt közelebb Deidara. Ezt kihasználva megpusziltam és a vállára hajtottam a fejem.

- Nem bánt. Csak zavar. Mert már tudom, mi lesz apa döntése.

- Miért? Egy apának a legfontosabb a csemetéje, ezt még ő mondta neked, hm. - ő is ráhajtotta a fejét az enyémre.

- Lehet. De Aisa még nemrég került az életébe. Nem fogja elengedni. Még csak 16, kizárt, hogy a szülei elengedjék egy családi házba, ahol javarészt férfiak vannak! - húztam el a szám - Na de mindegy is...

- Nem menekülsz, hm! - fogta meg a kezem Deidara - Akkor szoktad ezt mondani, ha el akarsz menekülni egy egy tény vagy téma elől! Kérek... - emelte fel a fejem és mélyen a szemembe nézett. Elmosolyodtam:

- Túl jól ismersz. De most tényleg hanyagoljuk, mert leszállunk, utána visszatérünk rá, rendben? - mosolygtam rá. Kihasználtam, hogy fogom a kezét, és gyorsan lerántottam magammal, mielőtt fennmaradunk.
                         ❄❄❄
Kis séta és eligazítás után meg is találtuk a fehér házat.

- Kívülről igazán csinos, hm. - jegyezte meg kedvesem - És nagy.

- Az! - biccentettem - Nos - szorítottam meg a kezét - Bemegyünk?

- Még szép, hm! - mondta csillogó szemekkel. A házat egy piros drótkerítés védte, ami körülbelül akkora volt, hogy felért a hasamig.

- Szép napot az új tulajnak! - jött ki egy negyvenes éveiben járó hölgy.

- Ho-Hó, még csak nézelődünk! - tartottam fel a kezem, és a homlokom gyöngyözni kezdett - Jó napot Önnek is.

- Jöjjenek beljebb! - mutatott az ajtóra a nénike. Deidarával egymásra néztünk. Nagyon ránk akarja tukmálni ezt a házat. Jobb lesz vigyázni... - Íme, ez az előszoba! - tárta ki a karját.

- Ahhoz képest elég tágas, hm. - pillantott körbe kedvesem, miközben még mindig fogta a kezem. Megböktem a vállát:

- Ugyan, gondolj bele, ha egyszerre hazatódulnak a többiek! - mosolyogtam rá.

- Igaz, hm. - eresztett meg ő is egy félmosolyt.

- Lépjenek be! - hívott minket a hölgy, mi pedig úgy tettünk. A házban semmilyen bútor nem volt, de így is látni lehetett az elrendezést. Egy hatalmas nappali, egy tévé tartó polccal, és egy vékonyabb fal választotta el a konyhától, és - meglepő módon - mindkét oldalról be lehetett menni a kis helyiségbe. Ami... - mikor bementünk, kiderült - nem is annyira kicsi.

- Ide jöhet majd az összes lány főzni, nem lesz gond a hellyel, hm! - kuncogott Deidara.

- Az a rossz hírem, hogy az első vacsorát ketten készítjük! - kacsintottam rá, mire halkan elnevette magát.

- Erre, erre! - mutatott egy folyosóra a néni. Követtük, és három háló és két fürdőszobát találtunk.

- Csinos. - biccentettem.

- Nos? Mi a véleményük?

- Hát... - néztem Deidarára. Egy pillantásból megértettük a másikat - A véleményem az, hogy....