Mirkwood az otthonom //Befejezett//

6. fejezet: a hegyen túl

Míriel és Legolas beszaladtak a barlangba. A tünde harcosok felriadtak és gyosran összeszedték holmijukat. Pillanatokkal később már a négy tünde hangtalanul szaladt lefelé a fák között. Egyszer csak megálltak. Mostmár jól kivehető volt a dobógó hang. A tündék felkapaszkodtak a fákra, és íjaikat megfeszítve vártak. A tompa dübörgés egyre erősödött. Míriel ki tudta venni a hangok alapján, hogy a közeledő orkok nem lehetnek többen 10 főnél. Ez bíztató volt, ugyanis a tündéknek gyorsan és hangtalanul kellett végezniük az orkokkal, hogy a többi ork ne tudjon az ittlétükről. Az orkok már egészen közel értek, így a tündék halkan vártak.

Az orkok halk futólépésben kiértek a fák alá. Csak néhány halk íjsuhogás hallatszott, és az összes ork holtan hevert.

Lemásztak a fákról, és átmotozták a halott orkokat. Azok 8-an voltak, és mindegyik erős páncélzatban volt. A tünde nyilak a nyakuknál szúródtak beléjük, így a páncél nem zavarta Mírieléket. Az orkoknál volt kard, némelyiknél kis lándzsa vagy nyílpuska. Felkészültnek tűntek a harcra.

A tündék tovább indultak. Hang nélkül lépdestek. Minél közelebb értek a várhoz, annál több orkkal találkoztak. Sikerült az összeset feltűnés nélkül eltenni láb alól.

Futólépésben haladtak le a hegyodalon. Pirkadatkor már leértek a medencéhez.

Ahogy szelték át az erdőt, egyszercsak szemben találták magukat egy nagyobb csapatnyi orkkal. Az orkoknál nyílpuska volt, a tündéknél íj. Néhány másodpercig csak a nyílvesszők süvítettek, majd néhány halk nyöszörgés hallatszott. Az ork csapat összes tagja meghalt. A tündék indultak volna tovább, de ekkor észrevették, hogy egyikük a földön hever.

Mindannyian odamentek a csapat negyedik tagjához, Hirionhoz. Hirion egyik combjába mélyen belehatolt egy nyílvessző. Nem tudott lábraállni. Míriel letérdelt hozzá, megragadta a nyílvessző végét és teljes erejéből kirántotta. Hirion felüvöltött. Míriel elhajította a vérrel festett ocsmány ork nyilat. A másik tünde férfi bekötözte Hirion lábát.

-Vissza kell vinni a lovakhoz!-szólt Míriel, miközben Hirion vállát átvetve a nyaka mögött felsegítette a földről.

-Ne te!- szólalt meg a másik tünde -Nem bírnád el.- majd odalépett Míriel elé- Hadd vigyem én.

Míriel egy pillanatig habozott, majd bólintott egyet, és átadta Hiriont az erősebb társának. Az elindult Hirionnal az oldalán az emelkedő felé. Míriel aggódva nézett utánuk, majd lehajtotta a fejét és gondolatban sok szerencsét kívánt nekik. Aztán tovább indult Legolassal az óriási kőfal felé.

Még nem tudta, hogy nekik van a legnagyobb szükségük a szerencsére.