Mirkwood az otthonom //Befejezett//

18. fejezet: A folyó

Legolas sorban végezte ki a közeledő orkokat. Mikor felnézett, különös dolgot vett észre. A folyón lefelé vagy száz csónak sodródott. Fedélzetükön orkok álltak, felfegyverkezve. Vészesen közeledtek a város alatt átfolyó csatornarendszer felé. Legolas megiramodott, utat tört magának az orkok között. Mikor elért az Anduinhoz, felugrott az egyik csónakra a hajósor közepén. A hajóban ülőket belökte a vízbe, elővette az íját, és rekord gyorsasággal kezdte kilőni a mögötte haladókat. Csak akkor hagyta abba, amikor nyílvesszői elfogytak, és már csak nagyságrendileg 20 hátul haladó hajóban maradtak ellenséges harcosok. Előkapta a kardját és átugrott az elötte sodródó ladikra. A négy benne ülő ocsmányságból kettőt egyszerűen csak belerúgta a hömpölygő folyóba, a másik kettőt meg leszúrta. Lendületet vett, és már ugrott is át a következő csónakra. Kardjával hárította az orkok vágásait, majd leszúrta őket.

Hajóról hajóra haladt, kivégezve az abban tartózkodókat. Egyszercsak a a hajókaraván megállt. Egymásnak torlódtak a ladikok. Legolas rögtön megértette, hogy mi történt. A külső városfalnál egy vasrács állta útját a behatolóknak.

Az egyik ocsmányság kihasználva a hajók közelségét, rávetődött a tündére. Legolas lelökte magáról, majd egy mozdulattal lefejezte.

Az orkok elővették a fegyvereiket és verni kezdték a rácsot. Legolas szeme összeszűkült, ahogy meglátta, hogy a rács kezd behorpadni. Nem maradt sok ideje. Már nem törődött az ocsmányságok kiiktatásával. A hajók oldalára lépve ugrált végig a ladikok között. Vagy 20 csónakot hagyott el, mire elért a rácshoz. Nekiállt lekaszabolni az orkokat. A rács már teljesen behorpadt. A tünde villámgyorsan szúrta le a támadókat, de mindig jöttek újak. A hátsó csónakokból előremásztak az orkok és rátámadtak Legolasra. A tünde védekezett, de az egyik ocsmányság megvágta a combját. Fájdalom hasított a lábába. Odafordult, és elvágta az orkfajzat torkát. Hirtelen egy másik hátulról rávetette magát, és lerántotta a víz alá. A tündét váratlanul ért a támadás, így kevés levegője volt. Az ork a nyakába csimpaszkodott, és elővette a kardját. Legolas gyorsan cselekedett. Kardját a támadója hasába döfte, majd úszni kezdett fölfelé. De az áramlat elragadta, és nekilökte a rácsnak. Lába erősen csapódott a víz alatti vasnak. A tünde a sebéhez kapott és kínjában felüvöltött. Buborékok hagyták el a száját. Mire észbekapott, már alig maradt levegője. Kétségbeesetten úszni kezdett fölfelé. Éppencsak kidugta a fejét a víz alól, máris rávetette magát egy ork. Legolasnak sikerült vennie egy nagy levegőt. Alámerültek, és dulakodni kezdtek. A tünde kicsavarta az ork kezéből a kardot, majd elvágta a torkát. Ő maga meg úszni kezdett lefelé. Az ár újból a rácshoz sodorta, de most kitámasztotta magát a kezével, és elkezdett a vas mentén ereszkedni lefelé. Szerencsére sejtései beigazolódtak, és a folyó medréig nem ért le a rács. A tünde átúszott alatta, és elrúgta magát a földről. Nem törődve a combját égető fájdalommal, úszott a távoli felszín felé. Már majdnem felért, mikor a rács átszakadt, és a csónakok bejutottak a város alá. Az egyik ladik alja ellökte a tündét, aki nekicsapódott a várost tartó cölöpök egyikének. Összeszorított fogakkal úszott felfelé, vetekedve az árral. Utolsót rúgott a lábával, és felért. Vizet köpködve kapkodott levegő után. A víz egyre beljebb sodorta a város alatt. Az orkok vicsorogva haladtak előre, majd egy egy helyen megálltak, és egymásra mászva felkapaszkodtak a hidakra. Vagy kétszáz ork mászott fel az utakra. Fáklyákat vettek elő, és gyújtogatni kezdték a házakat. A várfalon levő katonák észrevették ezt, és íjaikat megfeszítve vártak. Az ocsmányságok elindultak a várkapu felé. Az íjászok ellőtték nyilaikat a rohanó orkokra. Azok megtorpantak, és összeestek. Az íjászok újra lőttek, és megint egy sor orkfajzat esett össze. Csak néhányuknak sikerült eljutni a kapuig, ahol már az íjászok nem tudták őket leszedni. A várban lévők tanácstalanok voltak. Végül kinyitották a kaput, és beengedték azt a pár orkot. Azok berohantak, egyenesen a katonák karjaiba. Pár másodperc múlva már híre-hamva sem volt a behatolóknak. A kaput visszazárták a vesztükbe rohanó ocsmányságok mögött.

Kint a csatatéren erősen megcsappant az ellenség száma. Már majdnem kiegyenlítődött a két sereg aránya. De ekkor váratlanul egy kürt hangja zengte be a levegőt. Az ellenség kürtje volt.

Visszavonulót fújtak.