𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀

Lando Norris-Prince|2|

"Athena!" Lando nagy lendülettel töri át magát a tömegen a lány után sietve. Érzi ahogy a körülötte lévők megragadják a karját, vagy éppen visszarántják, de ezek jelen esetben egyáltalán nem érdeklik. Beszélnie kell a lánnyal. A fiú pulzusa észrevétele nélkül gyorsul fel, miközben egyre beljebb és beljebb kerül a végeláthatatlan tömegben. A feje zúgni kezd, amikor egy pillanatra megtorpanva körbepillant maga körül. A pánik hirtelen lesz úrra a testén amikor megpillantja a sok telefont és a hozzájuk tartozó arcokat. Lando halk bocsánatkérések között vág át újra az emberek tengerén, nem foglalkozva a szülei hangjával amit a hangfalaknak köszönhetően még a színpadtól messze is tisztán hall.

Meg kell találnia a lányt.

Athena köszönhetően az alacsony termetének könnyedén siklik át a testek között. Tudja, hogy nem szabadna de mégis a háta mögé tekint, ahol az első amit megpillant az a fiú tekintete, mely bűntudatot, kétségbeesést és sajnálatot sugároz.

Nem dőlhet be megint neki. Úgy érzi, mintha egy gyilkos elől menekülne. Úgy érzi, hogy a tömeg egyre inkább csak nő. Úgy érzi, hogy ahelyett, hogy előre inkább hátrafelé halad.

A neve hallatán összerezzen, s újra nekilendül sietősen áttörve a kialakult tömegen. A háttérben hallja a királyi szülők aggódó hangját, ahogy a saját fiukat hívják. Hallja a felfordulást amit a herceg okozott azzal a mozdulatával, hogy a lány után sietett a tömegen keresztül. Hallja a jelenlévők izgatott morajlását. Hallja a szíve heves ütemét. Hallja ahogy Lando, a herceg utána kiált.

Karok ragadják meg a lányt, de meglepő módon az összeset le tudja rázni magáról. Újabb és újabb testeknek fut neki, de már ahelyett, hogy bocsánatot kérne egyre kétségbeesetten lök el mindenkit a közeléből.

Lihegve támaszkodik a térdére amikor hosszú percek elteltével végre kiér a tömegből. Félve pillant a háta mögé, ahol hála a sok embernek semmit sem lát. Minimális szinten megnyugodva, már sokkal lassabb tempóban indul el a buszmegálló felé reménykedve abban, hogy nem kell sokat várni a buszra, ezzel minimalizálva annak az esélyét, hogy a fiú megtalálja. Athena tudja, hogy Lando percekre van attól, hogy megtalálja őt. Tudja, hogy Lando egyetlen szóval eltudná érni, hogy valaki megragadja a lány karját és a fiú elé vigye.

Éppen emiatt rezzen össze akárhányszor halad el mellette valaki.

Nem akarja látni a fiút. Még nem. Túlságosan is friss az árulás ami érte. Túlságosan is friss a felismerés amit alig tíz perce tett.

Túl friss neki a helyzet, hogy szerelmes a hercegbe, több ezer vagy éppenséggel tízezer lánnyal együtt.

"Athena!" A lány ijedten pillant a háta mögé ahol azonnal megpillantja Landot. A fekete zakója kigombolva hullik a teste mellé, felfedve a világos ingjét. Athena pánikolva pillant el az utca vége felé reménykedve, sőt inkább könyörögve a fentieknek, hogy jelenjen meg a busz. Jelen esetben már az sem zavarja, hogyha egy teljesen másik buszra kell felszállnia, csak ne kelljen beszélnie a fiúval. "Kérlek, hallgass meg." A fiú még mindig tisztes távolságról, az utca túloldaláról könyörög a lánynak, aki hevesen rázva a fejét kezd el hátrálni. Ahogy a háta a buszmegálló falának ütközik érzi, hogy a könnyei melyek egészen idáig csípték az íriszeit, most elszabadulnak. Sírva és összetörve pillant el megint az utca végébe ahol csodához hasonló módon megjelenik a busz. Lando időközben többször is megpróbál átkelni az úton, de az arra haladó autók nagyon megnehezítik a dolgát. "Kérlek." Lando kiabálva könyörög tovább a lánynak, egyre jobban pánikba esve, amikor megpillantja a feléjük tartó buszt.

"Nem érdekel, Lando." A lány csalódottan rázza meg a fejét, miközben a táskájában kutat néhány fontnyi apróért. "Már nem érdekel." Lando abban a pillanatban szeli át az utat amikor a busz lefékez a buszmegálló előtt. A fiú a lány szavai hallatán újra futni kezd, hogy elérve a lányt rávegye, hogy hallgassa meg. Azonban nem jár sikerrel. Mire a buszhoz ér, addigra annak az ajtaja bezárul és elindul az utca vége felé, a lánnyal együtt.