Kék szemek, melyek bevilágítják a sötétséget [ÁTÍRÁS ALATT]

Hogy nem vettem észre?

Fürdés közben kicsit ellazultam, eszméletlenül jól esett. Kicsit rendbe szedtem magam, a sebeim már egész szépek voltak. Nagyon kenni se kell már. Ha hege marad is, de legalább nincs több új.

Vicces... Nem is olyan régen még örültem annak, ha ehettem, most meg mindenem megvan ami csak kell. És... Belegondolva most szégyellem magam, hogy csak most jöttem rá... És rajtam kívül még hányan nem veszik észre... Természetesnek veszik... De... Olyan könnyű...

Egy kicsit tisztázni akartam a gondolataim, mi minden történt...

A szüleim meghaltak és pár évig a nénikémmel éltem, aki nem éppen hercegnő ként bánt velem... Az után egy kedves nő befogadott. Egy családba, ahol félig macska emberek élnek. Ha itt boldog is voltam lassan kiderült, hazugságban nőttem fel, a szüleim nem is a szüleim... Félig démon félig dettó macska... És a pokol ura azt akarja segítsek neki az angyalok legyőzésében, és egy angyal jár az osztályomba... Áhh nem történt semmi extra...

Vajon hogyan lesz tovább ez után? Mi lesz még? Solomon-ról kiderül ki akar nyírni? Nah ennyire nem kellett volna túloznom... Legalábbis remélem...

Ekkor élem tárult egy Lucifer... Csak ugy a semmiből, mert miért is ne? Gondolataimból kiszakítva... Mire csak egy törölközőt dobtam magamra a kádban... Ami valjuk be nagy hülyeség volt... Igy lesz buli megtörölközni...

-Jobban vagy kiscica?

-Te mit keresel itt?!- szinte már üvöltöttem.

-Csak érdekelt, mi van a megmentőnkel...

-A válaszom még mindig nem. És most örülnék ha ki mennél mert fürdök...

-És ha én nem akarok?

-Az már nem az én dolgom.-azzal felálltam, a vízben lévő törölközővel takartam magam, majd ki löktem a fürdőből.

Abban a pillanatban eltűnt, és becsukódott az ajtó. Én a lehető legnagyobb nyugalommal ültem vissza a kádba, majd befejeztem a fürdést. A nap további részében, szinte semmit sem csináltam, tv-t néztem, ettem, ittam és hasonló unalmas dolgok. Este lassan megjött mindenki, egyesével kérdeztek rá, a szobámba bekopogva, hogy hogy vagyok. Ekkor már jobban voltam, de nagyon jól estek a kérdések. Vacsora közben nagyon jó volt a hangulat, mindenki nevetett, mosolygott, beszélt, én pedig őszintén szégyellem magam, hogy csak most tűntek ezek fel, hogy milyen jó a dolgom. De annyira sok minden történt a jó dolgok mellett, nem feltétlenül jók...

Már az este folyamán mindenki készült a holnapi napra, kivéve engem, aki holnap is pihenni fog.

-Jó éjt! - hallottam Nicholast.

-Viszont. - szolalt meg Michael.

Majd ment tovább, végig mindenkin. - Eddig hogy nem vettem észre, milyen csodás itt? - fogalmazódott újra meg bennem. És mivel úgy is unatkoztam, és nem is volt jobb dolgom, és ha már mindenki alszik, elmegyek egy kicsit sétálni az éjszakába. Felkaptam pár ruhát, és már útnak is indultam.