Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Barlangban egy szirénnel...

-Rendben vagy?- kérdezte egy férfi hang, miközben a hátamra tette a kezét.

Mikor kiköhögtem magam, a számra tettem a kezem és fenéztem. Egy smaragdzöld szempár nézett vissza rám. Ennek a férfinek gyönyörű hosszú, hófehér haja volt, én is irigy voltam rá... Ekkor eszembe jutott Lucifer...- Luciferrel mi van?- ekkor azt vettem észre, már nem is érzem az előbbi mindjárt meghalok érzést.

-Őt is elintéztem, segített volna,levegőért ment, de a plusz levegő se volt elég, ő is elájult... Viszont mivel egy régi ismerősöm, akiben nem túlzottan bízok, ezért csak kivittem a partra.

-Értem, köszönöm!- majd rá mosolyogtam.- És engem miért nem a partra vittél?

-Mert vele voltál... Egy buborékban... Gondoltam tudsz a varázslények létezéséről... És... Szerettem volna veled beszélni erről...

-Hallgatom.- válaszoltam rá figyelve- De... Kérlek azt mond meg, mitől jöttem ilyen gyorsan rendbe?

-Szirén vagyok, gyógyító képességgel rendelkezem.

-Így már értem, köszönöm!- mondtam mosolyogva, és folytattam is volna, ha nem fogta volna be a száját és fordult volna el...-Öhm... Baj van?- csak megrázta a fejét.

-Khm... Csak annyit akartam letisztázni, te ember vagy- bólintottam- Akkor honnan tudsz a létezésünkről?

-Öhm... Csak három "fajt" ismerek, még nem gondolkoztam azon léteznek e szirének, -itt elgondolkoztam- vagy akár más is?

-Azt hittem okosabb vagy... Értem, akkor mindegy, ne is foglalkozz azzal amit mondtam, csak annyi ezt ne add tovább.

-IQ-ból rájöttem...

-Persze persze!- mondta mosolyogva, mintha egy hülyével beszélne...- Ha már iderángattalak, biztos éhes vagy... Szereted a sült halat? Áh fölöslegesen kérdezem... Tudod amikor...- kezdte volna mondani micsoda, de közbe vágtam.

-Igen tudom, szeretem...-mondtam, de látszott nem hiszi el.

-Egyébként nem gondolod, hogy be kéne mutatkoznod a vendéglátódnak?

-De, normális helyzetben... Csak kíváncsi voltam, kezdenéd-e a bemutatkozást, ha már a vendégedet, a tudta nélkül hoztad ide...- csak elpirult zavarában, mert igazam volt...- Rose... Marhall... - mondtam, majd felálltam- Köszönöm, de vissza utasítanám az ételt, ha nem baj inkább haza indulnék, köszönöm, hogy megmentettél, de hol tudok kijutni?

-Ott- majd a tóra mutatott...- egy zárt barlangban voltunk, ahol volt egy tó, és pár bútor- Normális embernek nincs annyi levegője, míg fel jut oda...

-Egyébként ha bemutatkoznak, illik a másik félnek is... De mindegy... Milyen mélyen vagyunk?

-Kedves Rose Marshall,- szólalt meg, miközben közeledni kezdett- nem félsz? Egy szirénnel állsz szemeben, és nem tudod mire képes, jobban jársz, ha nem hergeled.- mondta kissé indulatosan.

-Lehet... De aki ugye buta az bátor is, nemde?- mondtam sunyin, mert gyűlölöm ha hülyének néznek...

-Igaz... De lehet te mégsem vagy olyan ostoba, mint amennyire hittem... Ostobább vagy...

-Lehet... Ki tudja?- néztem rá, galádan mosolyogva, a tó szélénél állva, egy centiméterre a sziréntől, nem tudtam mit kéne tennem,de olyan jól esett hergelni...