𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀

...

Egészen eddig a pontig fel sem fogtam, hogy az összes motorsport valójában ilyen veszélyes tud lenni. Tudtam, hogy egyetlen rossz mozdulat egyetlen hiba óriási bukásokhoz vezet... egyetlen másodperc sokat számíthat.

Egy másodpercen múlhat a futam rajtrácsa.
Egy másodpercen múlhat a futam eredménye.
Egy másodpercen múlhat a siker.
Egyetlen másodpercen múlhat az életed.

Minden egyes futam előtt megjegyeztem, hogy milyen jó, hogy ilyen "modern világban" élünk és a motorsportok folyamán az utóbbi négy évben nem történt halálos kimenetelű baleset. Mintha ezzel nyugtattam volna magam, hogy nem fog semmi rossz történni a kedvenceimmel. De bármennyire is tekintkető biztonságosnak, sohasem lesz az.

De egy idő után már mindegy lesz, hogy a kedvenced vagy sem.

Amikor meglátod, hogy valamelyik autó a falban köt ki, megpördül a pályán, összeütközni egy másikkal, mindegy lesz, hogy a kedvenced-e vagy sem. Szarul érzed magad amíg nem tudod ki került abba a helyzetbe, maximum egy idő után megnyugszol, hogy nem az általad preferált pilóta az.

Sokáig én is így voltam ezzel; nem érdekelt senki más csak a kedvenceim. De akárhogy is elleneztem valamilyen módon az összes pilóta valamilyen szinten a szívemhez nőtt és ugyanúgy izgulok értük, mint a kedvenceimért.

Sosem jó végignézni egy balesetet.
Legyen szó csupán egy elsőszárny sérülésről, egy motor meghibásodásról, vagy épp egy defektről.

De amikor a kocsiban ülő pilóta nem válaszol a csapatnak - az szívszorító érzés.

Anthoine Hubert
Mindössze 22 évet élhetett. Meg sem tapasztalhatta, hogy mégis milyen élni.

Soha többé nem mehet haza, soha többé nem ölelheti magához a szeretteit. Soha többé nem találkozhat a barátaival, soha többé nem mondhatja ki, hogy szeretlek vagy köszönöm. Soha többé nem ülhet bele az autóba mely a vesztébe vezette. Soha többé nem ünnepelhet a pódium legtetején állva.
Már nem tudja megvalósítani az álmait. Már nem tudja meghálálni a sok-sok támogatást. Már nem tudja magához ölelni a szüleit.

Drága Anthoine!

Fogalmam sincs, hogy a balesetet követően mekkora fájdalmakat élhettél át, nem tudom elképzelni, hogy mennyire félhettél abban a pillanatban - lehet nem is akarom -
De tudd, egy csodálatos fiatal tehetség vagy, aki túl korán távozott az élők soraiból.

Nyugodj békében!
Rest In Peace!

Soha, de soha semmilyen körülmények között ne "kívánjátok", hogy valaki a falban kössön ki, vagy épp összeütközzön valakivel; hiszem 300 km/h-ás sebességről van szó. Mindegy, hogy mi történik addig nem lehet baj, míg a pilóta ki tud szállni a kocsiból.

Hisz ők minden hétvégén az életüket kockáztatják.

Drága Anthoine nyugodj békében!

Sokáig tanakodtam azon, hogy írjak-e a történtekről. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen baleset oly mélyen érinthet mint ahogy tette. Nem ismertem Anthoine munkásságát, nem követtem figyelemmel a versenyeit, de ezek ellenére is tudom, hogy egy fantasztikus fiú volt aki nem érdemelte meg, hogy így érjen véget a története.

Anthoine Hubert
[1996-2019]

sajnálom ha az egész össze-vissza lett, de képtelen vagyok normális gondolatokat leírni, de muszájnak éreztem megosztani:(♥️