Mirkwood az otthonom //Befejezett//

1. fejezet: Az Öt sereg csatája

Ez egy rövid visszaemlékezés az Öt sereg csatájára.
------------

A tünde sereg megérkezett Suhatagba. A tóvárosi emberek rendkívül elővigyázatlanok voltak, így észre sem vették azt a több száz tündét, akik pirkadatkor bevonultak a romvárosba. Az emberek elkezdtek felébredezni, és nagy meglepetésként érte őket, az aranyló páncélt viselő tünde sereg.

Az emberek vezetője, Bárd, odament, és köszöntötték egymást Thranduillal, a tündék királyával. Thranduil egy magas, hosszú tejfölszőke hajú, nagy tiszteletet kiváltó megjelenésű tündeúr volt. Egy óriási agancsos, szürke szarvas hátán ült, koronát viselt.
A tündék hoztak élelmet, friss zöldségeket és italokat az igencsak éhező tóvárosiaknak.

- Nem tudom, hogyan köszönjem meg -mondta a meglepett Bárd.

- Nincs okod hálálkodni. Nem miattatok jöttem. Vannak a hegyben kincsek, melyre magam is vágyom: tiszta csillogású, fehér ékkövek. Azokért jöttem. -mondta nyugodtan Thranduil.

Kicsivel később Bárd ott állt a törpök eltorlaszolt kapuja elött, és kérte Thorint, hogy teljesítse ígéretét: osztozzon a tóvárosiakkal a hegymély kincsein.
Thorin megtagadta az emberek kérését, így a tündék és a harcképes emberek felvonultak a törpkirályság kapuja elötti sík területre.

Thorin megfenyegette a tündék királyát, hogy ha nem távozik, beleállít egy nyílvesszőt a homlokába. Thranduil erre csak elmosolyodott, és egy kézmozdulattal parancsot adott az első sorokban álló tündéknek, hogy feszítsék meg az íjaikat. Miután Thorin leengedte íját, Thranduil parancsára a tündék is hasonlóan cselekedtek.

Ekkor kürtök szólaltak meg, és megérkezett egy seregnyi törp Mória felől. Thranduil kelletlenül fordította a seregét a törpök felé, kiknek vezére szintén megfenyegette őt. A törpök alig voltak harmad annyian, mint a tündék, de erős, vastag páncélzatuk, acélpajzsuk, óriási fegyvereik megfelelő védelmet nyújtottak nekik. Ők a tündék gyors és kecses harcmodorával ellentétben, óriási alabárdjaikkal igen erős és halálos ütéseket tudtak bevinni, így a csatában sem voltak annyira hátrányban.

Mielőtt még egymásnak ronthattak volna, harsona zengte be a csatateret, a földből óriási karok nyúltak ki, és miután visszahúzódtak, a keletkezett alagútból (ez olyan vastag volt, hogy 10-15 ember kényelmesen elférne bennük) orkok százai kezdtek kimenetelni, páncélban, fegyveresen.

Thranduil arca elkomorult, és ez esetben már nem fordította tündéit a támadó ork csapatokkal szembe. Valószínűleg nem azért jött, hogy a hegyet védje, így nem akarta katonái életét kockára tenni. Ám a móriai törpök rögtön a hegy védelmére keltek. Befordultak, és gyorsan felvették a védekező helyzetüket, a tündék és az orkok között.

A törpök, pajzsaikat szorosan egymásra, egymás mellé téve, egy védő pajzssort állítottak elő.
Az orkok negindultak a "törpfal" felé. De mikor odaértek volna, a törpök feje fölött tündék ugráltak át, nekitámadva a hívatlan "vendégeknek".

A harc megkezdődött.

Az emberek visszasiettek Suhatagba, hogy az ott maradt asszonyokat és gyerekeket védjék. A tündék és törpök hősiesen harcoltak az orkok ellen. Ám nemsokára megjelent az ork sereg másik fele Dol Gûldûr felől. Az újonan érkezett ork sereggel jött még jónéhány óriás, troll, warg, uruk-hai is.

A dol gûldûri sereg először Suhatagot akarta bevenni, hogy aztán onnan támadhasson. Az óriások hátán katapultok voltak, némelyik fején pedig egy kőtömb, ami a romváros falainak betörésére szolgált. A kőrepítő monstrumok megálltak Suhataggal szemben, lehajoltak, és kőzáport zúdítottak a város megmaradt falaira. A kőfejű óriások pedig futásnak eredtek és fejjel nekirohantak a falnak, ledöntve azt. A leomlott falrészeken orkcsapatok másztak be, ellepve a tóvárosiaknak menedékként szolgáló Suhatagot.
Eközben a Magányos-hegy elötti csatamezőre pedig az orkok, uruk-haiok, trollok és wargok törtek be, kétszeresére növelve az eddigi ellenségek számát.