Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
IN TOO DEEP
Ajkaimon egy ragyogó mosollyal figyelem ahogy a barátom és a már legjobb barátainak nevezett bandatagjai fellépnek a színpadra majd hangosan köszöntik a közönséget. Kiráz a hideg amikor Daniel rekedt hangon elkezdi az első dalt énekelni, amire a közönség hangos sikítással reagál, s pillanatokon belül a fiúval együtt kezdik énekelni a dal további részét. Büszkén pillantok végig a színpadon – az álmaikat valóra váltó – fiúkon, majd ahogy a tekintetem a barátomra siklik a szívem kihagy egy ütemet, s a gyomromba görcs keletkezik.
Bármennyire is szerelmes vagyok belé, mélyen legbelül tudom, hogy ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani. Noha még egyszer sem mondtam el neki, hogy szeretem, de úgy érzem, hogy soha nem is fogja hallani.
Ma este szakítani fogok vele.
Tudom, kegyetlenül hangzik főleg úgy, hogy normális indokom sincs amiért véget kellene vetnem a kapcsolatunknak és akár önzőnek is hangozhatok; de nem akarom, hogy még mélyebbre essek. Nem akarom, hogy hónapok múlva ő szakítson velem amikor már mérhetetlenül és visszafordíthatatlanul beleszerettem, noha már most is borzasztóan szerelmes vagyok belé. De ha most szakítok fele, az kevésbe lesz olyan fájdalmas mintha ő tenné meg a későbbiekben.
Daniel mosolyogva pillant ki rám a színpad szélére, majd egy kacsintás kíséretében az ajkaihoz emeli a mikrofont és belekezd a következő dalba. Érzem ahogy az arcom kipirul az előző tettére és ahogy a karom libabőrös lesz a hangja hallatán. Halkan felnevetek amikor a fiúk direkt egymásnak mennek és hülyéskednek a közönségnek, de a mosoly gyorsan lefagy az ajkaimról amikor az első pár dal után lerohannak a fiúk a színpadról, hogy átöltözhessenek. Daniel ahogy elrohan mellettem egy gyors puszit nyom az ajkaimra, majd leveszi a ruháit és magára kapja a fehér szerelését.
- Szeretlek. – a fiú halkan súgja a fülembe, amikor már átöltözve lép elém, és karjaival átölelve a derekamat közelebb húz magához. – Köszönöm, hogy a sok nehézség ellenére is velem vagy. – ajkai lágy csókot hintenek a nyakamra majd az arcomra, s amikor Jonah elkezdi énekelni a következő dalt Daniel lassan lép el tőlem. A mikrofont megforgatja az ujjai között, s a többi fiú mellett fellép a színpadra.
Bűntudat.
Semmi mást nem érzek ebben a pillanatban csak bűntudatot. Ha a szívemre hallgatnék akkor már rég kimondtam volna én is, hogy szeretem, de így a szakítás előtt állva túlságosan is nagy önzőség lenne számomról. Ha az agyamra hallgatok akkor ténylegesen szakítok vele ma este, de a legnagyobb bánatomra ez nem ilyen egyszerű. Azok után amiket az előbb mondott, mégis kinek lenne szíve szakítani vele?
Nos, nekem. Még annak ellenére is, hogy nem akarok muszáj lesz.
Íriszeimet csípni kezdik a könnyeim amikor Daniel elkezdi énekelni a saját részét a kedvenc dalomból; ez volt az első amit tőlük hallottam.
