𝘀𝗵𝗼𝗿𝘁 𝘀𝘁𝗼𝗿𝗶𝗲𝘀

Max Verstappen-Going Home

𝔾𝕠𝕚𝕟𝕘 ℍ𝕠𝕞𝕖

"Végre vége." Fáradtan dőlök le a kanapéra Max mellé, aki a telefonjából kérdőn pillant felém, mire közelebb kúszok hozzá, és bebújok mellé a karácsonyi takaró alá. "A vizsgáimnak. Sikerült az összes." Boldogan hajtom a fejemet a vállára, mire a fiú egy apró puszit hint a halántékomra, s a kezemet megragadva az ujjaimmal kezd szórakozni miközben elteszi a telefonját.

"Gratulálok." Egy újabb puszit hint a hajamba, majd a távirányítót az ujjai közé véve elindítja a Netflixet és megkeresi az egyik karácsonyi filmet amit mondtam neki, hogy nagyon meg szeretnék nézni. "Tudtam, hogy sikerülni fog." Mosolyogva pillantok fel az íriszeibe, majd közelebb kúszva hozzá egy lágy csókot hintek a telt ajkaira. "Szeretlek."

"Szeretlek, Max." Boldogan ölelem magamhoz az izmos testét miközben a tekintetem a Tv-ről a sarokban felállított karácsonyfára siklik. "Nem kellene feldíszíteni?" Halkan szólalok meg miközben a tekintetemet egy pillanatra sem szakítom le a csupasz fáról. Érzem ahogy Max nemlegesen megrázza a fejét mire én halkan elnevetem magam. "Kérlek, holnap karácsony, és még semmit sem csináltunk."

"Hát jó." Max megforgatja az íriszeit majd felállva a kanapéról eltűnik a hálószoba ajtaja mögött, s percek elteltével dobozokkal felpakolva lép ki onnan, amiket óvatosan letesz mellém, s érdeklődve pillant a fára. "Most azalatt hogy nem kellene feldíszíteni azt értetted, hogy én díszítem miközben te kényelmesen fetrengsz és engem bámulsz?"

"Igen." Nevetve válaszolok mire Max nevetve dobja nekem az első kezébe kerülő tárgyat ami történetesen egy plüss dísz amit még két éve vettem. "Na gyere te morgós díszítsük fel." Vigyorogva pattanok fel a kanapéról és az égősort az ujjaim közé kapva elindul a fa felé, azonban Max a derekamat elkapva megállásra késztet. Ujjai lágyan marnak a bőrömbe, miközben ajkai a nyakamra siklanak.

"Hagyd ezt rám." A fiú nevetve veszi ki a kezemből az égőket. Döbbenten pislogva meredek magam elé, s mire észbe kapok a fa már kivilágítva áll előttem.

"Utálom, hogy mindent ilyen egyszerűen meg tudsz csinálni." Szúrós szemekkel pillantok a fiúra aki csupán megvonja a vállát, majd a különböző színekben tündöklő gömböket egyesével kezdi el feltenni a fa különböző pontjaira. "Miért vagy mindenben ilyen tehetséges? Mennyivel jobb lenne ha te is olyan béna lennél mint én, akkor nem kellene mindig zavarba jönnöm ha pofára esek a semmiben."

"Édes ha olyan béna lennék, akkor már nem lenne hol laknunk." Max nevetve tér ki az ütésem elől miközben én is elkezdem felpakolni a gömböket a karácsonyfára.

"Ezután csinálunk sütit." Lábujjhegyre állva egy gyors puszit adok a fiú arcára majd elfordulva tőle elindulok az újabb díszekért.

"Erről nem volt szó." Max a hajába túrva pillant felém mire én csak nevetve rázom meg a fejemet és a kezébe nyomva a díszeket belépek a hálószobába. "És erről sem." Nevetve lépek be a gardróbba és veszem ki az eddig a zacskóban tartott karácsnyi pulcsikat. Az egyszerű fekete trikómra azonnal felveszem az enyémet, s a másikat a kezemben tartva Max mellé lépek és az arcába nyomom az anyagot. "Ne már, komolyan?"

"Igen." A fiú arcába vigyorgok aki megpöcköli a homlokomat, majd levéve a szürke pólóját felveszi a karácsonyi pulóvert. "Ha kicsit mosolyognál sokkal szebb látványt nyújtanál."

Meglepően gyorsan sikerül feldíszíteni a fát, és csak kettő díszt törtünk össze - meglepő módon fele-fele arányban - s mire a fa teljes pompájában tündököl már kezd elegem lenni a karácsonyból. Azonban Max a kezemet megfogva húz be a konyhába, hogy akkor kezdjünk sütit sütni, mire csak a fejemet rázva ülök fel a konyhapultra várva arra, hogy a fiú rájöjjön és ma már semmit sem fogok csinálni.