¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Jellemezzék egy mondatban a kapcsolatukat. – a szőke hajú már-már idősödő hölgy kedvesen kéri, hogy teljesítsük a feladatot. Idegesen túrok a hajamba, s a mellettem ülő fiúra sandítok. Mindkét lábát előrenyújtja pihenteti, s a karjait a mellkasa előtt keresztezi. Feszült. S semmi kedve nincs itt lenni. Noha én is szívesebben lennék a barátaimmal, minthogy itt legyek.
A passzív magatartást mutatva, a nő inkább felsóhajt, s más eszközökhöz nyúl. Körülbelül fél órája lehetünk itt, de még egyáltalán nem esett szó a kapcsolatunkról. Elővesz egy apró labdát az egyik tölgyfa fiúkból, s forgatni kezdi a kezei között, majd felém fordul, s nekem dobja.
- Szépen körbe fogjuk dobálni a labdát. Első körben kifejezik pár szóban azt, amit szeretnek a másikban. – ha esetleg egy iskolában ülnék, s a velem szemben ülő nő egy tanár lenne, gyűlölném. Szigorú, s lényegre törő, de ez kell most nekünk. Megforgatom a labdát a kezemben, s nagyot sóhajtva szólalok meg.
- Szerettem, amikor egy-egy edzés után hoztál nekem virágot. – halkan szólalok, majd a nőre pillantok, aki mosolyogva bólint. Átdobom a fiúnak a labdát, aki egy kézzel elkapja, majd az ölébe ejti, előre meredve nyitja szólásra az ajkait, majd bezárja.
- Szeretem, amikor támogatsz a meccseimen. – egy pillanatra rám pillant, majd újra előre vezeti a tekintetét. A labda visszakerült hozzám.
- Szerettem az összebújós estéket, ami csak rólunk szólt. – elmosolyodok, ahogy eszembe jutnak, azok az esték, amikor összebújva egészségtelen ételeket zabálva nézünk különböző filmeket, avagy sorozatokat.
- Szeretem, hogy mindig figyelsz rám. – épphogy elkapja a labdát már meg is szólal, s visszapasszolja nekem.
- Szerettem, amikor eljártunk kirándulni, vagy szórakozni. – vágom rá azonnal, majd visszadobom neki a labdát.
- Mi a francért beszélsz múlt időben? – csattan fel idegesen, majd leteszi maga mellé a labdát. Összerezzenek a hirtelen hangulatváltásától, de a nő halványan elmosolyodik, majd lefirkant pár gondolatot a kezében tartott lapra.
- Talán mert nincs jelene a kapcsolatunknak? – az idegessége átragad rám, s én is ugyanolyan hangnemben szólok hozzá.
- Miért gondolja így, Maria? – a nő felém fordulva teszi fel a kérdést, majd egy intéssel nyugtatja le a kanapé másik végében elterülő fiút. Érdeklődve várja, hogy megszólaljak, s már nem csak a nő tekintetét érzem magamon. Paulo is engem vizslat.
- Már nem érzem, hogy ugyanolyan lenne a kapcsolatunk, mint egy vagy akár három éve volt. – vallom be halkan, s a körömágyamat kezdem kapargatni. – Akkor még voltak romantikus estéink, s sokkal boldogabb voltam akkor, mint most. Hisz ma már csak a szex köt össze minket. – időm sincs elpirulni, ahogy kiejtem a szavakat a számon, mivel most ez a lényeg, hogy bevalljam az érzéseimet.
