𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀

Jack Avery-Not Enough

𝙉𝙤𝙩 𝙀𝙣𝙤𝙪𝙜𝙝

Jack🤩
Vedd fel a telefont, kérlek.

Jack🤩
Aggódok érted.

Jack🤩
Egész nap nem hallottam rólad, minden rendben?

Jack🤩
Oké, ha tíz percen belül nem reagálsz valamilyen formában, átmegyek.

Nagyot sóhajtva zárom le a telefon képernyőjét, majd ne zavarjanak üzemmódba kapcsolva teszem le a készüléket az éjjeliszekrényemre miközben az oldalamra fordulva vezetem a tekintetemet a Tv lapos képernyőjére.

Jackkel csupán egy éve ismerjük egymást, azonban egyáltalán nem érzem helyesnek a kapcsolatunkat. Oké, csak és kizárólagosan barátok vagyunk. De ennek ellenére is borzasztóan érzem magam akárhányszor közösen jelenünk meg valahol; legyen szó egy étteremről avagy egy koncertről. Nem érzem magam elég jónak ahhoz, hogy egy olyan fiú mint Jack a legjobb barátom legyen.

Eleve két olyan különböző személyiség mint mi, mégis hogyan lehetnek egyáltalán barátok?

A takarót feljebb húzom magamon amikor meghallom a bejárati ajtó nyitódását majd csukódását. Szorosan lehunyom a pilláimat amikor meghallom a fiú lépteit majd az ajtóm nyitódását. Az eddig bent tartott levegő remegve távozik a tüdőmből amit Jack azonnal észrevesz; ezzel azonnal lebuktatva magam miszerint nem alszok. Szorosan lehunyt pillákkal fordulok a hátamra miközben a tekintetemet a hófehérre mázolt plafonra vezetem.

"Mi a baj?" Jack a hajába túrva foglal helyet az ágyam szélén, miközben a kezét zavartan az ölébe ejti és az ujjaival kezd játszani miközben érzem ahogy a tekintete szinte lyukat éget az arcomba.

"Semmi. Csak fáradt vagyok." Hangom halkan cseng miközben a fiúra pillantok, de ahogy találkozik a tekintetünk zavartan hunyom le a pilláimat s nagyot sóhajtva újra a plafonra vezetem az íriszeimet.

"Oké." A fiú felállva az ágyról elindul az ajtóm felé, mire érdeklődve pillantok utána, azonban ahelyett, hogy kilépne a szobából becsukja az ajtót, s a cipőjét lerúgva a lábáról elindul felém. A takarót a fejem tetejéig felhúzom miközben hallom ahogy leteszi a telefonját az éjjeliszekrényre. Morogva fordulok át a másik oldalamra amikor megérzem hogy a fiú befekszik mellém.

"Jack." Nyöszörögve rángatom a takarót amit Jack - mivel jóval erősebb mint - minden erőfeszítés nélkül húz le rólam. "Menj el." Az arcomat a párnámba fúrva mormolom a szavakat azonban Jack nemlegesen megrázza a fejét, és a kezeit összekulcsolva a feje mögött a távirányítót a kezébe véve kapcsolja be az ággyal szemben lévő falon elhelyezett Tv-t.

"Addig nem mozdulok innen amíg el nem mondod, hogy miért ignorálsz tegnap este óta."

"Nem is ignorállak." A másik oldalamra fordulva pillantok fel Jackra, aki csupán egy 'aha persze' pillantással illet, majd megkeresi az egyik zenecsatornát és eldobja a távirányítót a kezéből.

"Mi a baj?" A fiú az oldalára fordul így teljes mértékben szembe kerül velem amitől zavarba jövök és a párnára hajtva a fejemet hunyom le a pilláimat. "Isa?"

"Nincs semmi."

"Persze." Jack hitetlenül felnevet majd a hajába túrva újra megszólal. "Történt valami tegnap?"

"Nem én csak -"

"A fiúk mondtak valamit?"

Mosolyogva pillantok Jackre, aki közelebb lépve hozzám átkarolja a vállamat majd közelebb húz magához.