Lelassult az idő Míriel körül. Levegőért kapkodva tántorodott el a tündétől. Mellkasából kiállt a kard markolata. Míriel nem tudta, hogy a szívébe döfött kard fáj jobban neki, vagy az, hogy Legolas tette ezt vele. Összetört teljesen. Miért? Miért tette ezt Legolas. A szerelme. A hercege...
Legolas vigyorogva nézte ahogy a tündelány fájdalmasan, hang nélkül szenved. Kitört belőle a röhögés. Kegyetlen, rideg kacaj. Ez a hang nem Legolasé volt. Mintha egy idegen hangja szólalt volna meg belőle. A tünde arca is más lett. Vonásai megválltoztak, arca kemény lett, szeme hideg, kegyetlen. Arca csak válltozott folyamatosan, míg végül ott állt Míriel előtt a kék mágus. Nevetve nézett a haldokló tündelányra, majd egy pillanat múlva köddévállt.
Míriel elkerekedett szemekkel bámult a mágus hűlt helyére. De nem nézhette sokáig, ugyanis sebe egyre jobban vérzett, kínzó fájdalommal lüktetett. Míriel fájdalmasan térdre rogyott. Köhögés tört fel belőle. Érezte, ahogy valami meleg folyadékot öklendezik fel. Odanyúlt a szájához, majd megnézte a kezét. Vér volt. Szaggatottan levegőt vett, tüdeje sípolt. Füle lassan zúgni kezdett. Fájdalmai átvették az uralmat a teste felett. Elhagyta az ereje, elterült a földön. Legolasra gondolt. Mégsem ő tette. Legolas.... Csak erre tudott gondolni. Ez éltette. Mellkasából lassan szivárgott a vér. Feje elnehezült, nem volt ereje megmozdulni sem. Csak egy szót ismételgetett magában: Legolas... Legolas... Legolas...
Gondolatai lassan elhalkultak. Becsukta a szemét. Feje oldalra billent...
Egy fehér fény derengett fel előtte, majd elvakította. Nem lehetett ez más, mint a halál. Nem látott semmit, csak a földön túli fényt. Fájdalmai lassan alábbhagytak, majd elmúltak. Eltűnt a fejéből az összes rossz gondolat. Mintha egy kéz leemelte volna az összes terhet a válláról. Kitörlődött emlékezetéből minden és mindenki. Elfelejtette Legolast is... Könnyű lett a lelke. Nem törődött már semmi emberi gonddal. Soha, soha többet... Lassan a lelke elhagyta evilági testét. Könnyedén, mint egy tollpihe, elszállt a végtelenbe. Messze messze, hol talán egy másik világ vár rá... Messze...
***
Vér mossa el a népek viadalát,
áldozatok tengere közt holtan fekszik már
a vészmadár.
KAMU SEDANG MEMBACA
Mirkwood az otthonom //Befejezett//
Fiksi Penggemar-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor...
