II.Ecthelion szemöldöke egyre összébb csúszott, miközben hallgatta a herceg beszámolóját.
-Milyen messze lehetnek? -kérdezte ridegen.
-Van néhány napunk. -válaszolta a herceg.
-Túl kevesen vagyunk. Egyedül nem nyerhetünk az orkok ellen. Ideje szövetségeket kötni, a meglévőket pedig segítségül hívni. -mondta lassan, megfontoltan.
Kiadta a parancsot a hadsereg felkészítésére, őrök kihelyezésére, felderítők kiküldésére. Majd újból a tündékhez fordult.
-Köszönöm a figyelmeztetést.
-Ezer örömmel. -válaszolta a herceg. -Ha még segítségükre lehetünk bármiben, várjuk a parancsot.
A helytartó egy ideig csak hallgatagon gondolkozott, majd tekintetét rájuk emelte.
-Nektek tünde lovaitok vannak. Nemde? -Míriel bólintott - Remek. Akkor megtennétek nekem azt, hogy segítséget kérnek a tündéktől? Látogassanak el Völgyzugolyba, Lórienbe és az otthonotokba is. Kérjék meg őket, hogy amennyi harcost tudnak, küldjenek. Szükségünk van rájuk.
-Uram, megtesszük amit kér, csak Mirkwoodba nem tudunk elmenni. -vallotta be Legolas.
-Ugyan miért nem?
-Többet nem mehetünk vissza oda. És kérlek, ti se kérjétek a segítségüket. Nem akarom magamra haragítani a népem.
-Majd meglátjuk. De most készüljetek. Nemsokára indulnotok kell. -mondta mély hangján, majd egy asztalhoz sietett, elővett egy pergament, és írni kezdett. Hamarosan felemelkedett, a papírt borítékba rakta, majd pecsétet is rakott rá. Átnyújtotta a két jövevénynek, és így szólt.
-Először Völgyzugolyba menjetek. Ezt a levelet adjátok át Elrond Úrnak. Ebből minden lényegeset megtudhat. Induljatok máris.
A két tünde elhagyta a termet, kisétált a várból, a napfényben úszó városba. Az eső elállt, és már a nap is felkelt. Odamentek lovaikhoz, melyek a bokáig érő vízben álltak. Legolas küldött egy bátorító mosolyt Míriel felé, aki viszonozta azt. Aztán felpattantak a lovaikra, és kivágtattak Minas Tirith-ből.
Néhány nap múlva, este felé már eléjük tárult a gyönyörű völgy a vízeséssel. Feltűnt előttük Völgyzugoly, a maga teljes pompájában. Mírielék a kapuhoz ügettek, mire a két tünde őr üdvözölte őket. Leszálltak lovaikról, és körbenéztek. Egy kék ruhás tündenő sietett eléjük, díszes ékszerekben. Az erdőtündék fejet hajtottak Arwen előtt, mire ő is biccentett egyet.
-Mi járatban vagytok errefelé, Mirkwood tündéi? -kérdezte őket.
-Atyáddal szeretnénk beszélni. -válaszolta Legolas.
Arwen bólintott egyet és intett, hogy kövessék. Egy teraszhoz vezette őket, melyen ott ült Elrond, néhány papírtekercs társaságában. Mikor megjelentek Legolasék, furcsálló pillantást vetett rájuk, majd felállt.
-Mi járatban errefelé, Zöldlombfi Legolas?
-A segítségedet kell kérnünk. Hamarosan orkok támadnak Minas Tirith-re. Az embereknek nincs esélye ellenük. Harcosok kellenének, így hozzátok fordulunk.
Legolas átnyújtotta a levelet.
Elrond arca elkomorult, mikor olvasta a kusza sorokat.
-Összehívom a tanácsot és megbeszélem velük.
***
Míriel egy asztalnál ült, sebesen írt. Elrondék éppen azon vitatkoztak, hogy küldjenek e harcosokat segítségül. Mírielt nem hívták meg a tárgyalásra, így volt ideje levelet írni. Már régóta szerette volna ezt megtenni, de eddig nem ezzel volt elfoglalva. A levelet Nelladellnek írta, beszámolt az orkokról, Minas Tirith-ről, biztosította arról, hogy jól van és elbúcsúzott barátnőjétől, amennyiben nem élné túl a harcot. Összecsavarta a levelet, és lesétált vele a lovához. Gondosan rákötötte a jószág nyakára, majd a fülébe suttogta:
-Padro bâr sen i lassna! (Vidd haza ezt a levelet!)-majd megsimogatta a nyakát- Noro lím, Aldar! (Vágtass, Aldar!)
A ló sebesen elhagyta Völgyzugolyt. Míriel utána nézett, követte szemével, amíg el nem tűnt.
-Hova küldted? -hallotta meg Legolas hangját a háta mögül.
-Haza. -hajtotta le a fejét Míriel.
Legolas mellé lépett és megszólalt.
-Tudom, hogy hiányzik Mirkwood. Úgy mint nekem is. De mégis van valami öröm ebben is. Hogy itt vagy velem.
Míriel megdermedt egy pillanatra. Nem hitte el amit hallott. Valóban fontos lenne a herceg számára?
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. -nézett a tündére- Nagyon sokat jelent ez számomra.
Rámosolygott Legolasra. Újra elveszett a kék szempárban, mely az arcát fürkészte.
-És mi volt a tárgyaláson? -váltott témát, amin Legolas elmosolyodott.
-Küldenek segítséget, de sajnos nem eleget. Vissza kell mennünk Minas Tirith-be, elmondani a hírt II.Ecthelion-nak, aztán majd ő eldönti, hogy hova menjünk.
Míriel bólintott. Elbúcsúztak a völgyzugolyi tündéktől, felszálltak Legolas lovára és elindultak vissza, a fehér városba. Míriel átkarolta a herceg derekát, fejét meg ráhajtotta a hátára. Úgy érezte, nem is lehetne boldogabb.
Sziasztok! Itt volnék újra... Három hét késéssel bár, de itt vagyok. Remélem nem utáltatok meg.😔😔 Már csak azért is, mivel nagy bejelenteni valóm van! Bőven túlléptük az 1k olvasottságot!!! 😍😍😍 Nagyon szépen köszönöm nektek!!! 😍 És külön szeretném megköszönni Laeriel -nek, aki rengeteget segített az eddigiekben. Tőle kaptam a csodálatos borítóképemet is! Nagyon nagyon szépen köszönöm neki!!!!!!!! 😍😍😍😘😘😘😘
Köszönöm azoknak is, akik ezután a hosszú kihagyás után is elolvasták ezt a részt! 😘😘 Sziasztok!
ESTÁS LEYENDO
Mirkwood az otthonom //Befejezett//
Fanfic-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor...