Mirkwood az otthonom //Befejezett//

17. felyezet: A jel

Annis lendületesen rontott az orkok sorai közé. A katonái mögötte rohantak. Mivel lóháton ült, ő ért oda először. Lova utat tört magának, letiporva a támadókat. A királynő dühösen kaszabolta a mellette elhaladó sereget. Szerette városát, és nem hagyta, hogy behatoljanak. Felelős volt a seregéért, a népéért. Készen állt vérét ontani értük. Táltosa lelassult, és összeesett az egyik ork kardja miatt. Annis leesett és elterült a lova mellett. A támadók fölémagasodtak. A következő pillanatban egy harci kiálltás kíséretében felpattant, és legyilkolta az őt körülvevő sokaságot.

Időközben az emberei odaértek az ellenséges sereghez. Az ezüst és a fekete sereg egymásnak esett. Fokozatosan hullottak mindkét fél első soraiban álló katonái. De persze Míriel és Legolas esélyt sem adott ennek elérésére az orkoknak. Ütemesen haladtak aprítva az ellenség harcosait.

Míriel villámgyorsan forgatta fegyverét maga előtt. Csak vágta magának az utat a végeláthatatlan orkáradatban. Hidegvérrel gyilkolta a fekete sereget. Előtte hullottak az orkok. Átlépett a testük felett, úgy folytatta útját.

Annis energiával telve hadakozott. Pörgött forgott. Az egyik ork parancsnok egy óriási pallossal a kezében megindult felé. Odébblökdöste az elötte menetelő fajtársait. Gonosz fekete szemeit Annisra szegezve csörtetett előre. Mikor odaért, a királynő is észrevette. A parancsnok egy erőteljes suhintással támadt rá. A szőkeség hárította. Ekkor az ork elvicsorodott, és újra vágott. Annis, kardját maga elé tartva meggátolta. A két penge egymásnak feszült. Az ork egyre közelebb hajolt, miközben erősen nyomta a fegyverét a királynő kardja ellen. Annis összeszorította a fogát. Erősen tartotta fegyverét. De ekkor megakadt a szeme az ocsmányság sisakjára festett jelen. Egy vörös festékkel, szabálytalanul felmázolt alakzat virított a koszos fejvédőn. Annis lélegzete elakadt. Ezt a jelet jól ismerte, túlságosan is jól.

Annak idején, 18 éves korában ő is részt vett egy hasonló háborúban. A szülei oldalán harcolt mígnem... Egy hatalmas ork végzett a szüleivel. Ez mind a szeme láttára történt. Elvakította a fájdalom és a gyűlölet. Megölte az orkot. Az oldalába szúrta a kardját. Az elterült. Annisban nem maradt meg más, csak egy jel a sisakján. Megfogadta, hogy mindenkivel végez, aki a jelet viseli.

Most, hogy újra látta, megrökönyödött. Az ocsmányság oldalára nézett. Egy hatalmas heg tátongott rajta. Annis lefagyott. Izmai elengedtek. A parancsnok nyomására elesett. Elterült a földön, kezéből kiesett a kard. Lelassult körülötte az idő.
-Nem, az nem lehet... -motyogta maga elé.

Az ork vicsorogva föléhajolt. Lendületet vett, és döfött. Egy halk sikoly rázta meg a levegőt.

Míriel felkapta a fejét. Meglátta a királynőt, amint kétségbeesetten odébbgurul a földön egy testes ork csapása elől.

Az ocsmányság körül nem mentek orkok. Kikerültek őket. A parancsnok jelezte, hogy a királynő az övé.

Míriel elkezdett rohanni. Kardjával törte magának az utat. Elért az orkhoz, aki folyamatosan támadt. Annis mindig kitért a csapások elől, de esélye sem volt felállni. Míriel nekirontott az orknak. Karddal a kezében rohant bele. Az ocsmányság észrevette, és öklével ellökte a közeledő tündelányt. Míriel kardja felsértette a karját, de a tünde megtántorodva hátrált néhány lépést. A parancsnok még egyet döfött, de aztán Míriel összeszedte magát, és felugrott a hátára. Kardjával megcélozta a monstrum tarkóját. De az sem hagyta magát. Megragadta a tündelányt, és ledobta magáról. Míriel becsapódott a földbe. Szörnyű fájdalom uralkodott el a testén. Fájdalmasan kapkodott levegő után, mozdulni nem tudott. Annis gyorsan megkereste a kardját és felpattant. Minden dühét kiélve nekirontott az orknak. Lendületesen támadta az ocsmányságot. Gyűlölettel telve vagdosta ellenséget. Meg akarta bosszulni a családját. Az ork hárította a vágásokat, majd mikor a királynő elég közel ért hozzá, vascsizmás lábával gyomorszájon rúgta. Annis hátraesett, kezét a hasához kapta. Összeszorított fogakkal próbált feltápászkodni. Míriel újra felállt, és rátámadt az orkra hátulról, kardjával szúrt. A parancsnok észrevette, és arrébbhúzódott. A kard a hóna alatt ment át. A monstrum karjával magához szorította a fegyvert. A tündelány nem tudta kihúzni a kardját. Az ork vicsorogva fordult meg. Láthatóan nem volt éppen vidám hangulatban. Míriel elengedte a kard markolatát, és előkapta két szabjaját. Az ocsmányság kiszedte a hóna alól a tünde-kardot és Mírielnek szegezte. A tündelány elhajolgatott a csapások elől, majd mikor eljött az ideje, ő kezdett támadni. Szabjáit gyorsan forgatta maga előtt. Az ocsmányság Míriel kardjával hárítgatta a tündelány vágásait. A monstrum a másik kezében lévő pallossal visszatámadt. Megvágta a tünde karját. Míriel hátratántorodott, eldobta fegyvereit és jobb kezét a bal vállán lévő vérző sebre tapasztotta. Dühvel telve nézett fel a parancsnokra.

Az ork megrándult. Annis kihúzta kardját a monstrum oldalából. Az elkerekedett szemekkel tántorgott. Még egyszer nekitámadt Mírielnek, felemelte és elhajította. A tünde nekirepült egy menetelő orknak. Fejét beverte. Leesett a földre. Tarkója vérezni kezdett. Elsötétült előtte a világ...

Az ork utolsó erejével Annis felé fordult. Már vér bugyogott ki a száján, de utoljára felemelte a kardját. Torkánál megragadta a királynőt, és fegyverét a hasába szúrta. Annis száját üvöltés hagyta el. Az ork elengedte. A lány elterült a földön. Az ork kard benne maradt a hasában. Az ocsmányság oldalt eldőlt mellette. Annis felé fordította fájdalmas arcát. Az ork meghalt. A királynő izmai elernyedtek. Szemeit lehunyta, és még egy utolsót lélegzett.

Aztán többet nem...