Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Aisa

Ledermedtem. Csak pislogtam a távolba. Apának... Barátnője van?

- Ki az? Mikor mutatod be? - mosolyogtam rá, mire Deidara közelebb lépett:

- Nahát, csak nem...? Danna, már igazán ideje volt, hm! - mosolygott rá kedvesen, mire apa zavartan oldalra pillantott.

- Nem tudom. Először csak nektek mutatnám be.

- Hívjuk meg vacsira? - kérdeztem hevesen. Apa elmosolyodott:

- Aranyos vagy, Kincsem, de elég lesz egy séta is a faluban.

- Várj - tartottam fel a mutató ujjam - Itt van a faluban? - apa biccentett - De te végig velem voltál - megint biccent - Akkor hogy, hol és mikor ismerkedtetek meg és mikor találkozgattatok, és hogy nem vettem észre?! - téptem a hajam. Sasori aggódva nézett rám:

- Nem mindig volt szükséged rám. Mellesleg a bulin ismerkedtünk meg, és azóta néha találkozunk. És miért kellett volna tudnod róla? - húzta ravasz mosolyra a száját.

- Mert egy, a lányod vagyok, kettő, segítettem volna! - tártam szét a karom.

- Köszi, megoldottam a magam módján. - vakarta meg a tarkóját.

- Mikor találkozunk vele, hm? És hogy hívják? - szólt közbe Deidara.

- Aisa. Obata Aisa. És... Én délután négykor találkozom vele a csárda előtt. Gyertek ti is. Nem fog haragudni. - mondta egy apró mosollyal. Deidarával egymásra néztünk:

- Megyünk! - közöltük tök egyszerre.

- Apa! - ugrottam a nyakába - Annyira örülök nektek! De aztán legyetek boldogok, ha kell segítség, itt vagyunk, és ha belerondít az életedbe, mirelit lesz. - vigyorogtam a vállába. Ő nevetve átölelt (ez is ritka, hogy apa nyilvánosan felnevet) majd belefújta a levegőt a nyakamba, mire a ruhájába markoltam, mert csikizett.

- Az én lányom! Az én kicsi, pici Divórám! - suttogta boldogan. Jesszus, ezt Aisa csinálta vele? Ha nem alkohollal meg droggal érte el ezt a hatást, már bírom a csajt!                                     
                           ❄❄❄

- Deidara, igyekezz, el fogunk késni, és nem akarom megváratni Aisat! - dobolt apa a lábával. Már én is kész voltam, az alkalomra szépen akartam felöltözni, de apa azt mondta, ez a kék rózsa a hajamban bőven túlszárnyal mindent. Deidara még a haját igazgatta, majd végre elkészült, úgyhogy loholhatunk Sasori után, merthogy ugye, késve indultunk.

- Te láttad már bármiért így sietni? - fordultam mosolyogva Deidara felé.

- Igen, egyszer. De az most nem fontos, hm DANNA, AZ ISTENÉRT, EGYÜTT MEGYÜNK, HM!!! - ordított szőke barátom a kb. 10 méterrel előttünk kutyagoló Sasorinak.

- Nem hívtuk meg Peint! - kuncogtam, majd észrevettem Deidara értetlen arcát - Majd szólj, ha leesett! - nevettem rá. Közben odaértünk a csárdához. Persze, mi kicsit lemaradva követtük apát, érthető okokból. Egy kék hajú lány állt a nagy ajtófélfának támaszkodva. Nem olyan kék volt a haja, mint Konannak, világosabb volt. Ehhez tökéletesen ment a rózsaszín kimonófelső, meg hozzá egy fehér térdig érő cicanadrág. Apa odament hozzá, mire a lány - izé, Aisa - szorosan megölelte. Aztán váltottak egy hosszú csókot, aztán pedig.. Kiszúrt minket. Jó, el se bújtunk, csak kb. 6 méterre tőlük álltunk kézen fogva, és úgy figyeltük őket. Hát na, a profi ninják... Aisa ránk mutatott, mire apa megfordult és mosolyogva intett nekünk, hogy menjünk oda. Szorítottam egyet Deidara kezén, ő pedig nyugtatóan simogatta azt a hüvelykujjával.

- Hali! - integettem vidáman. Legalábbis látszólag vidáman, valójában belül majd' szétvetett az ideg. Persze, szerettem volna, hogy apa végre boldog legyen egy lánnyal, de vajon tényleg ilyen az az Aisa? Nem hazudik neki? Bízik benne? Nem hagyja el? Vigyáz rá? Örömet okoz neki? Nem ragaszt rá semmi rosszat?! És vajon elfogadja, hogy a "pasija" lánya vagyok?! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben.

- Obata Aisa vagyok. - nyújtotta a kezét. Kezet ráztunk, és egymás szemébe néztünk. Érdekes módon a kék szemekben nem láttam semmilyen rosszindulatot.

- Zanar Divóra. Ő a párom, Iwa no Deidara. - mutattam rá, ő pedig tisztelettudóan picit meghajolt. Elengedtem Deidara kezét, majd közvetlen Aisa elé álltam. Jól végigmértem a lányt, tetőtől talpig - Hmmm.... - néztem rá amolyan "bökd ki, ha titkolsz valamit, mert úgyis megtudom!" pillantással, ő meg nézett rám nagy meglepetten. Nem hibáztatom ezért...

- Öhm, Divóra... - kezdte apa, mire felé fordultam - Légyszíves Kicsim, viselkedj! - mondta, de a szemében láttam, hogy épp elsüllyed a szégyentől. Ohh, francba...!!

- Kicsim? - pislogott Aisa. Na. Most vagyunk benne nyakig.

- Ne értsd félre - emeltem fel a kezem - Sasori fogadott lánya vagyok! - mosolyogtam. Aisa elfojtott nevetéssel fordult az említetthez:

- Miért, ilyen fiatalon gyereket akarsz? - nevette. Hát nem sok kellett volna, hogy Deidara is meg én is szakadjunk a nevetéstől. Apán meg látszott, hogy egyre kínosabban érzi magát.

- Akar vagy nem, van neki! - ugrottam a nyakába. Aztán rájöttem, hog ez nem a legjobb időpont, javítanom kellett - Csoportölelés! Aisa, Deidara, gyertek! - tártam ki a karom, mire Aisa nevetve, Deidara a fejét rázva, mosolyogva csatlakozott. Egy szorult helyzet, kihúzva. Jöhet a következő... Közös vacsi. Ohh, anyám...