A csapat ütemesen haladt délkelet felé. A Vörös Folyó mentén vágtattak a Rún tengere irányába. Óriási síkságon haladtak keresztül. Másnap reggelre egy hegycsoport lábához értek.
-4-en itt maradtok a lovakkal. Ha bármi baj történne, még kellenek a lovak a hazajutáshoz.-jelentette ki Legolas.
A tündék leszálltak a lovaikról. 4 harcos kiállt, összegyűjtötték a lovakat, magukhoz vették az élelmüket, és elindultak valami biztonságos helyet keresni.
A többiek pedig elindultak fölfelé a hegyen. Kopár, sziklás, meredek hegyoldalon haladtak, tempójukból viszont nem vettek vissza. Ütemesen kapaszkodtak fel a sziklákon. Hátukra voltak rögzítve fegyvereik, derekukra a kardjuk,valamint fejenként egy kulacs és egy tarsoly tele tünde kenyérrel.
Estére felértek a hegy tetejére. Míriel körbenézett. Előtte egy fákkal borított kis medence terült el, melyet balról és hátulról további hegyek szegélyeztek. A hegy túloldala erdővel volt borítva. A bal oldali hegylánc felett átnézve Míriel megpillantotta a Rún tengert. A medence túlsó végén ott volt Malgolor, egy, a vártól kissé messzebb elterülő kőfallal körülvéve. Innen nézve csak aprócskának tűnt, de a tündék híres messzelátó képességükkel élve, végigpáztázták a várat. Az kihaltnak tűnt.
-Itt megpihenünk éjszakára. Keressetek menedéket az esti hideg elől.-adta ki a parancsot Legolas.
A csapat megindult, búvóhely után kutatva. Kissé szétszéledtek, és futó tempóban pásztázták végig a hegytetőt.
Hamarosan egy bagolyhuhogás jelezte, hogy valamelyikük talált éjszakai szállást. Míriel a hang irányába fordult, és odaszaladt. Egy barlangot találtak, mely nem volt túl nagy, de mind a 6-an elfértek benne.
Már teljesen besötétedett. Míriel a barlang előtt állt. A vár felé nézett.
-Tüzek! A várban!-szólt oda a többieknek.
A várban valóban ezernyi kis pont világított, melyek nagy valószínűséggel tüzek voltak.
Mindenki odament, hogy saját maga is meggyőződjön erről. A rég elhagyatott várban voltak valakik.
-Orkok!-szólalt meg Legolas.
-Sokan vannak. Lehet, hogy már az erdőt is ellepték. Túl sokan vagyunk ahhoz, hogy észrevétlenül bejussunk.-mondta egy másik tünde harcos.
-Igazad van. Ti ketten menjetek vissza, és mondjátok meg a lent maradtaknak, hogy négyen bemegyünk a várba. Ha két napon belül nem érünk vissza, akkor induljatok el nélkülünk.-mondta Legolas a két tündének.
Gyorsan felvették a holmijikat és elindultak le a hegyről. A másik két harcos visszament a barlangba, míg Míriel és Legolas őrködtek.
Hajnaltájban, Míriel a barlang előtt sétálgatott. Az alatta elterülő sötét erdőt kémlelte. Legolas a barlang körül volt felderíteni a környéket. A várban még mindig látszottak a fények.
Az erdő sötét lombjai alatt, mintha szél söpört volna végig. A fák koronái, ahol a szellő végigszállt, egy aprócskát megremegtek. Míriel a mozgó fákat fixírozta a szemével. Arcizmai megfeszültek. Minden neszre figyelt, és koncentrált a fákra. Legolas jelent meg mellette. Ő is felfigyelt. Ekkor egy nagyon halk, tompa zaj ütötte meg a fülüket. Nagyon halk léptek zaja.
Legolas összehúzta a szemét. Egy ideig feszült csendben hallgatták a fák susogását, majd Legolas hangja szakította félbe a csendet:
-Készüljetek. Indulunk!-majd elindult a barlang felé.-Nem vagyunk egyedül!
DU LIEST GERADE
Mirkwood az otthonom //Befejezett//
Fanfiction-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor...
