Rosie- Miért csinálod ezt velem? – a szemeimet eltakaró könnyfátylon keresztül pillantok az előttem álló férfire, aki tehetetlenül ejti le a teste mellé mindkét karját, miután ellöktem magamtól.
- Mit csinálok? – egy lépéssel közelebb jön hozzám, de én azonnal reagálok, s kettővel hátrébb megyek. Nem akarok a közelében lenni. S nem csak amiatt amit tett, hanem azért, mert tudom, hogy egy érintés, vagy egy szép szó, és újra bedőlök neki.
- Hetekig nem beszélünk. Hirtelen feltűnsz és úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne. Reményt adsz nekem, elhiteted velem, hogy fontos vagyok számodra. És te jól tudod, hogy nem számít mennyi ideig nem beszélünk, én mindig itt leszek és várni fogok rád. – hangom el-el csuklik a mondandóm közben, de nem hátrálok meg. Most nem. – Mégis hány nővel csinálod még ugyanezt? Minden országban van valakid, vagy mi? – vádlón tárom szét a karomat, s szikrázó szemekkel pillantok az előttem – már egyre idegesebben – álló férfire.
Idegesen túr a hajába, majd egyik kezét a farzsebébe csúsztatja. Szabad kezével megdörzsöli a homlokát, majd rám vezeti tekintetét. Összerezzenek tőle, hisz oly sok érzelem olvasható ki az íriszeiből, de ezúttal fogalmam sincs, hogy melyek valósak, s melyeket képzelem oda.
A mi kapcsolatunk egyáltalán nem mondható átlagosnak. Hisz tényleg nem az. Két éve ismerkedtünk meg egy rendezvényen, és ahelyett, hogy normálisan megismertük volna egymást, egyből az ágyában kötöttem ki...újra és újra. Fogalmam sincs, hogy melyikünk nem tudja elengedni a másikat, de az már lassan mindkettőnket tönkretesz. Hisz egy normális kapcsolat egyáltalán nem a testiségekről szól. De a mi kapcsolatnak nem nevezhető összejárásaink egyáltalán nem tesznek jót egyikünknek sem. Habár mi egyszer sem tettünk úgy mintha több lenne kettőnk között, de én mégis ebbe a hitbe ringattam magamat. De amikor heteken keresztül nem keresett feladtam. Belefáradtam ebbe az egészbe. Belefáradtam abba, hogy egy olyan férfi után kajtassak, aki meg sem érdemli a figyelmemet.
- Fontos is vagy számomra! – hangja idegesen cseng. Nem foglalkozva azzal, hogy ellépek előle, egyre közelebb férkőzik hozzám. – Te vagy az egyetlen akiért bármit megteszek. – mérgesen csattan fel, amitől újra összerezzenek. Nem mondanám félelemnek, de elég ijesztő tud ilyenkor lenni.
- Milyen bármit? – hitetlenül nevetek fel, amit Ő nagyon rossz néven vesz. – Te eddig csak tönkretettél.
- Francokat tettelek tönkre. – mérgesen közelít felém, de most az egyszer nem hátrálok el tőle.
Egyik este amikor épp nem egymás testét térképeztük fel, összebújva beszélgettünk. Akkor mondta el nekem, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz neki, amikor egy nő azt hiszi, hogy képes lenne őt bántani. Azóta az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben nem hátrálok el tőle. Pont mint most.
أنت تقرأ
𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀
القصة القصيرة"Reading is dreaming with open eyes." focisták&énekesek&autóversenyzők #10 in Novella-2017.10.02 #7 in Novella-2017.10.15. #2 in Novella-2019.05.16. #1 in Short Stories-2020.09.01. ©𝓬𝓱𝓮𝓻𝓻𝔂𝓹𝓲𝓷𝓴𝓵𝓸𝓿𝓮