Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Alicia Zidane
2017. április
Végigsimítok a ruhámon ezzel is lesimítva az esetleges gyűrődéseket a drága anyagon. A sötétbarna hajam aminek a vége világosbarnába vált át, most lágy hullámokban simogatja a hátamat, s két fonat segítségével tűztem hátra az arcomba lógó tincseket. A ruhámhoz illő cipő sokat dob a magasságomon, míg a nyakamban lógó apró kövekkel kirakott nyaklánc készségesen simul a napbarnított bőrömhöz. Egy próbababának érzem magamat ilyenkor, amikor ennyire ki kell öltözni. A nyakláncot az összes jelenlévő hölgy meg fogja bámulni, s valószínűleg, ők is kérni fognak ilyet a párjaiktól. Az apró gyémánt fülbevaló csillog a fülemben, s inkább előrehozom a hajamat, hogy valamennyire eltakarja az ékszert.
Egy sóhajtás kíséretében lépek ki a biztonságot nyújtó szobám falai közül, s végigsétálva a galérián, a korlátra csúsztatva a kezemet lesétálok a földszintre, majd a bálterem felé indulok. A pincérek pezsgőspoharakkal megrakott tálcákkal sietnek el mellettem, s belépnek a kétszárnyú fehér ajtón. Követem őket, s én is átlépem a küszöböt s egy mosolyt erőltetek az arcomra. Ezzel is jelezve a jelenlévő tömegnek, hogy egy tisztelettudó lány vagyok. Bárcsak így lenne.
Végigpásztázom a tömeget a szürke szemeimmel az apám után kutatva. Szerencsére hamar megtalálom, s felé veszem az irányt. Egy apró mosollyal üdvözlöm a számomra ismerős vendégeket, majd apám mellé állok.
- Csodaszép vagy. - néz rám mosolyogva, ezzel az a pár férfi akivel beszélt rám néznek.
- Köszönöm. - válaszolok mosolyogva, majd a férfiakra pillantok.
- Kicsim, ő itt a Real Madrid jelenlegi elnöke; Florentino Pérez. - mutat egy idősebb férfire, aki illedelmesen kézen csókol. Majdnem elfintorogok ettől az átlátszó tettől, de időben rendezem az arcvonásaimat. - Pár játékos; Sergio Ramos, James Rodríguez és Marco Asensio. - mutatja be a játékosokat. Mintha nem ismerném őket. Sőt, az egyiket közelebbről is ismerem, mint gondolná. Gondolatban megforgatom a szemeimet.
- Örülök a találkozásnak. - ejtek feléjük egy apró mosolyt, majd körbenézek a termen.
Utálom a bájcsevejeket, annyira nincs értelmük. Ráadásul illedelmesen kell viselkednem, amikor a teremben lévő összes férfi megbámul, mintha egy darab hús lennék.
A terem másik végében a testvéreim beszélgetnek a többi játékossal, így azonnal elvetem azt az ötletemet, hogy odamegyek hozzájuk. Öngyilkosság lenne. Apa elvesz a mellettünk elhaladó pincértől két pohár pezsgőt, majd az egyik poharat az én kezembe nyomja. Egy aprót kortyolok az aranyló nedűből, majd a pohár száját bámulva hallgatom a sablonos dumákat, amik apám és a többi férfi között zajlik le. Szó esik a tervekről, az edzésekről, és a célokról.
- Szerintem nincs rá szükség. - szólalok meg halkan, amikor Ronaldo kerül szóba. - Szerintem néhány esetben csak hátráltatja a többieket. - iszom meg az utolsó korty pezsgőmet. - A fiataloknak kéne többet játszaniuk, lehetőséget kell nekik adni. - teszem le a poharamat a pincér tálcájára. - Elnézést. - ejtek feléjük egy hamis mosolyt, majd hátat fordítva a döbbent társaságnak ellépek tőlük.
