Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Mire ugrok?

- Lesül a pofámról a bőr, hm! - puffogta Deidara. Már vagy fél órája megszabadultunk kedvesem lány alteregójától, de ő még mindig ezen morog... Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de meg tudom érteni... Én végig kedvesen mosolyogtam rá, belekaroltam, a másik kezem pedig az övére tettem. Hát, ha mást nem is, itt vagyok vele, mert ahogy elnézem, még az én fejem is leszedi, ha csak egy rossz szót szólok. Úgyhogy kicsit hagyom, hogy kidühöngje magát. Amíg nem robbant fel senkit addig nincs komoly baj... - És ezt még te is láttad... - pillantott rám, aggódva. Elnevettem magam:

- Ha nem róla beszélsz, már azt is elfelejtem, hogy találkoztunk vele! - nevettem, majd a kezem, ami eddig az övén volt, az arcához emeltem - Na. Értem, hogy bántja a büszkeséged, meg, ha jól látom, kicsit értem is aggódsz, de felejtsd el. Ha ez megnyugtat, én már láttam női, hosszú hajú Kisamét. - vontam meg a vállam. Deidara csak nézett rám, látszólag próbálta elképzelni az általam lefestett képet, ami mosolyt csalt az arcára. Aztán kuncogott. Végül őszintén felnevetett. Na tessék, mit nem tudok? Míg ezen gondolkodtam, és fejben kezet fogtam magammal (ti próbáltátok már? Érdekes, de nem lehetetlen) hogy én milyen fasza gyerek vagyok (bár jól néznénk ki, ha a szerelmem nem tudnám felvidítani, nem?) észre se vettem, hogy Deidara arca közelít az enyémhez, csak akkor kaptam észbe, mikor már megcsókolt. De akkor viszont picit elmosolyodtam, majd viszonoztam a csókját. A kezem automatikusan elindult, hogy átkaroljam a nyakát, vagy a hajába túrjak, de megállítottam őket a fiú arcánál. Bár viszonylag hamar elváltunk egymástól, hiszen én részemről tiszteletben tartom, hogy szinglik (nem is kevés) is vannak körülöttünk. De most nem? Legalábbis nekem szívfacsaró volt, mikor Deidara nem volt velem, erre a buszon minden második (jó ez erős túlzás, de na) ülőhelyen egy szerelmespár csókolózik...
- Inngyen Jashin áldááás!! - ordibálta Hidan.

- Én kéreeek! - rohant hozzá egy csajszi. Mikor ősz barátunk megfordult, a lány akkor látta csak, hogy Hidan normális, illetve alapjárat üzemmódban van. Ergo a köpeny talán eltakarta a felsőtestének a felét... A lányka megállt, és csorogni kezdett a nyála. Szó szerint.

- Khm! - köszörülte meg a torkát Zso. Ajaj, ebből balhé lesz...

- Hm? - ébredt fel a csaj.

- A pasim. Sz'al Ita stílus. - mondta, majd úgy intett, ahogy Itachi szokta, mikor elküldi Sasukét.

- Zso, kedves, hogy mondod? - pislogtam nagyokat. Hidan hátranyalta a haját, majd nagy lazán vörös barátnőmhöz sétált és átkatolta a vállát.

- Jja. - közölte sokat mondóan. De hogy ezek mikor jöttek össze...? Hát az titok marad a számomra.

- Igen?! Akkor közlöm, hogy vagy küzdesz érte, vagy a srác az enyém! - közölte hetykén. Öhm... Szerintetek tudja, hogy amúgy Hidan nem egy tárgy? Jó, néha egy fafej, de akkor is...

- Zso! - szóltam rá.

- Hm? - fordult vissza, hogy rám nézzen.

- Nyerni fogsz, de ne csinálj rendőrségi ügyet! - kacsintottam rá. Erre ő csak elvigyorodott, majd visszafordult az "ellenfeléhez".

- Magyarul megengeded neki, hogy balhét keverjen, hm?! - nézett rám Deidara, és látszott, hogy nem ért egyet a döntésemmel. Erre mosolyogva fordultam felé,miközben megfogtam a kezét és elindultunk sétálni. Zsot ismerve úgyis megataláljuk őket.

- Ha egy lány elém állna és közölné, hogy márpedig rád hajt, hidd el, én is hasonlóan reagálnék, annyi különbséggel, hogy nem mondanám, hogy akkor most kiállsz velem, hanem azonnal ugrok. - közöltem, mindezt nyugodt és társalgási hangnemben. Deidara csak pislogott rám, majd nevetve húzott magához. Boldgan bújtam hozzá - Nem azt mondom, hogy nem lehetnek lányok a közeledben, de ha nem haragszol, szeretném, ha csak egy barátnőd lenne. - pillantottam rá. Erre gúnyosan elmosolyodott:

- Persze. Majd a következő Conon találkozhatsz vele, hm! - nevette. Először én is nevettem. Aztán csak kuncogtam. Aztán már az összes létező szememmel Deidara arcát vizslattam. Persze egy idő után észre is vette, nem csalódtam. Elmosolyodott, a homlokát az enyémnek döntötte - Te vagy az, hm. - ennyit mondott, mire szorosan megöleltem. Elnevette magát, majd viszonozta az ölelést.

- Deidara, ez még viccnek is rossz! - morogtam a mellkasába. Durcis kislány módjára néztem fel rá, mire megfogta az állam, és először csak finoman, aztán szenvedélyesen megcsókolt. Megint az út közepén.

- Kösz, ez szuper lett! - szólt egy hang. Azonnal abbahagytuk a csókot, és a hang irányába kaptul a fejünket. Egy srác állt tőlünk olyan három méterre, egy fényképezőgéppel a nyakában - Ez valami remekül sikerült fotó! Én mondom, ti lesztek a Con legjobb párosa! - ecsetelte a fiú, miközben közelebb jött és elkezdte mutani az imént készült képeket.

- Ezek tényleg jók! Ügyes vagy! - dicsértem meg, mivel nagyon jók a képei! Valahogy olyan, mintha teljesen más szemszögből fotózta volna - Ezeket majd valahonnan megkaphatom? - motyogtam halkan.

- Persze! De szerintem bele fogsz botlani, viszonylag hamar! Na mentem, kösz a fotót! - intett, majd tovább állt. Ha jól láttam egy Fuut vett célba. Vissza fordultam Deidarához. Ő még pislogás nélkül meredt a fotós után.

- Látod? Mások szerint is szépek vagyunk együtt! - csimpaszkodtam a nyakába. Azonnal a derekamhoz kapott, hogy megtartson.

- Jaj... Divóra! - préselte ki a fogai között, mire elengedtem.

- Jó, na.... Bocsi. Ugye... Ugye nem fájt nagyon? - pillantotam rá, mire megdörzsölte a nyakát.

- Te csak egy módon tudsz nekem fájdalmat okozni, hm! - mondta és halványan elmosolyodott - Ha szakítasz velem, hm. - nézett a szemembe. Hehehe, Deidara elpirult! Úgyhogy szorosan megöleltem.

- Akkor neked nem fáj semmi! - nevettem, majd egy nagy puszit nyomtam az arcára.