Akatsukirándulás ❄II. Deivóra kötet❄✔️

Csinálj, amit akarsz, partyarc!

Amint visszamentünk a többiekhez, már nagyban készülődtünk az esti bulira.

- Divóra! - szólított meg anya, de mielőtt mondhatta volna, mit akar, kivágódott az ajtó és:

- HOOOOY, DIIV!! - ordította az ajtóban egy rövid, fekete hajú srác, haja mindössze a tarkójáig volt lenőve egyik tincs oldalasan - hasonlóan Deidarához - a fél szemét eltakarta, de neki a jobb szemét.

- Pedrooo! - csaptam össze a tenyerem, mire odarohant hozzám és megölelt. Óvatosan Deidarára sandítottam, mit szól, ő viszont mosolyogva figyelte a jelenetet.

- Divóra, meseszép vagy, mint mindig! - fogta meg a vállam Pedro, kijelentésére pedig Deidara összehúzta a szemöldökét.

- Kösz. Te meg laza, csoda hogy még nem estél szét! - nevettem, mire ő is felröhögött.

- Este olyan bulit csapunk, mint annak a rendje! - örvendezett.

- Juj, Pedro, hadd mutassam be a barátaim! - ragadtam meg a karját, és végighúztam mindenki előtt, elmondva a nevüket. Pedro mindenkivel kezet fogott (Kakuzu, Itachi, Sasori, Pein, Nagato) vagy lepacsizott (Kisame, Hidan) és volt, akinek kezet csókolt (Konan).

- Azta, mecsoda társaság! - ámult.

- És ő itt a párom, Deidara! - értem a sor végére. Pedro alaposan szemügyre vette Deidarát, majd elvigyorodott:

- Szevasz, haver! - tartotta fel a kezét, mire kedvesem előbb rám nézett, majd mikor egy aprót biccentettem, belecsapott. Még a végén haverok lesznek!
                     ❄❄❄
- Whohahahaaa! Ez a hely sem változott semmit! - tártam ki a két szárnyú ajtót, belátva az egész nagy termet. A pult, az asztalok, és a régi Fenyő Színpad... Itt léptek fel a "Tobozok" többek között én is, a kicsik, akik a falu iskolájába járnak pedig a "Tűlevelek". Ohh, mennyit voltam itt!

- Tessék, ide hoztam ezt. Lehet, kelleni fog. - monda valaki mögöttem, mire megpördültem a tengelyem körül és Pedro tartotta a gitáromat a kezében.

- Köszkösz! - kaptam ki a kezéből, majd a színpadra rohantam - Hoyaa, Minna! Csak gyertek ide!!! - vigyorogtam, majd úgy csináltam, mint egy őrült rocker. Pedro felnevetett.

- A buli este lesz, Div, még négy óra van!

- De én be vagyok pörögveee!! - ráztam a fejem és "gitároztam". Csak nem pengettem a húrokat, nem dugtam be az erősítőbe. Majd este... Akkor max hangerőn szól majd és az egész falu hallja, hogy hazajöttem!!

- Hát azt látom! - nevetett még mindig.

- Hol van Deidara? - pillantottam körbe.

- Óó, hagyd, már az első kanyarnál lecsatlakozott a srác. - legyintett.

- Megkeresem! - indultam ki. Aztán megfordultam - Mindjárt jövök, addig fogd meg a gitárom, jó? - nyomtam a kezébe a hangszert, és meg sem várva a válaszát kiviharzottam.
                          ❄❄❄
- Deidara! - szólítottam meg. Az udvarra igyekezett. Felém fordult, ekkor láttam meg a kezében lévő párnát és takarót - Ezek minek kintre? És miért fordultál vissza? - pislogtam.

- Először is azért fordultam vissza, mert... Nem tudom, hm... Pedro mondta, hogy lehet ki kéne használjam az időt és a szüleiddel megismerkedni. És hát igaza van, hm. Úgyhogy most az alvóhelyeket osztjuk, és nekem már csak kint maradt hely, úgyhogy én a hintaágyon alszom, hm. - ismertette a helyzetet.

- Veled alszok. - jelentettem ki.

