Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Miért teszed ezt velem?!

- Nem... Nem értelek, Deidara, miért akarnék szakítani veled?! Nem, természetesen nem akarok! - öleltem meg azonnal - Miből gondolod ezt?! - kérdeztem aggódva.
- Az a szám, amit énekeltél! Az is szakítós szám volt, hm! - mondta csalódottan. Szomorúan elmosolyodtam:
- Te drága, magadra vetted? - ráztam a fejem - Nem neked szólt! Ezt a dalt a dallama és a ritmusa miatt szeretem! Jaj, Deidara, ne haragudj, kérlek, bele se gondoltam, hogy magadra veszed! - döntöttem a fejem a mellkasának, de ő még mindig nem viszonozta az ölelésem - Deidara? Haragszol? És hogy értetted a szöveget? Kedvesem, mit tegyek, hogy elhidd, szeretlek?! - kérdeztem, már-már sírva. Ő csak nézte az arcom, majd megsimította azt:
- Nem haragszom. Csak nem tudtam hova tenni a dolgot hm. És Pedro fordított nekem. Ezentúl elég belenéznem a szemedbe, hogy tudjam, tényleg szeretsz, és eszed ágában sincs eldobni magadtól, hm! - mondta, egy apró mosollyal - Divóra!
- Igen?
- Soha többé nem akarom látni, hogy a szemed ennyi kétségbeesést tükrözzön, hm! - suttogta, és erősen magához ölelt. Végre!
- Deidara!! - borultam a nyakába, mivel eddig a hátánál öleltem - Akkor... Nincs baj? Te is viszont szeretsz? - suttogtam, miközben a homlokom az övének döntöttem. Ő egy aprót bólintott mosolyogva - Csókolj meg! Kérlek! - susogtam neki, mire ő azonnal az ajkaimra tapadt. Annyira, de annyira boldoggá tett ez a csók! És ugyanolyan szenvedélyes, mintha semmi sem történt volna. Szeret... Most már biztos...
- Ne!! - hallottunk meg egy hangot, mire az édes csókot mindketten abbahagytuk.
- Mi a baj, Pedro? - döntöttem a fejem Deidara nyakába.
- Ohh, hát... - dadogta. Zavarban lenne? Megeshet... - Bent... Mindenki téged hív és keres, hogy hova tűntél... Mikor jössz vissza? - kérdezte feszengve. Közelebb bújtam Deidarához.
- Kicsit kihagyom a bulit. Később lehet visszamegyek, mint vendég. - mondtam, mire Pedro szemei elkerekedtek:
- Divóra, az a sok ember miattad gyűlt össze, jöttek el, és most közlöd, hogy majd lehet később visszajössz?! - kérdezte felháborodottan.
- Pedro - sóhajtottam - Inkább utáljon az egész falu, de Deidara mindennél fontosabb nekem. És most vele akarok lenni! - hunytam le a szemem. Pedro felsóhatott.
- Mit mondjak nekik? - adta be a derekát.
- Technikai szünet. Kicsit mellőzzenek, ideiglenesen érjék be veled. Amennyi rajongód van, fel se fog tűnni, hogy leléptem. - magyaráztam. Pedro elhúzta a száját, majd sarkon fordult és visszament a csárdába.
- Nagyon jól tudod a választ, hm. - mondta felettem Deidara.
- Mármint hogy visszamegyek-e? Igen, pontosan tudom, és te is tudod. - néztem fel rá, aki egy csókkal köszönte meg, hogy az egész estét vele töltöm.
❄❄❄

- Szokatlan ez a csend, hm. - szólalt meg kedvesem.
- Valóban, most mindenki a csárdában van. Csak mi ketten vagyunk. - suttogtam, majd megcsókoltam. Együtt feküdtünk a hintaágyon, egymás mellett, a tetőt felhajtottuk, így láthatóvá váltak a csillagok. Gyönyörűek...
- Így, hogy a Hold és a csillagok látszódnak a szemedben, olyan, mintha rózsák lennének, amiken megcsillannak a vízcseppek, hm! - simogatta meg az arcom, mire ránéztem.
- Igazán szép hasonlat. Költői! - mosolyogtam. A telihold megvilágította az arcát. Olyan jó volt így... Csend, éjjel, csillagok, hold, rózsák, Deidara... Minden megvolt, hogy boldog legyek.
- Voltaképp a költő is művész, nem igaz? - kérdezte, mire biccentettem - Igazi polihisztor leszek, hm! - mosolygott. Én feltekintettem a csillagokra.
- Ilyet bérházban nem látsz, igaz? - kérdeztem.
- Valóban nem. De az Akatsuki rejtekhelyén igen, hm. - mondta, míg ő is a csillagokat bámulta - egyszer bántam meg, hogy egyedül elengedtelek éjszakai sétára, de akkor nagyon, hm. - suttogta. Közelebb húzódtam hozzá.
- De itt vagyok. És te is. Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd valakivel jövök csillagokat nézni. Mindig egyedül voltam. - nosztalgiáztam.
- Itt vagyok, hm! - hajolt fölém, és először csak finoman csókolt, ajkai épphogy érintették az enyémet. Aztán megadtam neki a bebocsátást, és a csókunk egyre mélyebb, szenvedélyesebb lett. Végül, a csók végetértével Deidara rám feküdt, fejét a mellkasomra hajtotta, és átölelt. Én beletúrtam a hajába, bár borzasztóan zavarban voltam, hiszen ilyet még sose csinált... Végül, mielőtt szólhattam volna neki, már a békés szuszogását hallhattam, így nyomtam egy puszit a fejére, amit egy "hmm"-el díjazott, majd nem olyan soká én is elaludtam.