Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Ha csak illúzió lenne... (Deidara)

Mikor megláttam a kislányt, azonnal belém hasított a gondolat és a felismerés: ő ugyanúgy néz ki, mint a kislány az álmomban, mikor Tobi shurikenje miatt kidőltem, hm. Ugyanazok a szemek, a haj, kísérteties volt, és bár Divóra kiszúrta, hogy valami gáz van, szerencsére el tudtam rejteni annyira, hogy ne kezdeményezzek pillanatnyi balhét. A lány neve... Rave, ha jól emlékszem. Furcsa, hogy november 23-at írunk, én meg így emlékszem erre álomra... Mintha tegnap lett volna, hm.

- Kedvesem, mi a kicsi neve? - kérdeztem, és a hangom inkább idegesnek hatott mint kedvesnek. Divóra nagy szemekkel pislogott rám, majd elmosolyodott:

- Nem tudom. Még fel kell hívnom Ramit és megkérdezni. Mivel így egy kicsit érdekes a helyzet... - sandított a lánykára, aki bologan kalimpált.

- Ejnye, hogy fogod?! Hm? - mosolyodtam el és elvettem tőle a kislányt. Ő rámnevetett, míg a nyakamba ültettem, mire a fejemre hajolt és összekócolta a hajam.

- Bo-Bocsi... - hajtotta le a fejét és elfordult. Látszott, hogy szégyelli magát. Odahajoltam hozzá és egy lágy puszit adtam az arcára. Puha volt és kellemesen hűvös, mint mindig - Nem értek a gyerekekhez... - motyogta. Elmosolyodtam:

- Majd megmutatom, hogy kell, jó? - mondtam halkan.

- Honnan tudnád pont te, egy ,,S" osztályú bűnöző? - aucs...

- Onnan, hogy nekem, egy ,,S" osztályú bűnözőnek van egy gyönyörű barátnője, háza, és nem mellesleg két kistesója, hm. - tettem le a kicsit és a derekánál fogva magamhoz öleltem kedvesemet. Ő a karomra tette a kezét, és sóhajtott egyet. Megfordult, velem szembe, és szorosan hozzám bújt.

- Néni! - ölelte meg Divóra lábát a csöppség. Belegondolva a korát sem tudom, de ha tippelni kell, olyan öt-hat évesnek tudom betájolni, hm.

- Néni?! - Divóra pár hajszála a plafonra meredt majd ajkbiggyesztve rám nézett - Ilyen öregnek nézek ki?

- Nem, dehogy! - nevettem el magam - Csak jól nevelt a lányunk. Hm. - bólogattam.

- A... A micsodánk? - pislogott kedvesem, pedig tökéletesen értette, mit mondtam.

- Micsodája a fiúknak van, nekünk meg egy fogadott lányunk. Asziszed csak Sasorinak lehet? - nevettem, mire ő is elmosolyodott és adott az orromra egy puszit.
❄❄❄
- E meg mi? - mutatott rá Kisame a kislányra, aki Divóra ölében ült a kanapén.

- Nem ez, hanem ő, és egy gyerek. - vetette oda sértődötten kedvesem.

- Jó, akkor gyerek. A tied? - nézett a lányra a kékség, mire a tenyerembe temettem az arcom. Ez hülye...

- Nem basszus, a Coopban adták 5000 forint vásárlás után... - morogta Divóra, amin kuncogtam.

- Mi a halált vettél annyiért? - mordult fel Kakuzu, aki a napokban eléggé elmélyült a buddhista könyvekben, hm.

- Pont azt. - biccentett felé Divóra.

- Óvszert? - vigyorgott Kisame, mire kapott tőlem egy tockost (de mire addig kakaskodtam, hogy felérjek a tarkójáig...) - Most mé'? Inkább avva' mint anékü'!

- Khem... - fontam keresztbe a karom.

- Mi az az óvszer? - kérdezte... A kicsi. Na itt volt az, amikor mindenki elfehéredett, és csend lett a házban - Az olyan, mint az óvónéni? - Divóra pislogott és egyre vörösebb ábrázattal nézte a kislányt, Kisame befogta a kitörni készülő röhögést, azt hitte activityzik és nekiállt bemutatni - hál istennek a csöppség és Divóra látókörén kívül - Konan mégis kiszúrta és és dobott egy papírsurikent... Oda... Auu... Kakuzu az arca elé emelte a könyvet, hogy kibújjon a válaszadás alól, Itachiról azt se tudtam, él-e még, Nagatot se láttam már egy ideje, bár nem is kerestem, Pein meg... Na talán ő volt az egyetlen, aki semmi különleges reakciót nem mutatott, mivel háttal állva mogogatott, hm. Jómagam meg... Figyeltem a társaságot.

- Nos, nem olyan, mint az óvónéni, bár a célja ugyanúgy a védelem... - nyögte ki lassan szegény Divóra. Holt vörös volt a feje és alig tudott megszólalni.

- És hogy néz ki? Néni vagy bácsi? - na ez volt az a pont, ahogy szegény kedvesem kiégett.

- Kicsim - siettem Divóra segítségére - Ehhez még kicsi vagy. - tettem a fejére a kezem, mire a tenyerem alól kukucskált ki. Aranyos volt - Divóra? - neztem rá, aki látszólag azt se tudta, hol van.

- H-He? - rebegte, mire elnevettem magam. Fene gondolta, hogy egy kisgyerek így kiégeti, hm.

- Te csajszi - néztem ismét a kicsire - Mi a neved?

- Ashuda. - erre bólintottam - Édesem, elviszed kérlek Ashudát aludni? Hm? - simítottam végig az arcán, mire óvatosan biccentett és eltűnt a gyerekkel. A többiek felé fordultam - Mindenki átgondolta már az ötletet?

- Persze, már el is mentek a meghívók. - intett Konan.

- Miről van szó? - kapkodta a fejét Kisame. Pedig ő is ott volt...

- Divóra szülinapja. - morogta közbe Kaki, s a halfejnek lőn világosság!

- Jahogyaaaz...

- Egek... Eddig bármi válasz? - vezettem vissza a tekintetem Konanra.

- Meg semmi.

- Sebaj, időben vagyunk! Hm! - intettem, majd én is bementem a hálóba, ahol Ashuda már nagyban szuszogott és Divóra is félálomban volt már. Odafeküdtem melléjük és átkaroltam őket.

- Mint egy igazi család. - mosolygott csukott szemmel Divóra. Puszit adtam a homlokára.

- Pontosan. - ezzel betakartam őket, és aznap hajnalban (mivel már az volt) valami kellemes melegséggel a szívemben aludtam el. Hm.