- Tessék?! De hát neked szobád van, ott alhatsz, kint megfázol, és...!!

- Nem kérdés volt, kijelentés, és a tárgy nem alkuképes. - húztam ki magam, amolyan "győztem vagy győztem?" pillantással. Ő sóhajtott egyet.

- Anyudék nem engedik, hogy a szobádban aludjak veled, igaz? Hm? - pillantott rám.

- Nem - húztam el a szám - Félnek, hogy nem aludnánk... - pillantottam oldalra kínosan.

- Valahogy sejtettem hm! - vigyorgott, majd elindult a hintaágy felé, én pedig egy szökkenéssel mellette termettem.                                      ❄❄❄

- Irááány, yippiájéé!!! - kiáltottam, majd elkezdtem vezetni a csapatot a csárda felé, ami a falu közepén helyezkedik el, három utcára a házunktól.

- Yííííháá! - csatlakozott Hidan. Így mentünk végig, és a kis csapathoz út közben jó sokan hozzácsapódtak. Végül megérkeztünk.

- Na, tipli asztalt foglalni! - lengettem meg a kezem, majd megfogtam Deidaráét és egy üres asztalt kerestem - Jó lesz itt? - kérdeztem.

- Persze, hm! - mosolygott rám. Megnyugtatott ez a mosoly.

- És akkor, nem csak úgy van ez a buli, mert miért ne! - szólalt fel Pedro a színpadon - Hanem mert hazatért egy virágszál, Zanar Divóraa!! - mutatott rám, és ha a reflektor (annyira nem vagyunk modernek, hogy forgatható legyen a lámpa) nem is, minden jelenlévő felém fordult. Elvigyorodtam, majd Deidarára néztem. Ő biccentett, hogy menjek csak.

- Te nem jössz? - kérdeztem.

- Nem, kösz, kihagyom, hm! - kuncogta. Rámosolyogtam majd a színpadra sétáltam.

- Hoyaa, Minnaa! - kiabáltam a mikrofonba. Mindenki egy "Hoyaaa!" köszöntéssel jelezte, hogy figyel - Hát akkor, gyerekek, halljátok, hogy hazajöttem!! - vigyorodtam el, mire megszólalt az első dal, az All Time Low - Hello, Brooklyn. Erről van szó!! - This city, so pretty... - kezdtem az első sorokat, mire Pedro feldobta a gitárom, amit röptében elkaptam és azonnal énekelni kezdtem a dalt. Sokan velem énekeltek, volt, hogy hagytam őket dalolni, majd a dal végén, mikor nagyvárosokat soroltam fel, mindenki üvöltötte velem a neveket. És ez baromi jól esett - Igen, igen, köszönöm!! - lihegtem - Set... - kezdtem, de a többiek fejezték be.
- It All Free!! - kiabálták, mire elmosolyodtam, és vártam, hogy megszólaljon a dal alapja. A gitár tetején dobolva adtam a ritmust, amit ők tapssal átvettek és csinálták velem.
- I follow my heart, into the fire, but, burn got broken... - énekeltem. Pedro odament Deidarához, és beszélgetni kezdtek. Boldog voltam, hogy lehet jól kijönnek majd, azonban kedvesem egyre fancsalibb képet vágott, mire elbizonytalanodtam - This is my kiss goodbye, You can stand alone and watch me fly! - énekeltem, mikor is Deidara felállt az asztaltól és elundult, kifelé, és szinte vibrált a dühtől - Just set... it... all... Free. - az alap ment tovább, én viszont abbahagytam a gitározást és az éneklést is. Mindenki értetlenül nézett rám, lekaptam a hangszert a nyakamból, letettem egy asztalra, majd se szó se beszéd, kirohantam.

- Div! - szólt utánam Pedro, de nem foglalkoztam vele.

- Deidara!! - futottam utána, és lihegve kapaszkodtam a karjába, mikor utolértem - Kedvesem, mi történt? Rosszat tettem? Mi baj? - néztem fel rá aggódva, és az egyik kezem az arcára csúsztattam.

- Nem akarsz velem szakítani, ugye? Hm?! - tért azonnal a lényegre. Köpni nyelni nem tudtam.

- Tessék?!