Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Set it all free(Deidara)

Szegény kedvesem, mindent megtesz azért, hogy nekem jó legyen, én viszont neki akarok kedvezni, ezért inkább kicsit meglapulok a háttérben és csak vagyok, hm. De Divóra nem hagy magamra és ezért borzasztó hálás vagyok neki.

- Na, tipli asztalt foglalni! - lengette meg a kezét Divóra, mire mindenki becsődült és egy számára szimpatikus helyet keresett - Deidara, gyere! - fogta meg a kezem, és húzni kezdett maga után. Mosolyogva követtem. Csodálkozom, hogy nem ment azonnal a régi ismerőseihez, hanem még most is velem foglalkozik, hm - Itt jó lesz? - kérdezte.

- Persze, hm! - bólintottam. Most... Végig itt akar lenni velem? Hm?

- És akkor, nem csak azért van ez a buli, mert miért ne! - szólalt fel Pedro - Hanem mert hazatért egy virászál, Zanar Divóraa! - kiabálta a mikrofonba. Virágszál, hm?! Így maximum én, vagy Sasori Danna hívhatja, hm!! Divóra rám nézett, mire rájöttem, mire gondol. Biccentettem, hogy menjen csak.

- Te nem jössz? - kérdezte félve.

- Nem, kösz, kihagyom, hm! - intettem, mire megfodult és mosolyogva ment fel a színpadra. Ennyi szórakozás neki is kijár, hm. Így is csoda, hogy nem lett baja, annyit idegeskedett az út alatt. Most olyan jó volt látni, ahogy lelkesen kiabál, csillog a szeme és ami a legfontosabb: boldog. Mosolyogva néztem, ahogy tombol, hallgattam, ahogy énekel (nem is rosszul), és figyeltem, ahogy az emberek vele őrjöngenek, hm. Divóra úgy pengette a gitárt, hogy azt hittem, szétesik a hangszer, vagy hogy kinyúlnak a hangfalak... A dobhártyámról meg ne is beszéljünk...

- Set... - tartotta fel a kezét kedvesem, mire a bent lévő tömeg egy emberként kiáltotta a folytatást:

- It All Free!! - erre megszólalt a dal, Divóra pedig énekelni kezdett:

- I follow my heart, into the fire, got burned... - A nagy bámulásban már csak azt vettem észre, hogy Pedro áll az asztalom előtt.

- Mit szeretnél, hm? - pillantottam fel rá.

- Érted a dal szövegét? - kérdezte komoran.

- Nem, miért, hm? - ráncoltam a szemöldököm. A lényeg, hogy Divóra élvezi és ez a fontos.

- Maga a cím: Hagyd szabadon! Haver, elárulom, ez egy szakítós szám. - könyökölt az asztalra, és úgy csinált, mint aki most dobott be egy aduászt, hm.

- És? Számomra az a fontos, hogy Divóra boldog legyen, hm. - fordítottam el a fejem. Erre Pedro megrázta a fejét:

- Meg se fordult a fejedben, hogy neked szól? - kérdezte, majd hallgatta, mit énekel Divóra - Ez az én búcsúcsókom, állhatsz egyedül és nézheted, ahogy szárnyalok. - fordított.

- Jó. Egészségedre. Hm! - morogtam, de valójában tényleg elgondolkodtam azon, hogy lehet Pedronak igaza van, hm... Ez neki is feltűnhetett.

- Ugyan már. Gondolj bele, szerinted Divóra bírná lelkileg azt a terhet, hogy szemtől szemben szakítson veled? - azonban mielőtt válaszolhattam volna, folytatta - Nem. Így sokkal könnyebb neki. Nézz rá, milyen felszabadult! - mutatott Divórára és tényleg. Olyan boldogan dalolt, ahogyan még nem láttam.

- Igazad lehet... - hajtottam le a fejem - De - jutott eszembe - Miért akarna velem szakítani? Nem tettem semmit, amiért ilyet kéne tennie, hm. És ahogy látom, ő is boldog velem, tehát miért is akarna ő véget vetni a kapcsolatunknak? Hm?! - kérdeztem ingerülten. Egyszerűen nem értem. Pedro mondandójában is lehet igazság, de nálam van a labda, hisz ha szakítani akarna velem, nem figyelne rám ennyire, hm!

- Nem tudom, de Divóra eléggé megfontolt ember és nagy stratéga. - vonta meg a vállát.

- Ez akkor sem áll össze, hm! - néztem dühösen - Annyian vagyunk itt, miért pont egy egész falu előtt akarja közölni, hogy szakít velem, hm?! És mi garantálja, hogy nekem szól? - bombáztam a kérdéseimmel és az érveimmel, mire Pedro mintha felmordult volna, de ebben nem vagyok biztos, hm.

- Így kevésbé feltűnő. És persze hogy neked szól, hiszen a pasija vagy, nem? Akarom mondani, a párja. - idézte Divóra szavait. Ő megint elért a "This is my kiss goodbye" részhez, mire a nyomás miatt úgy éreztem, muszáj kimennem. Felálltam és kiviharzottam, kis híján felborítva az asztalt, hm. Amint kiléptem, hallottam, hogy a zene lassan abbamarad, legalábbis Divóra részéről. Nem is olyan soká meghallottam, ahogy kedvesem a nevemet kiabálva szalad utánam.

- Deidara! Deidara, kedvesem, mi történt? Rosszat tettem? Mi baj? - kérdezte aggódva, egyik kezét az arcomra csúsztatta. Én pedig erőt vettem magamon, és kimondtam, mielőtt túl nehéz lenne:

- Szakítani akarsz velem?! Hm?! - kérdeztem ingerülten. Ő szinte lefagyott, mintha megállt volna benne az ütő.

- Tessék?!