𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀

Lando Norris-Prince|3|

Athena néhány nappal a Landoval való találkozása után egyre jobban kezdi megbánni, hogy ennyire kiakadt a fiúra. Azóta a nap óta egyszer sem találkoztak. A lány félt elmenni a megszokott helyükre, míg Lando attól tartott, hogyha elmegy csalódni fog - ha nem látja ott a lányt. Lando éppen ezért döntött úgy, hogy bátorságot vesz magán és a díszes meghívóval a kezében - a királyi gálára - ellátogat a lány lakásához, hogy személyesen hívhassa meg az eseményre. Alapjáraton nem fáradozna ennyit egyetlen meghívó átadásával, de miután rádöbbent, hogy gyengéd érzelmek fűzik a lányhoz azóta sok minden megváltozott a fiúban. 

Noha eddig sem használta ki azt, hogy a lányok konkrétan rá dobják magukat, de azért néha engedett a csábításnak. Amióta Athena az életébe került egyetlen lánnyal sem került kapcsolatba. 

Athena számára az egyetlen - s ezt már ő nagyon jól tudja.

Lando a testőrével együtt száll ki a kedvenc sportautójából, majd felpillantva az apartmanépület hosszán egy nagyot sóhajtva indul el az ajtó felé, reménykedve abban, hogy végre megtalálhatja a lányt. Tudja, hogy egyetlen hívás és percek leforgása alatt meg tudná találni a lány lakhelyét, de úgy érzi, hogy meg kell küzdenie. Küzdenie kell a lány megbocsátásáért és a szívéért. Éppen emiatt döntött úgy, hogy kora reggel elindul London belvárosa felé, hogy megkereshesse a lányt.

"Végre." Lando ajkain kiszakad egy megkönnyebbült sóhaj, amikor megpillantja a lány nevét az épület ajtaja mellett kiépített csengőn. "Hogy jutunk..." A fiút félbeszakítja az ajtó nyitódása, s még mielőtt az üvegből készült ajtó becsukódhatna a herceg gyorsan megragadja a kilincset, s besurran az épület előterébe. "Várj meg a kocsiban." A fiú előhalászva a slusszkulcsot a zsebéből egy laza mozdulattal dobja azt át a testőrének, majd kettesével szedve a lépcsőket indul el a legfelső emelet felé, miközben hálát ad a fentieknek, hogy Athena még az első találkozásukkor említette, hogy mennyire imádja, hogy a legfelső emeleten lakhat; mert onnan a legszebb a látvány. 

Athena az órára pillantva teszi be a még nyers muffinokat a sütőben, majd letörölve a pultot és elrakva a hozzávalókat fáradtan dől le a kényelmes kanapéra, miközben kipillant a napos londoni délutánra. A lány hirtelen összerezzen amikor meghallja a csengője dallamos hangját - amit valójában még egyszer sem hallott az ittléte alatt. Hevesen pulzáló szívvel áll fel a kanapéról és indul el az ajtó felé, miközben a távirányítót maga előtt tartja az esetleges önvédelem szempontjából. Noha nem nagyon érzi úgy, hogy az apró műanyag meg tudná őt védeni. Hezitálva simítja az ujjait a kilincsre miközben egy nagy levegőt véve óvatosan nyitja ki a sötét ajtót. 

"Lando?" A lány döbbenten fürkészi az ajtó túloldalán tartózkodó herceget, s a meglepődöttségtől még a kezében tartott távirányító is kiesik. 

"Azzal akartál volna leütni?" A fiú halkan felnevetve löki el magát a faltól, majd miután a lány eláll az útból egy utolsó pillantást vetve az üres folyosóra belép az otthonos lakásba a lány mellett. 

"Nem?" Athena zavartan rúgja el az útból a távirányítót, majd becsukva maga után az ajtót int Landonak, hogy nyugodtan fáradjon beljebb. "Ne haragudj, hogy ilyen nagy a felfordulás nem nagyon vártam látogatókat." A lány azonnal szabadkozni kezd amikor rádöbben, hogy a herceg valóban a lepukkant lakásában van. 

"Semmi baj. Nem nagyon zavar." A fiú vállat vonva foglal helyet a kanapén miután a lány is kényelembe helyezte magát a kényelmes bútoron. "Tudom, hogy mindent elrontottam azzal, hogy nem vallottam be neked az igazságot, de szeretném jóvá tenni."

Athena hitetlenül felnevet a fiú szavai hallatán. Mégis, hogy tudná elfeledtetni a lánnyal, hogy hazudott neki? "Mégis, hogy?" Athena felhúzva a lábait maga alá sandít a fiú arcára, aki csupán elővesz egy díszes borítékot a zsebéből, s egy halvány mosollyal az ajkai körül adja át a lánynak.