𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀

Lando Norris-Prince|1|

Lando Norris az Egyesült Királyság közkedvelt hercege akit mindenki ismer és szeret. Nehezen lehetne olyan személyt találni a szigetországban aki nem kedvelné a fiatal fiú karizmatikus megjelenését és a nem szokványos viselkedését. Sokan azt mondják, hogy Lando herceg viselkedése jó hatással van a szabályokkal teli királyi családra. Mindenki imádja a fiút, s amióta egyre komolyabban veszi a királyi kötelezettségeit egyre nagyobb rajongótábora is lett. 

Segít a szegényeken. Milliókat adományoz. Mindenkivel kedves és türelmes. Imádja szórakoztatni az embereket. Kell ennél több?

Mindenki ismeri a herceget nem számít, hogy honnan jöttél, vagy éppen hol élsz. Még a legkisebb falvakban is istenítik a nevét. S mindazok mellett, hogy mindenki imádja a fiatal herceget, a fiú mégsem szállt el magától. Ugyanaz a szociálisan kínos személyiség, mint aki néhány éve volt. Ugyanaz a szeleburdi figura mint amilyen kiskorában volt. Ugyanaz a tréfamester aki mindig kitalált valamilyen csínyt a családja ellen.

S noha Lando nem tagadja, hogy élvezné a hírnevet amit már egészen kisbaba kora óta megkapott, néha mégis azt kívánja bár ne ismerné fel őt mindenki. Amikor kimegy az utcára és több százan gyűlnek köré kérdésekkel bombázva őt, azt kívánja bárcsak egyszer elhagyhatná a királyi palotát úgy, hogy ne támadnák le több százan. Néha nagyon örülne annak, ha nem ismernék, ha ugyanolyan hétköznapi lehetne, mint akik istenítik őt. 

Az a legnagyobb vágya, hogy önmagáért szeressék és ne azért akit kívülről látnak.

S pontosan emiatt imád időt tölteni Athenaval. A fiatal lánnyal aki néhány hete költözött a szigetországba, egyáltalán nem ismerve az ország történelmét. Athenat nem foglalkoztatja a királyi családot átölelő dráma. Nem érdekli, hogy a királynő milyen ruhában vett részt egy aukción. Nem foglalkoztatja, hogy a hercegnők mennyit adományoztak a szegényeknek. S végképp nem érdekli, hogy a herceg mivel vette le a lányokat a lábukról. Noha mindazok ellenére, hogy tagadja; belül mégis izgatja a dolog.

"Azt hittem, hogy nem jössz." Athena halkan szólal meg miután a fiú szorosan leül mellé. A lány a csuklóján lévő hajgumival köti össze az arcába hulló mézszőke tincseit, majd újra maga elé meredve kezdi el fürkészni a sötétségbe burkolózott mezőt. 

"Tudod, hogy mindig eljövök." Lando halkan felnevetve túr a kapucnija alatt göndörödő fürtjei közé, majd a kezeire támaszkodva vezeti a tekintetét a csillagoktól fényes égre. A fiú halványan elmosolyodik amikor a szeme sarkából észreveszi, hogy Athena követve a fiú példáját hátradőlve az égre pillant.

"Ma különösen sokáig tartott ideérned." Athena lassan szakítja el a tekintetét az égről, s pillant a mellett fekvő fiúra, aki az összekulcsolt ujjait a hasán pihenteti, miközben a mellkasa nagyot emelkedik mielőtt egy sóhaj szakad ki az ajkai közül. Athena egy halvány mosollyal az ajkai körül vezeti végig a tekintetét a fiú arcán, majd néhány másodperc elteltével újra az égre vezeti a tekintetét. "Tudtad, hogy a Tejútrendszerben körülbelül 300 milliárd csillag van?"

"Most már igen." Athena halkan felnevet a fiú válaszát követően, majd egy pillanatra lehunyja a pilláit amikor meghallja, hogy a fiú egy nagy sóhajtást követően újra megszólal. "Ne haragudj, hogy..."

"Nem kell szabadkoznod." Athena hirtelen szakítja félbe a fiút, majd inkább felülve a felhúzott térdeire hajtja a halántékát, hogy a fiú felé tekintve figyelhesse a reakcióját. Lando zavartan takarja el a szemeit az alkarjával, majd egy nagy levegőt véve ő is felül.

"Mondtam már, hogy szeretek veled lenni?" Lando hirtelen, a semmiből teszi fel a kérdést, s miután feldolgozta a szavait melyek elhagyták az ajkait, a lány felé sandít.