Michael "körbe vezet"...

2.2K 190 0
                                    




Kigomboltam az ingem legfelső gombjait, hogy a hátam teteje látható legyen, közben hátat fordítottam, majd az ing tetejét lehúztam magamról...

-Ne haragudj, hogy fájdalmat okoztam! Nem tudtam, hogy teli vagy sebhelyekkel!

-Hol szerezted ezeket?-Kérdezte komolyan Michael.

-A nénikéje bántalmazta, három évig...- elkezdtem visszavenni az inget.

-Akkor azon a szakadt ruhán tényleg a te száradt véred volt...- jegyezte meg Krisztofer...- majd ránéztem elkerekedett szemekkel, hogy ő mikor látott engem úgy, olyan állapotban.

-Tessék?-néztem rá-ez csak nem azzal kapcsolatos amiről nemrégiben szó volt?

-De, ez az egész családon belül megvan, a szemeink az ismertető jeleink... Ugyan, most még mind a négy testvérnek megvan, de idővel már csak az egyikük tud majd átalakulni macskává, ő fogja továbbvinni a vérvonalat...

-Értem...- őszintén, ki tudna erre nyugodtan reagálni? Én is kiborultam, csak inkább magamba folytottam... Ők fogadtak Engem örökbe nem fordítva, bár nehéz elhinni, de a két szempár tényleg stimmelt, szinte már-már világított-És ez mitől van?

-Olyan régen volt már, hogy senki sem emlékszik rá... De mindegy is, körbe vezeted Krisztofer? Te már úgy is ismered.

-Nem.

-Miért?

-Mert nem!

-Jól van na... Valaki szeretné körbe vezetni?

-Vállalom!- mondta Michael.

-Oké.

-Gyere!

-Megyek!- előre sietett, ezért futhattam utána.

Ahol voltunk, az az előszoba volt.

-Ez itt a folyosó, jobbra a fürdő, balra a wc, a konyha, a nappali- közbe végig mutogatta az ajtókat- a folyosó végén pedig anyu szobája.- közben elindultunk egy lépcsőn felfele.

-Mi van a tetején?- közben felértünk.

-Ez a mi szobánk...-szinte az egész emelet ez a szoba volt, csak egy fürdőt lehetett még látni- Ha Damon elmegy, felköltözhetnél, lenne hely, gondoltam megmutatom, hátha...- mondta, a tekintetében egy kielégítésre váró vággyal...

Az egyik ágy felé kezdett húzni, majd lágyan rádobott, hogy ne fájjon...- Nyugodj meg, finoman fogok bánni veled a sebeid miatt.- mondta, majd elkezdte csókolgatni a nyakam... Lágyan el akartam tolni magamtól, de erősebben tartott, mint gondoltam... - Tudom, hogy nem tudsz nekem ellenállni, és, hogy te is akarod... Valld be magadnak...

Kibújtam a karjai közül, és arrébb mentem...

-Miért játszod meg magad?- majd végig nézett az arcomon, valami végigfuthatott az agyán... Bár nem tudom, hogy mi...- Akkor rá nem hat...

-Mi?

-Olyan kis aranyos vagy, hogy még csak kérdezősködsz, és nem tudsz mindent...- a falhoz szorított- Tudod Krisztofer miért hord napszemüveget? És vele együtt mindenki a családból?- megráztam a fejem- Mert, ha az ellenkező nemből, vagy akár ugyanabból, valaki belenéz, tudat alatt kezd el vonzódni hozzánk, mert új, ismeretlen és nem tudod levenni róla a szemed... De rád miért nem hat? Nézzük, ez segít-e...- majd megcsókolt... Ugyan nem ez az első csókom, de reflexből felpofoztam...

-Úr isten! Ne haragudj... Csak... A kezem magá....- miközben próbáltam bocsánatot kérni, elkapta a karom és magához húzott, hogy megöleljen...

-Szóval... Ilyen, ha felpofoznak... Mutattál valami újat... És egy új érzést is... Hugicám...- majd az arca újra közeledett, de most a kezeim le voltak fogva... Már az ajkaink egymáshoz értek, de elfordítottam a fejem...- Akkor ez ilyen érzés... Csodálatos... Na, lassan vacsi, menjünk... De... Maradhatnánk még így egy kicsit?- majd elkezdte simogatni a kezem...- Száraz a kezed... -majd megpuszilta... Elhúztam, majd megpróbáltam szabadulni a szorításából, de úgy jártam, mint amikor bocsánatot akartam kérni...

Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin