Gondor seregei összegyűltek Minas Tirith fehér falai között. Lassanként elkezdtek kivonulni a városon kívülre és felállni csatarendbe. Páncélosok ezrei lépkedtek ki a csatatérre, óriási zajt csapva. Fegyverek zörgése, lábak dobogása hallatszott csupán. Rohan, Völgyzugoly és Lórien harcosai is megérkeztek már, az íjászok a falakon álltak fel, harcosaik pedig beékelődtek a gondoriak sorai közé. Már három hét telt el Míriel távozása óta, ami miatt Legolas az utóbbi napokban igen feszült volt. Aggodalmát tovább fokozta a keleten gomolygó feketeség, mely egyre közeledett. Orkok hadai siettek a város felé, ellepve a hegy lábát.
Mire kivonultak a seregek a várból, az ocsmányságok hada már csak pár mérföldre volt tőlük. A föld beleremegett lépteikbe. Lendületesen trappoltak Minas Tirith felé, maguk előtt tolva hatalmas katapultjaikat. Az embereken úrrá lett az idegesség. Szörnyű volt hallgatniuk a közeledő halál lépteit. A fekete sereg közepén egy ló hátán ült a kék mágus. Kimagaslott hadából, botját a magasba emelve vezényelt. Az ocsmányságok üvöltve rohanni kezdtek. Hamarosan elég közel értek, de nem álltak meg, hanem nekirontottak a kardjukat kivont embereknek. A csatarend megbomlott, lassan elvegyültek egymás közt. Ellenségeik vérét ontva tarolták egymást, hullottam ezerszám a harcosok. Amíg a katonák egymást tiporták, a katapultokat és faltörőkosokat egyre közelebb tolták a várhoz. Hatalmas köveket pakoltak a szerkezetekbe, majd ellőtték őket. Hangos robajjal omlottak be falak, s a felsorakozott íjászok soraiban helyenként rést ütöttek a szikladarabok. Újra töltöttek, majd lőttek, tovább pusztítva Minas Tirth-t.
Legolas is teljes erőbedobással harcolt. Csak úgy pörgött, forgott, kaszabolta az ellenséget. Kardját megforgatva állította bele az egyik rondaság szívébe, majd kihúzva azt hárította egy másik vágását. Kitért csapásai elől, aztán egy könnyed mozdulattal elmetszette a torkát. A következő orkot hasbarúgta, majd mikor az megtántorodott, levágta a fejét. Feje fölé emelve a kardját, hárított egy hátulról jövő kardcsapást. Megpördült és szíven szúrta a mögötte állót. Mikor meglátta, hogy mit művelnek a katapultok, megindult az építmények felé. Egy warg száguldott felé, hátán egy ork parancsnokkal. A tünde egy elegáns mozdulattal felugrott a farkasra, lelökve a gazdáját. A vadállat egyre közelebb vitte a katapultokhoz, majd mikor eljött az ideje, Legolas leugrott róla. Íját megfeszítve kilőtte a tákolmányon tartózkodókat. Egy másik ork pattant fel a szerkezetre. A tünde célzott és lőtt. Az ocsmányság megtántorodott, de utolsó erejével elvágta a kővetőgép zsinórját, s az óriási szikladarab kirepülve belecsapódott a fehér városba. Legolas fintorgott egyet, de nem volt ideje méltatlankodni, ugyanis hátulról rátámadtak. Feje felett megforgatva a kardját, lesújtott a vicsorgó ellenségre. Miután kiiktatta a zavaró tényezőt, egy másik tákolmány felé vette útját. Felpattant rá és egyesével leölte az orkokat, akik ott álltak.
A fekete sereg felülkerekedett az embereken. Porba tiporták Gondor népét, a föld tele volt halottaikkal. A kaput ostromolták teljes erőből, ami lassan beszakadt. Elözönlötték a várost, a helyzet reménytelen volt.
Ekkor kürtök hangja hallatszott, a hegyek felől megjelentek a törpök. Egyenletes lépésekkel meneteltek, élükön Míriellel. A lány összevont szemöldökkel nézett végig a hadakozó seregeken, a roncsolt városon, majd kardját kirántva nekiindult a csatatérnek. A sok páncélos törp követte példáját, belerohantak az orkokba. Legolas is felkapta a fejét a harsona hallatán. Megkönnyebbülten indult el Míriel felé. Azonban jónéhány ork állt közöttük. Elkezdte átverekedni magát a csatatéren, de idő közben elvesztette szem elől a tündelányt.
A törpök rendesen aprították az ellenséget, de még így is nagy volt a túlerő. Míriel idegesen ölte az orkokat, csak reménykedni tudott abban, hogy szerelme még él. Egy kardcsapással elválasztotta az egyik ork fejét a testétől, majd lépett is a következőhöz. Hárította két vágását és hasába szúrta fegyverét. Így haladt a csatatér közepe felé, szemével folyamatosan Legolast keresve.
Az orkok sarokba szorították Gondort. Még a törpökkel együtt is hátrányban voltak.
Újabb kürtök szólaltak meg, megjelent egy aranyló sereg. Tündék voltak, Bakacsin erdei tündék. Közöttük lovagolt Thranduil emelt fővel, majd támadást indított. A fegyelmezett sereg hátulról körbekerítette az ocsmányságokat, s irtani kezdték őket. Bevonultak a városba és végeztek a behatolókkal. Hidegvérrel haladtak előre, nem törődve semmivel. Az emberek, törpök és tündék újult erővel vették fel a harcot. Míriel kétszer olyan gyorsan kaszabolta ellenségeit. Elvágta néhány orkfajzat nyakát, némelyiket pedig szíven szúrta. Kíméletlenül végzett mindenkivel, aki az útjába került. És ekkor meglátta Legolast. Ott állt néhány ork között, akik kivont fegyverrel támadtak rá. Megkönnyebbült mosoly telepedett az arcára. Elindult a tünde felé, aki végzett az orkokkal, majd felé fordult.
-Dobd el a kardod! -szólalt meg a férfi. Hangja színtelen volt.
Míriel értetlenül állt, arcáról lefagyott a mosoly.
-Legolas... -suttogta.
-Azt mondtam, dobd el a fegyvered! -hallatszott a szöszi parancsoló hangja.
A tündelányon félelem futott végig. Még sohasem látta ilyennek Legolast. De muszáj volt bíznia benne, hiszen a szerelméről volt szó. Kezéből kihullott a kard. A herceg elmosolyodott és odasétált a tündelányhoz.
Felemelte a kardját és Míriel szívébe döfte.
YOU ARE READING
Mirkwood az otthonom //Befejezett//
Fanfiction-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor...
