Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Új osztály társ...

Pitypity!- hallottam az ébresztőm irritáló hangját...

Szívem szerint, csak aludtam volna tovább. De úgy és olyan mélyen, mint a bunda...

Ha nagy nehezen is, de kikecmeregtem az ágyból, és elkezdtem készülődni. A hajam lazán levert egy széna bogját is, csodás élmény volt kibogozni... Mikor ezzel végeztem, fogat mostam, megreggeliztem és indultunk is Krisztoferrel. Ilyenkor úgy imádom, hogy közel van a suli, legalább nincs időm gondolkodni azon, tenyleg be akarok e menni, mert mire a nem-re jutok, már bent szoktam lenni.

Krisztofer egész úton csendben sétált mellettem, mikor be értünk, rögtön elfordult egy másik irányba, mintha nem egy osztályba járnánk...

Egy nagy sóhaj kíséretében elindultam a termem felé, egy apró, bár nem is nevezném aprónak, gondba ütköztem... Nem fértem be a terembe... Megkérdeztem egy lányt az ajtóban, hogy itt meg mi van...

-Öhm... Ne haragudj, de mi van itt, hogy ennyien vannak?

-Nem hallottad, hogy jött egy nagyon helyes és kedves srác ebbe az osztályba?-kérdezte kiakadva- Szerencsések azok, akik egy osztályba járnak vele! - olvadozott örömébe.

Viszont, mivel erre nem vagyok kíváncsi, meg próbáltam át küzdeni magam a tömegen, a helyemre. Mikor végre sikerült, és le ültem, pont abban a pillanatban hallottam egy tanár hangját. Nem lehetett volna az előtt, hogy be küzdöm magam...

-Legyenek szívesek kifáradni! Aki valóban ebbe az osztályba jár, már nem fér be! Köszönöm.- ezzel, ha lassan is, de elkezdett ürülni a terem. A legvégére, ketten maradtunk, én és egy ismeretlen arc.-Lenne szíves ki fáradni?-szólt felém a tanár.

-Elnézést, de én ebbe az osztályba járok...

-Ohh, az más, rendben. - ennyi szólt hozzám - Már bemehetnek.-ez már a többieknek.

Ez eddig mind szép és jó, de az óra elejéig, minden lány az osztály másik felében volt, az új srácnál... Istenem... Úgy érzem magam, mintha egy filmben lennék, pont úgy rajonganak érte...

A matek óra meg kezdődött. Életem leghosszabb, legunalmasabb matek órája... Mikor...

GRRRRR-Szólalt meg korgó gyomrom.

Mikor végre ki csöngettek, a lehető legelőbb vettem elő szendvicsemet, majd egy nagyot haraptam bele, amitől már már beszélni se tudtam. Még félig teli volt a szám, de már haraptam volna a következő falatot, mikor egy alak elém áll... Fel nézek, és az új srác arcát véltem észre venni... Szőke, nyakáig érő haja és mély, sötét kék szeme volt.

-Miért ülsz itt egyedül? Olyan magányosnak tűnsz. - le ült mellém, de én még mindig félig teli szájjal voltam, és meg se tudtam szólalni- Egy ilyen szép lánynak, nem szabad egyedül lennie. - ekkor nagy nehezen lenyeltem egyben, hogy végre szólhassak pár szót...

-Na ide figyelj te Casanova! Nem vagyok kíváncsi a fajtádra, csak nézz körül, mindnek kellesz, válassz onnan.- ebben a pillanatban a srácnak leesett az álla, miközben minden lány rám figyelt, hogy tudtam vissza utasítani...- Örülök, hogy megbeszéltük, eddig ott ültél.- majd mutattam a terem másik végébe, ahol eddig ült.

Csak annyi reakciót láttam csettintett, és rajtunk kívül senki se mozgott. Rendesen megijedtem, oda mentem valakihez, lélegzik e, és nem éreztem a kifújt levegőt... Lassan visszafordultam felé, mikor ránéztem egy nagy fehér toll kavalkádból tűnt elő, angyal szárnyakkal, fehér ingben, fekete farmerban. Meglepettségemben elestem.

-Ennyire nem ijedhettél meg tőlem, ha ismered Lucifert.- mondta, miközben felém közelített, majd tartotta a kezét, amire ránéztem, majd mintha ott se lenne, és felálltam.- Makacs.- szólalt meg.

-Tudom.- böktem ki- Mit akarsz tőlem?

-Amit Lucifer.- majd félre nyeltem meglepettségembe.

-Hogy mi?- böktem ki aztán nagy nehezen.

- "Lány, ki szeretetet elfelejtve...Sebhelyekkel tele... Teljesen rabul ejtett szemeivel... Jer hozzám, add nekem lelked, tested..."- akárhányszor hallom, kiráz tőle a hideg...- Ezt nem csak Lucifernek lett megjósolva... Nekem is, bár akkor, mikor Mihály arkangyal még nem bukott el. Mikor megszülettél, és egy pillanatra is egyedül voltál, meglátogattalak anyukádéknál. Amikor észrevettél, elkezdtél sírni, majd elkezdtelek nyugtatgatni, és nevettél. Nagy, akkor még kék szemeiddel rám néztél, és már akkor tudtam, szeretném, ha az életem része lennél... És... Angyal ként is felébreszted bennem az emberi vágyakat, már ha csak rád nézek. Mióta megismertelek, figyellek, légy közülünk való. Egy angyal. És csak az enyém... Gábriel arkangyalé...

-Nah, ilyenkor jó, ha pont iszik az ember, mint a filmekben, csak úgy mert miért ne, kiköpi sugárba a vizet... Öhm... Kedves ajánlat, de... Jó így nekem.- mondtam egy erőltetett mosoly kíséretében...- És... Csak ennyit akarsz?

-Van más is?- Bassz... Csak lebuktam...

-Jah nem... Csak kérdeztem, hogy van e még valami, amire fel kéne készüljek...- hát ha benyeli...- De... Akkor is csak egy Casanova-nak tartalak, és ha kell még egyszer elismétlem, ott a többi, de én nem vagyok a választékban.-kínosan felnevetett.

-Csak tudod... Van amikor csak az az egy kell...- közelebb lépett és megpuszilta a hajam, majd közelebb húzott.

-Eressz el!- basszus! Neki kell állnom edzeni, mert ez már jól jönne ha meg tudnám magam védeni...

-Csak... Egy kicsit...- mondta, egy lágy mosollyal az arcán, miközben az arcom vizslatta és a hajam söpörte ki az arcomból, lágyan végig simította az arcom, majd ajkaim...- Hidd el, jobb lennék hozzád, mint Lucifer... Ő a Pokol ura... Ne várd tőle, lágy legyen veled... De én... Szeretnélek tiszta szívemből...- ekkor megfogta az állam, majd le hajolt hozzám, mert vagy másfél fejjel magasabb volt...