Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Bakik...

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy nem írtam, írói válság, kedvtelenség és idő hiány miatt volt, ne haragudjatok, próbálok oda figyelni a továbbiakban, de lehet nem tudok gyakran felrakni részeket... Ne haragudjatok :(

Eltoltam magamtól.

-A "nem" szón mit nem lehet érteni?

Magát az értelmét nem értem... - válaszolt egy galád mosoly kíséretében- Egyezzünk meg. - mire felvontam a szemöldököm- Az angyalok ilyen tájt szoktak rendezni egy bált. Gyere el, itt lesz a földön, ritkán, de néha mi is elengedjük magunkat, és itt jobbak a lehetőségek erre. Néhány ember is szokott jönni, és ha el jössz, és akkor is azt mondod, hogy nem vagy rám kíváncsi, mikor lement, békén hagylak.

Ekkor elgondolkoztam az esélyeken, nincs sok veszíteni valóm, és még béken is hagy...

-Kezet rá. - csak ennyit szóltam, mire kezet fogtunk.

Elengedte, és próbált hasonló helyzetbe kerülni, mint volt, nem tűnjön fel senkinek a nagy változás. Utána elindult helyére, mintha mi sem történt volna, mikor leült, tüsszentettem egy óriásit, amitől az összes lap ami az asztalomon volt, elrepült... Jóóóóó messzire... Neki álltam össze szedni, mikor végeztem, korgott egy nagyot, a szendvicsemet eszembe juttatva. Újra kezembe vettem, és újra nagyokat haraptam belőle. Pont egy falatnyi maradt, mikor rám csöngettek, de már nem érdekelt, betömtem a számba.

A nap folyamán, már csak az utolsó órámba történt valami érdekes... Szédültem... Éhes voltam, és hányingerem is volt egyszerre... Fájt a fejem... Melegem volt, de mégis fáztam... Nagyon szarul voltam, alig vártam az óra végét, és hogy mehessek haza.

Miközben jegyzeteltem, úgy folytak össze a betűk a füzetemben. Majd alig alig, de hallottam kicsöngettek. Hirtelen felpattantam a helyemről, és el akartam kezdeni pakolni, mikor erőtlennek éreztem a testem, és pár ember szájából annyit hallok "Ezzel mi van?"

---------- Csak sötétséget látok, mintha aludnék...

Lassan kinyitom a szemem, de egy váratlan látvány ér, ahogy körbe vesznek osztály társaim, és én azt se tudom miért... Krisztofer közeledett, majd leguggolt hozzám a földre, ha jól selytem, össze estem...

-Veled mi van?

-Csak furán érzem magam...- a fejemre tette a kezét, majd a másikat az övére.

-Rose, te lázas vagy... Szinte tüzelsz... Hívom anyut hogy haza vigyen.

-Rendben...- mondtam, de már nagyon rosszul voltam... Lassan elkezdtem fázni...

Alig vártam, hogy Karen ide érjen. Krisztofer a suli előtt várta velem. Szótlanul...

Öhm... Köszönöm, hogy itt vagy...- böktem ki.

-Csak jobb mint órán ülni...

Majd a kínos csend folytatódott tovább, míg Karen ide nem ért.

-Mi történt pontosan?

-Én nem tudom, csak rosszul lett...

-Ó a francba, hogy ma lesz az a fontos tárgyalás, de jó, hogy felvettem Solomon-t.- erre a névre felkaptam a fejem, és tényleg... Ő fog rám vigyázni...