Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Egy ágyban ketten...

Lassan nyitottam ki a szemeimet, mikor éreztem valaki karjait a derekamon... Hátrafordultam, majd Michael-t véltem észrevenni.

-Ni csak... Éppen, hogy melléd fekszem és fel is kelsz?- suttogta, majd végig simított az arcomon...- Tudom, hogy nem tudtál az erejükről, de akkor is miattunk szembe szálltál velük, csak, hogy velünk maradhass.... Az ő szemeik sem igéztek meg... Vagy... Valaki mégis megfogott közülünk...?- majd a keze lejjebb csúszott a derekamról, mire összerándultam, a pillanatnyi meglepettségtől, és kiugrottam az ágyból. Egy pillanat alatt kiszállt az álmosság a szememből...

-Te még mindig azt hiszed, hogy érzek bármilyen vonzást is?! Miért így áll mindenki hozzám? Csak egy esély kéne... Nem értem... Miért...

-Mert már nem tudunk bízni... Akármennyire akarunk...- azzal megfogta a karomat, magához húzott, majd szorosan átölelt- Én csak nem akarom elhinni...- majd a mondatot félbe hagyta, éreztem, ahogy próbál minél közelebb lenni hozzám... Éreztem izmait, melyek magához akarnak láncolni, majd félmeztelen teste melegét... Éreztem, azt akarja, hogy belenézzek a szemébe, ezért kicsit eltoltam magam, majd belenéztem...- Te tényleg nem érzel semmi többet senki iránt családtagnál... De én nem nem hiszem el... Nem is... Tudom... De ne akarom elhinni...- mondta, láttam a szemében, hogy őszintén beszél- Mert...- majd az arca közeledett, a szorítása egyre csak erősödött, most nem tudtam kibújni alóla...

-Rose! Beszélnünk kell!- szólt Karen pont jókor.

Michael egy pillanatra mozdulatlanná vált, majd elengedett. Közben egy szót se szólt... Mielőtt elhagytam a szobát, megszólaltam.

-Öhm... Szerintem így nehezen fogsz aludni, majd megyek a kanapéra...- majd elhagytam a szobát, mielőtt válaszolhatott volna, mert tudom, hogy megígértem, de na...

-Hogy kerültél a kép mögé? Na mindegy, majd később megbeszéljük... Miért adtál a kutyáknak enni?

-Mert semmi bajom velük.

-Mégis durván küldted el őket.

-Csak zavart, hogy azt hiszik nem tudom mit akarok...

-És mit akarsz?

-Csak a család része lenni!- jelentettem ki mosolyogva.

-Hát... Remélem sikerül! Jó lenne már a sok fiú közé egy lány...- majd egyszerre felnevettünk.

Beszélgettünk minden féléről, a fiúkról kicsinek, az apjukról, akitől jött a gén, annak haláláról... Nagyon drasztikus, miközben farkasoktól akarta megmenteni gyermekeit, majd sajna ő esett áldozatul... Többet mondott erről az egészről... És azt is megbeszéltük, hogy családostul elmegyünk vásárolni. De... Én nem akartam elmondani ami Michael és köztem történt... Jó ez így titokban is...

-Na, kicsikém, menjünk aludni, nagyon fárasztó napunk volt... Ki kell magunkat pihenni a vásárláshoz!- szólt mosolyogva, majd nyomott egy puszit a fejemre, és elment... Elmondhatatlanul jól esett egy kis törődés...

Elkezdtem készülődni a lefekvéshez, lefürödtem, fogat mostam, majd megágyaztam a nappaliban. Éppen elaludtam volna, mikor valaki befogta a számat és lefogta az egész testemet...