Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Kezdem megismerni Damon-t...

Hirtelen megölelt...- Öhm... Tudom, hogy fontos egy szoba, meg minden, de... Semmi extra dolgot nem tettem, csak segítettem egy jó szobát találni...

-Khm...- eltolt magától- Ne haragudj.

-Miért lenne baj?- mosolyogtam- Ha örülsz valaminek, oszd meg másokkal is az örömödet, hogy veled örülhessenek! Huh... Szinte egy nyelvtörő.- valamiért meglepte amit mondtam.

-Öhm... Akkor nem zavarok többet... Menj dolgodra...

-Még ki kell takarítanom, nem akarom, hogy bármelyik testvérem porban éljen!- jelentettem ki mosolyogva, majd hoztam a felszerelésem, és neki is akartam állni.

-Majd megcsinálom...- mondta és mintha zavarban lenne...

-Biztos?- kérdeztem, mire csak bólintott- Oké... Te tudod, de ha kell segítség, csak szólj!- újból bólintott, el akartam indulni.

-Öhm...

-Hm?-fordultam vissza.

-Segítenél mégis..?

-Szívesen!- mosolyogtam.

-Hogy tudsz ennyit mosolyogni?

-Csak boldog vagyok, és nem tudom nem kifejezni.

-Szeretnél mindenkivel jóba lenni?- bólogattam- Miért?

-Szeretném ha elfogadnátok, és nem várom el, hogy rögtön, ezért teszek érte, hogy minél előbb.

-Értem...

Már elkezdtük takarítani a szobát, Damon nagyon csöndes, majd mond valamit, ha szeretne beszélgetni. Gondoltam magamba.

-És... Neked van valamilyen hobbid?- szólalt meg, kb tíz perc múlva.

-Hm... Én is nagyon szeretek olvasni, bár... Írni még nem nagyon írtam... Hát... Sokáig szerettem futni is, de már kicsit lusta vagyok hozzá, sosem volt úgy igazán, mindig amihez éppen kedvem van.

-Miért nem vonzódsz hozzám meg a testvéreimhez?

-Öhm... - majd eszembe jutott- Ja igen! Mondta már Michael. Ő is csodálkozott, valami olyasmit mondott, hogy tudat alatt vonzza az embereket a szemetek, engem is megigéz, olyan szép, de azzal megelégszem, hogy láthatom. De úgy nem vonzódom senkihez, ha úgy érted mint Michael.- meglepődött.

-Akkor már értem miért viselkedsz számunkra furán...

-Ez a normális.

-Mi még olyan lányt, aki nem vonzódik Úgy hozzánk, nem láttunk.

-Az úgy jó...- mondtam szarkasztikusan...- És hogy viselitek?

-Mindenkinek itt a család, ez segít, de mindegyikünkre máshogy hat ki... Nicholas kifejezetten érzékennyé vált, de a kedvessége, mosolya megmaradt, csak, mindegyikbe ott van egy bizonyos... Valami, ami miatt mégse lehet teljes az öröme... Krisztofer... Családon kívül már nem is áll szóba senkivel, mert megunta, hogy nem miatta szeretik, hanem a szemeiért... Michael, egyik lányról a másikra, de neki ez nem okoz különösebb örömöt... Akkor lenne a legboldogabb, ha lenne valaki aki tiszta szívéből szereti... Én... Hát... Komplexusom van a nők iránt... Nem tudok rájuk ember ként tekinteni... Egyszerűen mind taszít...

-Akkor már értem mi volt az a lenézés felém a legelején.- meglepődött.

-Észrevetted?

-Virított rólad. Most meg az, hogy ez kezd elmúlni, ha jól látom a szemedben, kezdesz "embernek tekinteni".- majd elnevettem magam.

Ő csak mélyen nézett a szemembe, mintha rájött volna valamire, mikor...