Te is úgy érzed, hogy a szülinapod után felgyorsul az év? Hogy olyan, mintha az idő gyorskorit húzott volna? Na, nálam pontosan ez zajlott le. Alig pislogtam kettőt éés karácsony! Illetve szenteste, bár könnyedén összekeverik a kettőt. Családi buli? Nos, ez nálunk azt jelentette, hogy:
Kisame
Itachi
Kakuzu
Hidan
Zso
Apa
Aisa
Konan
Pein
Nagato
Deidara
Yukine
Obito
És persze jómagam. Ennyien gyűltünk össze a hatalmas nappaliban. Anyuékhoz pedig holnap megyünk Deidarával, egyúttal hazakísérjük apáékat is. Mindenkit befogtam a konyhába segíteni az itthoniak közül, és meg is lett a gyümölcse: dugig volt nem csak az asztal, de a pult is tele volt a finomabbnál finomabb kajákkal és üdítőkkel. Öröm volt végignézni a társaságon: Yukine Obitoval társalgott az alkoholos italoknál, így mindenki hozzá tartotta a poharát, ha inni akart. Bár kissé furcsálltam, hogy a többiek poharába feleannyi se került, mint Yukiéba... A kis mocsok, lenyúlja az összeset. Persze, amíg a forrócsokihoz nem nyúlnak, addig nincs bajom. A fenyő a nappali egyik sarkában állt, egyenlőre eredeti pompájában. Szerettem így, talán még jobban, mintha tele van aggatva díszekkel. A levegőben fenyőillat, mézes és más italok illata keveredett, ezzel is megadva a kellemes hangulatot.
- Szép, igaz? - jött oda Aisa. Sóhajtottam:
- Igen. Jó, hogy újra együtt van a család. - mosolyogtam, míg folyamatosan a többieket figyeltem. Aisa arcán hatalmas vigyor terült el a család szó hallatán.
- És... Mikor tervezel díszíteni? - kérdezte.
- Legszívesebben soha. - keményedtek meg a vonásaim - De lassan itt az ideje.
- Nem szereted a karácsonyt? - lepődött meg, mire figyelmen kívül hagytam a kérdését, és elővettem a dobozokat. Sok minden nem volt, hiszen a díszek a fasorba se voltak a többi költséghez képest, ezért is esett olyan jól, hogy akik nem házon belüliek (nem itt laknak) egy-egy kisebb csomag dísszel állítottak be. Gömbök, fénysorok, girland, szaloncukor, minden volt. Persze a díszítés közben kis csapatunk nem hazudtolta meg magát: Kisame eltört egy (pár) üvegdíszt, Zso belecsavarodott egy boába, és apával kilőttük az áramot pár percre, míg szereltük az égősort. Hidan átvarrta az ujját is, nem csak a mézest, és az égősorból kipattant egy égő a túláram miatt...
- Én feltehetem a csúcsdíszt? - mosolygott Aisa, mire összenéztem a többiekkel. Ilyen kérésre nem lehet nemet mondani. Aranyosak voltak, ahogy apa a nyakába kapta Aisat, és így éppen elérték a fenyő tetejét.
- Örülsz? - jött egy hang hátulról, és két erős kar fonta körbe a derekam.
- Igen... - sóhajtottam és nekidőltem Deidara mellkasának.
❄❄❄
- MINDENKI AZ AJÁNDÉKOKAAT!! - kiabálta Zso energiával tele, mint egy hajóskapitány. A "vezényszóra" mindenki a táskájához, szatyrához lépett, az itthoniak a kis kuckójukból vették elő az apróságokat, jómagam a hálószoba felé vettem az irányt, Deidara utánam. Mint akik nem is ismerik egymást, a szoba két különböző pontján kezdtünk kutakodni, és figyeltük, hogy a másik nem akarja-e ellopni.
- Hé! Nem lesi! - öleltem át a dobozokat és durcogva néztem a szöszit.
- Te se lesi! Hmm! - nyújtotta ki a nyelvét a bal kezén, a másik markában egy kis dobozkát rejtegetett. Mint valami titkosügynökök, úgy mentünk ki a nappaliba és tettük le az ajándékokat a fa alá. Mindenki elhelyezkedett: Yukine és Obito a kanapén ültek, apa a fotelben, ölében Aisaval, Zso a radiátor és Hidan közé kuporodott, Itachi a kanapé háttámlájának támaszkodott, Kakuzu szintén, Kisame törökülésben ült a padlón és előre-hátra dülöngélt, mint akinek már most sok volt a pia... Konan felült az ablakpárkányra, Nagato és Pein mellé. Én pedig Deidarának támaszkodva álltam a falnál, kicsit távolabb a társaságtól.
أنت تقرأ
Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️
أدب الهواةAz Animentsmeg! folytatása. A változatosság kedvéért most Divóra látja vendégül az Akatsukit. Sok vicces, illetve kínos helyzetbe kerülnek, ahogyan az "S" osztályú bűzözők keresik a helyüket olyan világban, mint a huszonegyedik század...
